Hogyan bujkálhatott öt hónapig Európa legkeresettebb terroristája?

A novemberi párizsi merényletekre több hónapig készültek az elkövetők, a titkosszolgálatoknak mégsem szúrtak szemet Salah Abdeslam és társai. A terrorelhárítók ráadásul öt hónappal később is csak véletlenül kapcsolták le a terrortámadás szervezőjét úgy, hogy mind végig Európában bujkált. Egy az Indexnek nyilatkozó, névtelenséget kérő volt francia titkosszolga szerint ebből jól látszik, hogy mik a terrorizmus elleni harc legnagyobb kihívásai:

• Edward Snowden 2013-ban túl sokat árult el a titkosszolgálatok lehallgatási módszereiről, a terroristák pedig megtanulták hogyan rejtsék el a kommunikációjukat. Az egyszerűbb bűncselekményeket is nehezebb lett feltárni.
• Túl jó az együttműködés a terroristák és az alvilág között. Korábban az előkészületeket a merénylők maguk végezték, mostanra már „kiszervezik” ezt a munkát.
• A terrorizmus már rég nemzetközi keretek között működik, de a partnerországok elhárító- és hírszerzőszervei között mégis lassú a kommunikáció. Napokig is eltarthat az információmegosztás.
• Ugyan a társadalom makroszintjein látszódik, hogy a rendpárti és szélsőséges politika felé fordul, de az emberek nem figyelnek oda a szűk környezetükre. Emiatt egyre többen lesznek szélsőségesek, ami miatt viszont egyre könnyebb dzsihádistákat toborozni a kirekesztett fiatalok köreiben.

Túl sokat tudnak már a védelmünkről:

most igazolódik be, hogy Edward Snowden egy nagyon jó szabadságharcos, de egy pokolian rossz elhárító

– közölte az Index-szel a francia titkosszolgálat korábbi munkatársa, aki szerint a korábbi NSA-alkalmazott Edward Snowden 2013-ban túl sok információt közölt a terrorelhárítási módszerekről.

„A Coca Cola korábbi alkalmazottja sem azzal állna a nyilvánosság elé, hogy itt a recept, és ez egy egészségtelen kotyvalék. Ezzel csak annyit érne el, hogy mindenki lemásolja az eredetit” – úgy látja, hogy ebben az esetben is hasonló történt. A terroristák megtanulták, hogyan kommunikáljanak az internet és a mobilhálózatok megkerülésével. Egyrészről egyre jobban odafigyelnek arra, hogy mit és hogyan mondanak el a digitális térben, másrészről felértékelődtek a személyes kapcsolatok. Szinte semmit nem írnak, semmit nem küldenek át e-mailen egymásnak.

Az egykori titkosszolga állítását alátámasztják a tények is: a tavaly novemberi 130 halálos áldozatot követelő párizsi merényletek elkövetői kártyás, eldobható telefonokat (angol szlengben burner-eket) használtak. A támadáskor náluk lévő készülékeket akkor kapcsolták be először, többségükről egyetlen üzenetet küldtek. A nyomozás során pedig kiderült, korábban is több eldobható készüléket vettek, így nem volt mit lehallgatni.

Sokan bírálják a szolgálatokat, hogy nem figyelnek oda az eldobható telefonokra. Valójában nagyon is követik ezeket, de ez inkább a szervezett bűnözés ellen hatékony módszer. A terrorizmus fő kommunikációs csatornája az élőbeszéd

– tette hozzá. Kiemelte, hogy eleve gyanús lesz valaki, ha több eldobható telefont vesz, feltűnhet az is, ha valahol rendszeresen vagy egyre többször eladnak ilyen készülékeket. Úgy véli, hogy a kártyás telefonok betiltása sem vezet sehova: majd találnak valakit, aki vesz helyettük előfizetéses készülékeket, majd ezeket kezdik el egymás között rotálni.

