De nem a végeredmény miatt, hanem mert szerinte ez a szavazás megmutatja, milyen gyorsan meggyőzhető egy fél ország arról, hogy szavazzon saját maga ellen.

No matter the outcome, #Brexit polls demonstrate how quickly half of any population can be convinced to vote against itself. Quite a lesson.

— Edward Snowden (@Snowden) 2016. június 23.

Azt már alaposan kielemeztük, milyen ingatagok – sőt, kockázatosak - is az Unióból való távozás melletti gazdasági és migrációs érvek. Viszont a politikai intuíció gyakran mélyebbre hatol, mint a grafikon, ezért érdemes megismerni, mi is az a megfontolás, ami miatt néhány konzervatív képviselő már közel egy évtizede munkálkodik a kilépésen. A Guardian roppant érdekes cikkében megszólaltatott politikusok szerint nem más, mint az a felismerés, hogy

A mérsékelt kilépés-párti politikusok nem tagadják, hogy a birodalma nélkül ténfergő Egyesült Királyság sokat köszönhet az EU-nak, de úgy gondolják, itt az ideje a rugalmas elszakadásnak, mert a közösség a pénzügyi-, majd a menekültválság során is megmutatta, hogy képtelen megoldást nyújtani saját problémáira. Ez a szkepszis azért eléggé megalapozott, még akkor is.

Nem akarnak részt venni a britek az európai ügyekben? Nem közösködnének a kontinenssel? Ehhez nem kell referendum, volt, aki népszavazás nélkül is megoldotta, hogy a britek tényleg szigetországban éljenek.

Oké, eltartott egy darabig, mire végül a 100 éves háború utolsó szakaszára sikerült megfordítani a helyzetet, a lényeg, hogy ez az alig 19 éves Jeanne d'Arc vezetésével sikerült, az orléans-i szűz megvédte az utolsó független francia várost, és lehetővé tette VII. Károly megkoronázását. A vége az lett, hogy a Franciaország teljes északi és délnyugati részét uraló angolok – és a velük szövetséges, keleten erős burgundok – végül vereséget szenvedtek, és a máglyán elégetett Jeanne d'Arc halála után 20 évvel az angolok végleg elvesztették kontinentális területeiket. 

Persze ez a poén valójában a briteket erősíti: épp azzal, hogy elvesztették a csatornán túli területeiket, hosszú távon megalapozták egy tengeri hatalom létrejöttét.

Balázs 3 éve él Angliában, azt írja, a saját szűk környezetében a maradásnak van nagy támogatottsága.

"Mind a fejlesztők, mint a managerek között többségben vannak a külföldiek, mivel rátermettség alapján veszünk fel embereket, nem a származás szerint. Ha szempont a munkaerő minősége, akkor az is rá fog kényszerülni arra, hogy nemzetközi csapatot állítson össze, aki egyébként nem szeretne. 

Más magyarokkal jellemzően a konyhán és a takarítószemélyzet soraiban szoktam találkozni, saját félelmeik miatt elmondható, hogy nem örülnének egy Brexitnek, viszont annak igen, ha a románokat hazaküldenék... 

Benyomásom alapján a brit közvélemény preferenciája olcsó munkaerő tekintetben egyértelműen a volt birodalmi területek, jelesül India irányába mutat. Ha annyit tudsz, hogy olcsó vagy, akkor köszi szépen, de ezt meg tudjuk oldani a volt brit gyarmatokról is, nekünk ehhez nem kell EU, és főleg nem kell Kelet-Európa."

U.i.: A munkahelyemen olyannyira téma a Brexit, hogy külön meetinget is tartottunk róla. Érthető, minket ez munkaerő, export, import, minden szempontból érintene közvetlenül.

Lázár János az 55. kormányinfón kijelentette, hogy a miniszterelnök célja a brit lapokban elhelyezett maradáspárti hirdetésekkel nem a brit közvélemény formálása volt. 

Nade akkor mégis micsoda? - teszi fel a kérdést a naiv hallgatóság. A válasz valószínűleg az lehet, hogy az egész valójában befelé szólt, ha viszont így van, akkor a kormányzati agytröszt egészen innovatív módját fejlesztette ki a magyarokkal való kommunikációnak.

