Erika, Bella
14 °C
26 °C

Az EU kussol és fizet, csak Törökország maradjon a világ legnagyobb menekülttábora

000 Par8089610
2016.03.02. 09:20
Az EU elárulta a török demokrácia ügyét, a Nyugatnak csak az fontos, hogy továbbra is Törökország legyen a világ legnagyobb menekülttábora – mondták török kutatók a Corvinuson tartott migrációs konferencián. Szerintük a külpolitikailag elszigetelődött Erdoğan-rezsim sikeresen játszotta ki a menekültkártyát, a tekintélyelvű rendszer és az európai idegenellenesség friss szövetsége azonban nem oldja meg a kérdést.

Az Európai Unió és Törökország közötti megállapodásnak idáig nem sok eredményét látni: bár néhány napig úgy tűnhetett, hogy az égei-tengeri NATO-jelenlét és a török hatóságok erőteljesebb fellépése megállítja a menekülthullámot, összességében ennek az ellenkezője látszik. Amíg tavaly egész februárban 2873 menekült jött, most februárban naponta átlagosan 1900-an érkeztek, egy hónap alatt összesen 67 ezren. A macedón–görög határon felépített kerítés miatt napokon belül 100 ezer menekült rekedhet Görögországban, a válság kezelésére ezért az athéni kormány kedden 470 millió euró (146 milliárd forint) segélyt kért az Európai Uniótól.

Ezzel egyre inkább realitássá válik az az EU-s terv, hogy a közelmúltban schengeni tagságának felfüggesztésével fenyegetett Görögország „mega-menekülttáborrá” váljon.

Görögország egyre inkább a menekültválság bűnbakja, ahogy az euróválságban is az volt

– kommentálta a történéseket a Corvinuson tartott rendezvényen Szávasz Mihaíl Mácasz politológus az athéni egyetemről.

A Válságok és áldozatok című eseményen leginkább baloldali kritikusok beszéltek a migrációról és a menekültellenes diskurzusokról, és a görög professzor sokkal inkább tűnt például politikai agitátornak, mint körültekintő elemzőnek. Szerinte az európai politika ma egyöntetűen rasszista, nemcsak a menekültekkel, de a lenézett görögökkel szemben is. Szónoklatát azzal zárta, hogy először is le kell rombolni a menekülttáborokat.

A vitán amúgy a higgadtabb hangok voltak meghatározóak, de többen

kétségbe vonták, hogy egyáltalán joggal beszélünk-e menekültválságról.

A megszólalók többsége szerint nem, sokkal inkább az Európai Unió politikai válságáról van szó, hiszen az Európába érkezők száma még ma sem akkora, ami önmagában indokolná a pánikot. Mint az egyik szervező Melegh Attila hangsúlyozta, 1990 óta mindig legalább másfél millió menekült élt az EU-ban, ehhez képest a mostani, bő milliónyi új érkező nem jelent nagyságrendi különbséget, főleg, ha azt összevetjük például Törökország, Libanon és más környékbeli országok helyzetével.

A rosszabb helyzetben lévők maradnak Törökországban

Törökországba eközben, 2011 óta, hivatalosan 2,6 millió szíriai menedékkérő érkezett. Bár ezek a számok némileg bizonytalanok, a szakértők nagyságrendileg nem vitatják ezeket. Több emberről van szó, mint néhány EU-s tagállam teljes népessége.

Arányaiban egész más a helyzet, mint az EU-ban, innen nézve az európai szövegek a saját menekültválságukról nagyon túlzóak

– mondta a konferencián Murat Erdoğan, az ankarai Hacettepe Egyetem kutatója. Bár az utóbbi két hónapban Törökország megszigorította az eddigi nyitott menekültpolitikáját (ennek egyik jele, hogy az emberi jogi szervezetek és német tévések szerint embertelen módon, sokszor valós alap nélkül küldenek vissza embereket a háború szaggatta Szíriába), középtávon így is inkább azt lehet sejteni, hogy csak növekedni fog a törökországi menekültek száma. Évente 45 ezer szír menekült gyerek születik Törökországban, Aleppó ostroma miatt megint tömegével jöttek családok a határ másik oldaláról, és vannak olyan – meglehetősen elrugaszkodottnak tűnő – becslések is, hogy további érkezőkkel és a családegyesítések következményeként tíz év múlva akár 10 milliónál is több szíriai lehet majd Törökországban.

Ráadásul egész más a helyzete azoknak a szíreknek, akik Törökországban maradnak, mint akik továbbindulnak Európa felé. Míg a németországi menekültek 5 százaléka írástudatlan, a Törökországban lévőknek az 50 százaléka az – sorolta a számokat az előadó. Ez annak is köszönhető, hogy nagyon sok a gyerek, a szír menekültek 54 százaléka 18 év alatti, de miközben 6-700 ezer iskoláskorú gyerek van, csak 15 százalék jár iskolába. A nagy többség nem tudja megfizetni az arab nyelven tanító magániskolákat, a török intézményekben pedig semmit nem értenek, ráadásul a nagyobb lányokat sokan nem is szívesen engedik tanulni, miközben a keresőképes korban lévő fiúk azért is maradnak ki, mert a család nem tudja nélkülözni a bevételeket.

Csak minden tizedik szír menekült él a török menekülttáborokban, aki teheti, a városokban próbál boldogulni. Ők könnyebben kapnak munkát, és miközben a mezőgazdaságban, a textiliparban, építkezéseken alkalmazzák őket feketén, az államtól nem kapnak érdemi pénzügyi támogatást. Törökország idáig nem is ismerte el a nem európaiakat menekültként, a szíreket csak menedékérőkként tartják számon, akiknek így nincsenek meg a menekülteket egyébként megillető jogaik sem.