Sokkal komolyabb gondnak tartja, hogy a terroristák „post-snowdeni” paranoiája miatt már bizalmasabb lett a terroristák közege, mint a titkosszolgálatoké. „Szűk csoportok tartják a kapcsolatot egymással, sokszor áttételesen üzengetnek egymásnak” – új utakat is találnak a párbeszédre, például videojátékok chatkliensein keresztül vagy személyesen egyeztetnek.

A sejtek és a személyek közötti kommunikáció a legtöbbször rejtve marad (ezért is nevezik „sötét kommunikációnak” a szakemberek.) Ilyenkor lenne szükség a hús-vér személyekre, akik szivárogtatnak vagy informálnak. Ezt a módszert nevezik HUMINT-nek. A szakember szerint éppen ennek a hiánya miatt a legtöbb európai titkosszolgálat komoly válságban van. (Ugyanerről számolt be az Indexnek a Charlie Hebdo szerkesztősége elleni merénylet után Alain Rodier, a Hírszerzési Kutatások Francia Központjának terrorizmussal és szervezett bűnözéssel foglalkozó kutatási igazgatója is.)

Börtönbarátságból lesznek a terroristák legjobb kapcsolatai

A korábbi titkosszolga szerint a francia és a belga elhárítás krízistünete, hogy az állami börtönökben radikalizálják a legtöbb muszlim fiatalt. A nehezen integrálódó másod- és harmadgenerációs bevándorlók egyszerű válaszokat kaphatnak a szélsőségesektől. 

Az alapvető igazságtalanság-érzetet feloldja a nyugati társadalom bűnbakká tétele, a lecsúszásból pedig kiutat mutat a vallás és a dzsihád

– magyarázta forrásunk, aki szerint épp ide beépülve lehetne a leghatékonyabban felszámolni a terroristasejteket. 

Ugyanakkor a börtönökbe való beépülés azért is fontos kéne, hogy legyen, mert a potenciális terroristák a büntetésük idején jó alvilági kapcsolatokat szereznek. „Amikor kiszabadulnak, tudni fogják, hogy ki szerezhet nekik hamis papírokat, kitől vásárolhatnak fegyvereket” – mondta el a volt titkosszolga, aki szerint egy sejtben elég, ha csak egy priuszos személy van.

A terrorizmus és a szervezett bűnözés a motivációk mentén élesen elválik egymástól. Előbbi célja a látványosság és a félelemkeltés, míg a bűnözők inkább megélhetésből csinálnak mindent. A baj az, hogy az alvilág készséggel kiszolgálja a szélsőségeseket is, ha megfizetik őket

– közölte forrásunk. Azt is elmondta, hogy eljárt az idő a régi vágású terroristák felett, akik maguk csempészték be a fegyverüket az adott országba. „A szervezett bűnözés kiépült csatornáit használják az AK-47-esek beszerzésére. Minek kockáztatnának ezzel a terroristák?” – ismertette, miért nehezebb már az előkészületek közben lekapcsolni a lehetséges elkövetőket. A fegyvereket nem kell maguknál tartani, elég, ha közvetlenül a merénylet előtt megszerzik azokat.

Salah Abdeslam esetében azt tartotta fontosnak hangsúlyozni, hogy a terrorista hamis papírokkal járt-kelt Európában. Bár az ügyet nem ismeri teljes mélységében, de szerinte éppen ez bizonyítja, hogy jól ismerhette a brüsszeli alvilágot. „Plusz ez egy olyan klíma, ahol a díler és a dzsihádista egymás mellett lakhat egy bérházban. Tehát a barátai, rokonai mellett lehettek olyan gyerekkori barátai is, akik bújtatták” – ismertette a Brüsszel külvárosaira jellemző közeget.

Rossz a nemzetközi együttműködés a titkosszolgálatok között

Egész Európára jellemző a lassú ügymenet. Például, ha a magyar szolgálatoknak valaki gyanús lesz, napokig is eltarthat, míg helyben ellenőrzik. Ezután kérnek csak tájékoztatást a partnerországoktól, innen megint napok múlva válaszolnak. A vége az, hogy a keresett személynek sikerül elmenekülnie

– ismertette az egyik legnagyobb problémát az ex-titkosszolga.