Avagy Manchesteri Városháza? Itt fogják ugyanis bejelenteni a végeredményt, mégpedig a nagyteremben, pénteken, írja a BBC.

Reggel szakadt az eső, és közlekedési káosz volt, ami nem kis munkát adott a tűzoltóknak, és akadályozta a munkába jutást is. 9, fél 10 óta azonban már nem esik, és egyelőre várhatóan nem is fog. Felhős, fülledt meleg van (meleg = 22 fok). Este 6 körülre viszont igértek még egy vihart, miközben szavazni majd 10-ig (magyar idő szerint 11) lehet.

Fotó: Niklas Halle'n

A brit kilépés körül az egyik legfurcsább jogi fekete lyuk az lenne, hogy 2017 közepétől rájuk esik a miniszteri Tanács soros elnöki tiszte. Ekkor még javában tartana a kétéves időszak, ami alatt ki kellene kalapálniuk, milyen feltételekkel hagyhassa ott az Egyesült Királyság az EU-t. A Tanács az egyik a két uniós társdöntéshozóból, ráadásul a britekkel folytatott tárgyalásokban is szerepe lenne (ez kötné a megállapodást az EU nevében), ami elég hülyén jönne ki. „Furcsa lenne, ha a válás feltételeinek tárgyalásakor azé az országé lenne az elnökség, amely közvetlenül érintett” – vakargatta a fejét egy uniós diplomata.

Brüsszelben ezért csendben azt tervezgetik, hogy Brexit esetén elveszik az elnökséget, bár csak az EU elődjében, 1965-ben volt példa valaki kimaradására. Állítólag a 2017 első felében soros Máltát informálisan megkérték, hogy egész évre készüljön, vagy a következő Észtország ugorhat be. Hivatalosan tagadják, hogy lenne ilyen elképzelés. (Politico)

Nigel Farage, az UKIP kilépéspárti vezére szívhezszóló videót tett közzé, a londoni maradáspárti polgármester, Sadiq Khan pedig személyesen beszélget az emberekkel az utcákon.

Amazing energy on the #StrongerIn campaign trail in Camden - speaking to residents & businesses about #EUref pic.twitter.com/o73I1UNL50

— Sadiq Khan (@SadiqKhan) 2016. június 23.

Egy visszatérő érv a brit euroszkeptikusok részéről, hogy az uniós tagság nemcsak rossz, hanem drága is az ország számára. Ez azonban nem igazán állja meg a helyét.

A britek tavaly nettó 8,5 milliárd fontot fizettek be az uniós kasszába, ami a GDP-jük kevesebb mint fél százaléka, a brit központi költségvetésnek pedig 1,1 százaléka.

A kilépéspártiak Twitteren hisztériáznak, hogy vigyen mindenki magával tollat, mert a szavazóhelyiségekben csak ceruzák vannak, és félnek, hogy kiradírozzák a voksukat.

Take a pen when you vote, don't use pencil. https://t.co/YRGTkR1IJT pic.twitter.com/CfHkpizDL2

— EU-Vote.No.ColinHart (@ColinHartukip) June 22, 2016

People at my polling place demanding to #usepens, to obvious despair of lurking man in a suit & sunglasses holding a giant novelty eraser.

— Joe Hill (@MultiplexRant) June 23, 2016

Helyén kezelik a pánikot, valaki például alufóliát javasolt egy problémázó UKIP-es képviselőnek (azt nem írta oda, hogy hajtogasson belőle csákót, de erre remélhetőleg magától is rájön).

@ColinHartukip The tin foil is in the post via Express Delivery ... meanwhile take care and stay safe. pic.twitter.com/WUPwb1l3WS

— Jacky Holyoake (@JackyHolyoake) June 22, 2016

Más arra figyelmeztetett, hogy a golyóstoll is csak egy uniós összeesküvés része, hiszen a feltalálója magyar volt, úgyhogy lúdtollat használjanak.

#usepens is an EU conspiracy, Biro was Hungarian. #usequills

— (((Kevin Dunbar))) (@AKDunbar) June 23, 2016

A választási bizottság mindenkit megnyugtatott, hogy lehet szavazni saját tollal.

