Lemondott az ukrán kormányfő

Lemondott az ukrán kormányfő vasárnap délután. Arszenyij Jacenyuk televíziós beszédében jelentette be döntését. „Mától a kormány vezetői posztjánál szélesebb körben látok feladatokat” – mondta sajátosan az Unian szerint Jacenyuk, aki 2014 februárja, Viktor Janukovics államfő elűzése óta volt miniszterelnök.

A 2014-es októberi választások után is megmaradt posztján – ekkor már az Oroszország által elcsatolt Krímen és az oroszbarát szeparatisták irányítása alatt álló kelet-ukrajnai Luganszkban és Donyeckben már nem volt szavazás –, és átvészelte a 2015-ös évet is a területi veszteség, fegyveres konfliktus mellett súlyos gazdasági, pénzügyi válság sújtotta országban.

Legutóbb februárban vészelt át egy bizalmatlansági indítványt. A szabályok szerint legkorábban szeptemberben próbálkozhatott volna a törvényhozás az elmozdításával, ám Jacenyuk hátországa így is szétesett: az addig elméletben 302 fős, kétharmados többséget biztosító koalícióból már néhány hónappal korábban egyszerű többség maradt, miután Oleg Ljasko radikális pártja már ősszel kivált. A bizalmatlansági indítvány után a Jacenyuk elmozdítását célzó Julija Timosenko Batykivscsinája, (Haza), majd az Önsegélyezés (Szamopomics) is kivált, így lényegében csak Jacenyuk Népfrontja és az államfő, Petro Porosenko Blokkja maradt a koalícióban.

Ám maga az elnök sem támogatta jacenyuk maradását, már akkor jelezte, hogy három hónapon belül a kormányfő távozására számít. Szűk két hónappal később erre most sor került.

A lehetséges utód a házelnök Grojszman lehet.

A mindössze 42 éves Jacenyuknak korához képest különösen sokszínű, bár rövid fejezetekből álló kormányzati pályafutása van:

• 2001 szeptemberében, alig 27 évesen a Krím gazdasági minisztere, szűk fél évre,
• 2003-ban az Ukrán Nemzeti Bank elnökének helyettese,
• 2004 nyarától 2005 februárjáig az Ukrán Nemzeti Bank megbízott elnöke,

• 2005 szeptemberétől szűk egy évig gazdasági miniszter a Viktor Janukovics elnök mögött álló Jurij Jehanurov kormányában,
• 2007 márciusától szeptemberig külügyminiszter az akkor épp kormányfő Janukovics kabinetjében,
• 2007 decemberétől 10 hónapig a parlament elnöke
• 2009-ben az elnökválasztásra is benevezett, de abból végül Timosenko és Janukovics párharca lett, az utóbbi győzelmével.
• 2010-től már ellépett a kormánytól, Janukovics kormányfői posztra való felkérését elutasította.
• Timosenko bebörtönzése után még inkább előtérbe került, a Majdan tüntetésein ő volt az ellenzék egyik vezető arca, Vitalij Klicsko és Oleg Tyahnibok mellett.
• 2014 februárjában a még hivatalban lévő Janukovics elnökként felkérte Jacenyukot kormányalakításra, ám azt a már teljesen elszigetelődött államfőtől nem fogadta el.