Nándor
7 °C
23 °C

Merkel hatalma a régi, de már nem érinthetetlen

3
2015.12.10. 09:25
Többen is ellentétes véleményeket fogalmazhatnak meg Angela Merkel menekültpolitikájával szemben pártja hétvégi kongresszusán, de arról nincs szó, hogy a német kancellár pozíciói akár csak részben is megrendültek volna az elmúlt hetekben. Azonban a korábbiakkal szemben már korántsem tűnik megkérdőjelezhetetlennek a világ legbefolyásosabb politikusnője, belföldről és külföldről is több kritika érte.

A hétvégén tartják Karlsruhéban a Német Kereszténydemokrata Unió (CDU) kongresszusát, ami Angela Merkel kancellár további sorsát is befolyásolhatja. Merkel 15 éve a CDU elnöke és 10 éve kancellár. A hétvégi kongresszuson nem tartanak tisztújítást, fontos téma lesz viszont a menekültkérdés, és főként a vasárnapi megbeszéléseken jelenhetnek meg a különböző vélemények. Az erről szóló vita és szavazás közvetetten Angela Merkel eddigi menekültpolitikájáról is ítéletet mond. Ez azért is fontos lehet, mert becslések szerint a tagság 40 százaléka a menekültügyben jelenleg más álláspontot képvisel, mint a kancellár.

A kancellár népszerűsége a menekültválság hatására 2011 óta a legalacsonyabb szintre süllyedt, és még olyanok is voltak, akik már a Merkel-korszak végnapjait vizionálták. Hosszú idő óta először nem tűnt megkérdőjelezhetetlennek kancellári tisztsége, sem pedig Európa és a világ egyik legbefolyásosabb vezetőjeként betöltött pozíciója.

Azonban az elmúlt hetekben a személyét és politikáját ért kritikák ellenére Merkel valójában túlságosan továbbra sem gyengült meg.

A Time idén őt választotta meg az év emberének, „a szabad világ kancellárjának" nevezve Merkelt. A döntést azzal indokolta a lap, hogy Merkel többet mert kérni a saját népétől a menekültválság alatt, mint bármelyik más politikus, végig keményen kiállt a zsarnoki elnyomás ellen és kitartásával olyan morálisan elkötelezett vezető vált belőle, amiből hiány van a mai világban.

A Time előtt egy hónappal a Forbes legbefolyásosabb embereket összesítő listáján is előrelépett a második helyre, megelőzve ezzel a ciklusa végéhez közeledve egyre inkább kötött kezű Barack Obama amerikai elnököt. Egyedül Vlagyimir Putyin orosz elnök tudott Merkel előtt végezni.

Választásokat legközelebb csak 2017-ben tartanak, de az mindenképpen üzenetértékű Merkelnek, hogy a német közvélemény egy jelentős része sem támogatja most a politikáját, és külföldről is kapott kritikákat. Összeszedtük, kik helyezkedtek nyíltan szembe a világ legbefolyásosabb politikusnőjével.

Elégedetlenek az ifjú kereszténydemokraták

Bár a hétvégi kongresszusra készült előterjesztésben nem szerepel, a CDU ifjúsági szervezete (a Junge Union) szeretné felvenni a napirendre a Németországba befogadható menekültek számának felső korlátjáról szóló szavazást. Ez most Németországban az egyik legfontosabb vitapont, és ez önmagában szembemegy Merkel eddigi politikájával. Herfried Münkler berlini professzor, aki rendszeresen elemzi Merkel döntéseit, most úgy látja: nem volt terve, amikor kitárta a menekültek előtt a kapukat.

Németország nem épített kerítést, nem zárta le határait, a menekülteket továbbra is befogadja, pedig már Svédország is kitette a megtelt táblát. Merkel szeptember óta következetesen azt képviseli, hogy a gazdasági bevándorlókat el kell utasítani, a háborús menekülteket azonban a német alkotmány, a nemzetközi egyezmények és az emberiesség alapján be kell fogadni. Merkel azzal biztatja a társadalmat, hogy Németország erős, és képes lesz integrálni ennyi embert. A menekültek felső korlátját Merkel belügyminisztere is emlegette már, de a kormányzat mindig cáfolta, hogy ilyen lépésre készülnének. Továbbra is az a hivatalos álláspont, hogy a menekültáradat az EU külső határainak védelmével csökkenthető, a német kormány pedig most a menekültáradat ellenőrzötté és irányítottá tételén dolgozik.

A CDU ifjúsági szervezete azonban vasárnap azt szeretné elérni, hogy 

a befogadható menekültek számáról tartsanak kerekasztalt a szövetségi kormány, a tartományok, az önkormányzatok vezetőivel, a rendvédelmi szervekkel és a segélyszervezetekkel.

