Míg nálunk irtják, Bécsben bármi áron védik a fákat

A legjobb kollégáink a bécsi lakosok. A természetvédelmi szabályok nálunk olyan mélyen benne vannak a fejekben, hogy önként és azonnal jelzik, ha valahol a városban nekiállnak kivágni egy fát.

Ezt Gerald Kroneder, Bécs város környezetvédelmi ügyosztályának vezetőhelyettese mondta az Indexnek, miután hallott tőlünk arról, hogy budapesti civilek spontán mentőakciót indítottak, amikor a Városligetben elkezdték kivágni a fákat, és a tiltakozás miatt patthelyzet jött létre, mert az elfoglalt építési területen több mint két hete késik a Magyar Zene Háza beruházás indítása.

Mivel Budapesten az elmúlt időszakban több olyan építkezés is indult, amely jelentős mennyiségű fa kivágásával járt – a József nádor tér 24 fájából 22-nek kivágás, kettőnek átültetés lett a sorsa –, megnéztük, hogyan védik a szomszéd fővárosban a város zöldterületeit, hátha el lehet tőlük lesni ezt-azt. És nem is csalódtunk a bécsi gyakorlatban.

Bécs, természetvédelmi terület

A különbség már rögtön azzal kezdődik, hogy Bécs számára eleve nagy előny, hogy a város egyharmada természetvédelmi terület, miközben Budapesten épphogy meghaladja az 1 százalékot a „helyi jelentőséggel” védett területek összmérete. De az osztrákok a nagyon szigorúan szankcionált területeken kívül eső értékes fák számára is létrehoztak egy külön kategóriát:

Gerald Kroneder nem zárta ki, hogy gazdasági szereplők vagy politikusok akár az osztrák fővárosban kezdeményezzenek olyan ingatlanprojektet, amely érintheti a zöldterületeket. Az osztályvezető-helyettes szerint azonban az érvényben lévő természetvédelmi törvény az egész német nyelvterület egyik legszigorúbb szabályozása, ezért komoly biztosítékot jelent arra, hogy egészséges fákról hirtelen ne derülhessen ki, hogy igazából kivágásra érett, beteg növények. Az engedélyek kiadását egy olyan eljárásnak kell megelőznie, amely azt vizsgálja, hogy a beruházás során teljesül-e a fák védelme. A döntést pedig alapjában befolyásolja a fák értékessége, és az, hogy lehet-e pótolni a környéken a növényzetet.

Kronender szerint a bécsi emberek kifejezetten támogatják a szigorú féllépést. Az osztályvezető-helyettes és Caroline Staribacher, a favédelmi ügyosztály vezetője beszámolójából egyértelműen kitűnt, hogy a bécsiek szorgalmasan – sőt néha a kelleténél szorgalmasabban – telefonálnak, ha valahol favágást látnak. A hivataltól pedig elvárják, hogy azonnal intézkedjen, és tisztázza, hogy nem illegális vágásról van-e szó.

Ezenkívül négy éve működik az osztrák főváros online fakatasztere, amely lehetővé teszi, hogy a térképen bárki ellenőrizze, hol állnak fák, és bármelyikről egyetlen kattintással kiderítheti, hogy az adott fa milyen fajtához tartozik.

Pótlásra köteleznek mindenkit

Gerald Kroneder elmondta, hogy a törvény az egy métert meghaladó magasságú vagy a 40 centiméter törzskerületnél vastagabb szárú növényeket minősíti fának, ezek kivágását tehát már hivatalosan engedélyeztetni kell. Ha pedig valaki a fűrész mellett dönt, meg kell váltania a város levegője szempontjából értékes növényt.

A megváltás elsősorban pótlást jelent. A törvény szerint minden 40 centiméter törzskerületű fákért egy-egy új fát kell ültetni. De nem mindegy, hogy mekkora volt a fa, ha vastag törzsű, terebélyes növény volt, csak több csemetével lehet pótolni, mégpedig úgy, hogy 40 centiméter felett minden újabb 15 centiért újabb fát kell ültetni. 

A pótlás elmulasztása esetén pénzben is meg lehet váltani az elpusztított növényeket. Ezt azonban jobb kétszer meggondolni: az új fák elültetése helyett ugyanis darabonként 1090 eurót kell befizetni egy alapba, amit – elvileg – csak a zöldterületek gondozására, fapótlásra költhetnek.

Nemcsak a darabszám, de a pótlás helyének megszabásában is más elveket követ a bécsi szabályozás, mint a magyar. Budapesten a Kossuth tér átépítése során is kivágták a fákat, de a hazai szabályokat követve Csepelen telepítettek helyettük újakat, nem a belvárosban.

Ilyet az osztrák fővárosban nem lehet. A város szélén van elég fa, a szabályok a belvárosi zöldet is szigorúan védik:

Minden egy parkkal kezdődött a '70-es években

A bécsiek nem mostanában kezdtek ráébredni a nagyvárosi természet védelmének fontosságára. Az első igazi, mozgalomszerű favédő akció az 1970-es években szerveződött, amikor a városvezetés tervbe vette, hogy a Sternwartepark (Csillagvizsgálópark) egy részének rovására bővíti a park közepén álló egyetemi épületeket.

A civil megmozdulások azonban elérték, hogy népszavazást írjanak ki a park ügyében. A referendum résztvevőinek 57,4 százaléka nemet mondott az építkezésre, ezért a bővítés mellett elköteleződött polgármester, Felix Slavik lemondott posztjáról.

A park pedig végül szinte érintetlen dzsungel maradt Bécs villanegyedében.

(Címlapkép illusztráció: szarvas / Index)