Az iskolai ellátás fejlesztésénél csak a regisztrációs rendszer átalakítása lenne sürgősebb a menekültügyi szakértő szerint. Bár az ingyenes egészségügyi ellátás is regisztrációhoz kötött, a gyakorlatban nincs jól működő, összehangolt rendszer. Törökország az EU-val megállapodott arról, hogy ezt javítani fogja, ami talán abban is segítene, hogy jobban meg tudják állítani az Európa felé induló menekülteket, de Murat Erdoğan elég szkeptikusnak tűnt abban, hogy ez mennyire várható el reálisan Törökországtól.

Miért legyenek inkább a már most is túlzsúfolt Törökországban, mint Európában?

 – idézte a szerinte egyébként még most is sokkal kevésbé menekültellenes török közvélemény jellemző kérdését, hozzátéve, hogy bármilyen politikai nyilatkozatok is születnek, Törökországnak egyszerűen nem érdeke, hogy ekkora tömegek maradjanak náluk.

Menekülés az elszigeteltség elől

Hogy mi a török érdek, azonban nem könnyen megmondható, erről részletesebben Burak Gürel isztambuli elemző beszélt a budapesti konferencián, amikor a török bel- és külpolitikai játszmákat vázolta fel. 2011 szeptemberétől Törökország folyamatosan azt hangoztatta, hogy szívesen látja a hozzájuk érkező menekülteket. Gürel szerint azért bátorították őket, hogy a szír menekültek tömegével kényszerítsék a nyugati hatalmakat az aktív beavatkozásra Szíriában.

A jogok hiánya és a kiszolgáltatottság miatt a szír menekültek a leginkább kizsákmányoltak a török gazdaságban – hangzott el. Most ugyan kiterjesztik a menekültek munkavállalási jogait, de ez a keresetüket várhatóan nem fogja javítani. Bár a másik előadó tagadta, hogy komoly probléma lenne Törökországban a menekültellenesség, itt részletesen szó volt azokról a folyamatokról, amelyek felkorbácsolták a negatív érzelmeket Anatóliában is. A szírek elhúzódó jelenléte miatt megnőttek a lakbérek és lejjebb mentek a fizetések, a szír kisvállalkozások versenytársat jelentenek a törököknek, a városi szegénységet láthatóvá tevő szír utcai kéregetők rászorultságát pedig sokan kétségbe vonják.

A menekültelleneség hozzájárult a kormánypárt népszerűségvesztéséhez, még azoknál is, akik továbbra is az AKP-re szavaznak. A 2013-as Taksim téri tüntetések óta egyre autoriterebb, újságírókat letartóztató, a kurdok elleni harcot újrakezdő Erdoğan-rendszernek a kritika szerint bőven megérte kijátszani a menekültkártyát. Miután a síita országokkal, Oroszországgal és a Nyugattal is konfliktusba kerülő kormányt a teljes elszigetelődés fenyegette, a novemberi megismételt választások előtt elemi szüksége volt egy gyors és szimbolikus külpolitikai sikerre, hogy otthon azt mutathassa: van még ereje és hitelessége külföldön.

Az európai válság nagyon is kapóra jött Erdoğannak,

akinek 2015 nyara óta egyértelműen az a stratégiája, hogy még nagyobb menekülthullámokkal fenyegesse az EU-t. „Bármikor megnyithatjuk a határokat Görögország és Bulgária felé, és buszokra tehetjük a menekülteket” – mondta a török elnök októberben Junckernek, miközben tovább gyengítették az ellenőrzéseket az Égei-tengernél.

Eredményes zsarolás

Burak Gürel szerint végül is bejött az AKP stratégiája. Az EU a belső válsága miatt rákényszerült, hogy mindenképpen megállapodjon velük. Cserébe az ankarai ígéretért, hogy megszigorítják a határellenőrzéseket, és ezzel elvileg vállalják, hogy továbbra is Törökország lesz a világ legnagyobb menekülttábora, nem csak az egyelőre 3 milliárd eurós csomagot ígérték be – abban mindkét török elemző egyetértett, hogy itt a pénz most harmadlagos kérdés. Fontosabb, hogy külpolitikai téren Törökországnak elemi szüksége van szövetségesekre, most éppen főként Oroszország ellen; hazai téren pedig elérték, hogy

a csatlakozási tárgyalások felgyorsítását kilátásba helyező EU nem szól bele túl zavaró mértékben a török belpolitikába.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy elnézik a diktatórikus irányba mutató török belpolitikai lépéseket. Juncker ígéretének megfelelően a török választásokig nem hozták nyilvánosságra az országról szóló uniós jelentést, így a kritikák nem befolyásolták a kampányt. Murat Erdoğan szavaival: „Az EU hozzáállása teljesen megváltozott; mások a prioritások, a török demokrácia már nem fontos, csak az, hogy Törökország ne engedje Európába a menekülteket.”

Erdoğan és Davutoğlu Merkellel való találkozóit nagy győzelemként adták el otthon, ezzel nagyjából sikerült a legnagyobb politikai kudarcukat relatív sikerré átszínezniük.

Az európai idegenellenesség és a török autoritarianizmus házasságot kötött egymással, de ez nem ad megoldást a menekültkérdésre.

Ezt most éppen Görögországban is láthatjuk, és mint a konferencia után Murat Erdoğan mondta nekünk: biztos benne, hogy hamarosan jön az újabb török csörte az EU-val. Törökországnak ugyanis már nincsenek barátai, az EU-nak pedig ezen kívül nincs stratégiája.