Korábban a CDU által vezetett tartományok vezetői is követeltek már hasonlót. Legutóbb Reiner Haseloff, Szász-Anhalt kereszténydemokrata kormányfője. Nem ez az első párton belüli lázadási kísérlet Merkel ellen: már október elején harmincnégy kereszténydemokrata politikus fordult nyílt levélben Merkelhez, arra kérve, hogy változtasson az általa képviselt nyitott határok politikáján.

Két miniszter összefog

Thomas de Maiziere német belügyminiszter többször egész más húrokat pengetett, mint a német kancellár. De Maiziere novemberben önhatalmúlag azt tervezte, hogy a német bevándorlásügyi hivatal az országba érkező szíreket se ismerje el automatikusan menekültnek, hanem mindenki ügyét egyedileg vizsgálják. A szírek csak egy évre kaptak volna oltamazotti státuszt, és a családjukat sem hozhatták volna magukkal. Maziere jelentős támogatást kapott a párton belül és kívül is. Azonnal mellé állt a kancellárt folyamatosan bíráló keresztényszociális unió elnöke, Horst Seehofer.

Mellette foglalt állást Wolfgang Schäuble pénzügyminiszter is, aki szerint igenis korlátozni kell a családegyesítéseket, hiszen Németország az év végére várja az egymilliomodik menekültet, az ország befogadóképessége azonban korlátozott. Thomas de Maziere javaslata komoly vitát váltott ki a német nagykoalícióban. A belügyminiszter végül visszavonta a javaslatát. A kancellária szerint pedig a történtektől függetlenül továbbra is megvan a bizalom Thomas de Maziere iránt.

A bajor nagyágyú

Merkel legkeményebb bírálója kezdettől fogva a kereszténydemokraták testvérpártjának elnöke, Horst Seehofer volt. A bajor Keresztényszociális Unió (CSU) elnöke nemcsak azért fogalmazott meg nagyon karakteres kritikát, hogy az őszi elnöki tisztújításon jól szerepeljen. Seehofer abból is táplálkozott, hogy Bajorország központja, München tapasztalta meg legkorábban és legkeményebben a migrációs nyomás mibenlétét: naponta több ezer érkező menekültet kellett volna megfelelő körülmények között elhelyeznie. A bajor tartományi kormányfő kezdettől ellenezte Merkel nyitott határok politikáját. A CSU-nak komoly szerepe volt abban, hogy Németország határellenőrzést vezetett be már szeptemberben. Seehofer ezután már a határok lezárását és tranzitzónákat követelt.

Végül ultimátumot is adott Merkelnek,

hogy ha nem szigorítják a német menekültpolitikát, akkor a CSU visszahívja minisztereit a szövetségi kormányból. A kormányválsággal fenyegető nézeteltéréseket végül egy nagykoalíciós egyeztetésen rendezték.

Bár Seehofer nevét Merkel folyamatos bírálata miatt most már az is megjegyezhette, aki eddig nem ismerte, a CSU tisztújításán a két évvel ezelőtti 95 százalékhoz képest támogatottsága 85 százalékra csökkent. Nem mindenkinek jött be tehát a nagyobbik koalíciós partner és Merkel támadása. Marcus Söder, a CSU egyik vezető tagja azt mondta, hogy Párizs mindent megváltoztatott. Többen azt követelik, hogy újra lezárhassák a határokat, különben a kancellár azt kockáztatja, hogy a választók leváltják őket. 

A német muszlimok is elégedetlenek 

Aiman Mazyek, az egyik legnagyobb németországi muszlim szervezet, a ZDM elnöke is finoman szembement Merkellel. December elején ő is azt mondta, hogy Németország elérte befogadóképessége határát. Szerinte ugyan morális szemszögből nem lehet felső határa annak, hány menekültet fogadnak be, de „a gyakorlati oldalról megközelítve már teljesen más ez a kérdés".

A populista alternatíva

Merkel morális alapú magatartása megnövelte egy parlamenten kívüli, jobboldali populista párt táborát. Míg Merkel azzal bátorítja a németeket, hogy az ország erős és tehetséges, képes sok munkával integrálni az érkező több százezer menekültet, az Alternatíva Németországnak (AfD) elsősorban a menekültek befogadásával kapcsolatos félelmekre játszik rá. A párt egyik vezetője november végén egyenesen lemondásra szólította fel a kancellárt, kifordítva Merkel híres mondatát (Megcsináljuk!). Frauke Petry azt üzente Merkelnek:

Mondjon le, ezt csinálja!

A párt szerint Merkel elvesztette az irányítást az események fölött, és hiába akarja a németek 74 százaléka megállítani a menekültek beáramlását, a kancellár ezt nem képes meghallani. A hangzatos szlogenekkel dolgozó párt nemrég azt is megállapította, hogy közvetlen összefüggés van a párizsi terrormerényletek és Németország nyitott menekültpolitikája között. Az euróválság kezelésével elégedetlen egykori kereszténydemokraták által alapított pártot eddig 4,7 százalékra mérték, a mostani közvélemény-kutatások azonban már 9-10 százalékot jeleznek, a keletnémet tartományokban pedig 16 százalékot.