Szerinte égető szükség lenne egy közös európai szervezetre és egy széleskörű információ-megosztó rendszerre. Úgy látja, a segítőkészség minden oldalról megvan, mégis lehetne erősebb a kooperáció. Most szerinte ez csak kampányszerűen van így a terrortámadások után, a jelenlegi összevont csoportok jogköre és felhatalmazása szinte semmire nem terjed ki.

„Furcsán hangozhat, de a közel-keleti partnereink sokkal gyorsabban reagálnak. Ha valaki gyanús, azonnal jelzik. A török titkosszolgálat szinte naponta jelzett gyanús személyeket a görög menekültszállásokról. Igaz ezek 95 százaléka teljesen falsnak bizonyult. Sokszor elég volt a jelzéshez az, ha katonaviselt férfit láttak a migránsok között, de akkor szinte mindig bejöttek a tippjeik, amikor európai állampolgárokat fedeztek fel a tömegben. Nem kell félni, ezeket az embereket le is kapcsolták az európaiak” – mesélte.

A legtöbbször a saját családtagja jelenti fel a potenciális terroristákat

A szakember elmondta, hogy látszólag nagyon alulteljesítenek a titkosszolgálatok, de valójában hetente tartóztatnak le szélsőségeseket. „Persze minden terrorelhárító szerv azt mond, amit akar a műveleteiről, de vannak országok, ahol kirakatba teszik, hány merényletet hiúsítanak meg. Nagy-Britanniában szinte mindennaposak az elfogások” – közölte, hozzátéve, hogy sokszor egyáltalán nem buknának le a terroristák, ha nem kapnának füleseket.

Ennek magyarázata, hogy a terroristák egyre inkább kisközösségekben működnek, az aggódó családnak pedig feltűnhet, hogy kikkel találkozik a rokonuk. Ugyanígy sokszor a tágabb muszlim közösségektől jön a füles arra, ha valaki toboroz: „a szélsőségesektől, amennyire csak lehet, elhatárolódnak a mérsékeltek. Ők a bőrükön érzik a támadások utáni megkülönböztetést.”

Úgy látja viszont, hogy az európai társadalom makroszinten akarja megoldani a terrorizmus problémáját, de a szűk környezetében kevesen figyelnek fel a gyanús alakokra. „Az európai emberek nem vamzerkednek. Hiába gyanús nekik valaki, nem szólnak. Inkább szavaznak valamelyik rendpárti, szélsőséges pártra a megoldást várva” – szerinte ez a hozzáállás épp a problémát mélyíti el. Minél erősebb egy csoport megkülönböztetése, annál könnyebb dolga van a szélsőségeseknek.

Sőt, a mérsékelt nézeteket valló muszlimok is kevesebb bejelentést tesznek, mert a hétköznapi tapasztalataik miatt attól félnek, hogy őket is előveszik majd a terroristákkal együtt. Abdeslamot valószínűleg ez a félelem is segíthette a bujkálásakor.

Az egykori titkosszolga szerint az is közrejátszott, hogy az európaiak között banális okokból, de szabadon közlekedhetett a körözött férfi. „Rasszistán hangozhat, de Abdeslamról hiába keringtek képek, a felületes szemlélőnek pont úgy néz ki, mint bármelyik másik arab. Ha úgy mutatnád meg a képét valakinek, hogy nem teszed hozzá, hogy ő egy terrorista, akkor elirányít a sarki dönereshez vagy kisboltoshoz” – közölte forrásunk.

Természetesen nem azt állítja, hogy minden arabra terroristaként kell tekinteni, a szakember szerint a gyanús egyének jelzését éppen ugyanaz fúrja meg, mint ami szélsőséges nézetek terjedésének is kedvez: a többségi társadalom közönye és távolságtartása. Szerinte a terror elleni harc éppen ezen a területen lenne a legkönnyebb: meg kellene akadályozni a társadalom faji és vallási alapú fragmentálódását.