A bevándorlásellenes Pegida mozgalom november közepi tüntetésén 9-12 ezer ember vett részt Drezdában. A párizsi támadások utáni tiltakozáson azt vágták Merkel fejéhez , hogy bevándorláspolitikája miatt háború indult a demokrácia ellen. Voltak olyan transzparensek, amiken Angela Merkel apácának volt öltöztetve, felette pedig kiírták, hogy „Mutter Terrorosia". Az Independent szerint egy, a kelet-németországi Schkeuditz városában tartott megbeszélésen már októberben is olyan feliratokkal fogadták Merkelt, mint hogy

Állítsd meg a menekültkáoszt,

Döntsétek le a trónról Merkelt!

Az Európai Tanács elnöke is offenzívát indított

Németországon túllépve a fontos emberek közül a legkeményebben Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke ment neki Merkelnek, amikor durva médiatámadást indított a menekültpolitikája ellen a múlt héten. A hat európai lapban megjelent interjúban arról beszélt, hogy senki, még Németország sem áll készen arra, hogy ennyi embert befogadjon, Merkel befogadó politikáját pedig veszélyesnek tartotta.

Merkelre utalva arról beszélt, hogy egyes európai vezetők azt mondták, ez a menekülthullám túl nagy ahhoz, hogy megállítsák. Szerinte azonban éppen a fordítottja az igaz:

a menekülthullám túl nagy ahhoz, hogy ne állítsák meg.

Tusk keményen szembement Angela Merkellel akkor is, amikor arról beszélt, hogy az európai kormányfők között nem voltak többségben azok, akik a kötelező kvótarendszert támogatták volna. Szerinte már nem Kelet-Európa és Nyugat-Európa között van a törésvonal. Utalt arra is, hogy ő maga több, egyébként fel nem szólaló ország véleményét tolmácsolja.

A magyar kistestvérből ellenpont lett

Az Economist november elején írta azt, hogy Merkelt karrierje során először megsebezheti a válság. A német kancellárra a brit lap szerint két ember jelent veszélyt: Horst Seehofer és Orbán Viktor. Németország Magyarország legfontosabb kereskedelmi partnere, feltehetően ez is szerepet játszhatott abban, hogy Orbán Viktor nyíltan sohasem bírálta a német kancellárt. A magyar kormányfő úgy általában illette éles kritikával Nyugat-Európa, Németország és Brüsszel menekültpolitikáját.

A menekültügy „magyar megoldása” épp elég kihívás volt a nyitottságot hirdető Merkelnek,

főleg azután, hogy saját koalíciós társa, a CSU is erre kezdett hivatkozni, és azóta több német és európai politikus is elismeri. A korábban nagyon jó német–magyar kapcsolatok mostanra mintha befagytak volna. A máltai menekültügyi uniós csúcson eredetileg külön is találkozott volna egymással Orbán Viktor és Angela Merkel, de a németek az utolsó pillanatban lemondták a megbeszélést. Merkel és a CDU bukása azonban nem érdeke Magyarországnak. Ezt Lázár János is megerősítette, aki szerint hazánk sokat köszönhet Merkelnek, aki minden eddigi vitánkban mellénk állt.

A lengyelek Varsó bombázását emlegették

A visegrádi négyek együtt is szembementek Merkel politikájával, és a kötelező, valamint az önkéntes kvóták leghangosabb ellenzőivé váltak. Beata Szydło új lengyel miniszterelnök is azt mondta, hogy az EU-nak felül kellene vizsgálnia a menekültpolitikáját, és csak akkor fogadna be menekülteket, ha nem jelentenek veszélyt a biztonságra. Mariusz Błaszcak belügyminiszter Varsó náci elpusztítását is visszaidézte, amikor arról beszélt, hogy a német arrogancia újabb megjelenési formája, amikor német politikusok arra utalnak, hogy Lengyelországnak több szolidaritást kellene vállalnia a menekültválság megoldásában. A párizsi támadások után Daniel Mitov bolgár külügyminiszter is abszurdnak nevezte a kvótákról szóló vitát.

Ausztria szerint is meg kell húzni a vonalat

Merkel többször is tárgyalt Werner Faymann osztrák kancellárral a menekültválság alatt, és Ausztria Németország álláspontját képviselte a legtöbb kérdésben. Azonban december elején már Sebastian Kurz osztrák külügyminiszter is egyértelműen beszólt Merkeléknek: „Európának, és főleg Németországnak egyértelműen ki kell jelentenie, hogy felhagy a befogadó politikával, mert már túl sokan érkeznek." Szerinte Németország, Svédország és Ausztria is elérte a befogadóképességének a határát.