When you fill in your #EURef ballot paper on Thursday, you can use a pen or the provided pencil – it's your choice. pic.twitter.com/HOivtNbndL

— Electoral Commission (@ElectoralCommUK) June 21, 2016

Mondjuk az jó kérdés, hogy miért ceruzát használnak, de a Daily Mail szerint ez hagyomány. (Az is a tradíciók miatt van, hogy hétvége helyett mindig csütörtökön voksolnak, ezért nem lehetett legutóbb egy napon tartani az európai parlamenti választásokat sem az összes tagállamban).

(via Politico)

A Politico összesítése szerint a svéd mellett a magyar kormánynak is egy szövetséges elveszítése vagy megtartása a tét a brit népszavazáson. Úgy gondolják, a Brexit felbátorítaná Orbán Viktort az EU kritizálásra, de a brit miniszterelnökkel egy olyan partnert veszítene, akivel gyakran együtt szavaztak, például Jean-Claude Juncker bizottsági elnök kinevezése ellen (azt mondjuk már nem teszik hozzá, hogy David Cameron kihagyta magyar kollégáját a csapatépítő hajókázásból). „Magyarország számos közös álláspontot oszt az Egyesült Királysággal az európai integráció kérdésében, mint például a szuverenitás fontosságát és a nemzeti parlamentek felelősségi körét” – idézik Szijjártó Péter külügyminisztert.

Egy twitterező velős véleménye a mai dilemmáról  (Ha az eszed azt mondja, maradj, a szíved pedig, hogy menj, gondolj arra, hogy az egyiket a gondolkodásra találták ki, a másik pedig egy pumpa): 

If your head says Remain but your heart says Leave, remember that one is specifically designed for thinking and the other is a pump.

— Dan Davies (@dsquareddigest) 2016. június 21.

Hát persze, hogy ma mutatják be a filmet a briteknél (is). Meglátjuk, az élet-e a menőbb rendező, vagy Roland Emmerich.

Érdekes belegondolni a mai helyzet fényében, hogy annak idején, az 1960-as években a brit konzervatívok kardoskodtak az európai integrációhoz való csatlakozás mellett, arra hivatkozva, hogy nem engedhetik meg maguknak, hogy ne közeledjenek gazdaságilag Európához. A Munkáspárt ezzel szemben elutasította a dolgot, mert „kapitalista klubnak” tartotta az európai integrációt.

Mára a konzervatívok akarják elhagyni az uniót, amiért szerintük nem elég kapitalista, a Munkáspártiak pedig azért támogatják a bennmaradást, mert az uniós szabályok nélkül sokat romlana a munkajogi védelem az országban.

Az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártja szabadította rá még a kampány elején ezt az audiovizuális rettenetet a világra. Hiába van a humor kategóriában, a lelkes párttag teljesen komolyan ezzel akarja rávenni a briteket a kilépésre.

Egyébként az Eb-hez is van némi köze: egy '90-es években készült dal alapján hozták össze, ami arról szól, hogy az angol válogatott évtizedek óta bénázik a nemzetközi bajnokságokon.

Az 1997 és 2007 közötti munkáspárti kormányfő a maradásra szavazott. Korábban közösen kampányolt a Brexit ellen John Major konzervatív ex-miniszterelnökkel, akit éppen ő váltott le.

I believe voting to Remain will secure Britain’s place as a proud, influential country with a strong economy. TB pic.twitter.com/q6rIJI8JIx

— Tony Blair Office (@tonyblairoffice) June 23, 2016

Tony Blair a megválasztása után nagy lendülettel próbálta közelebb hozni az Egyesült Királyságot az EU-hoz. Fontolgatta az euró bevezetését, de végül pénzügyminisztere és utódja, Gordon Brown véleménye miatt lemondott róla, a második Öböl-háborúban pedig vezető szerepet játszott a brit-francia tengellyel szembeni országok között, támogatva az Egyesült Államokat az Irak elleni hadműveletben.

Ez a twitter-hashtag fut most nagyon, és töltik is tartalommal szorgalmasan a britek.

Mutatunk párat, aztán pedig ide kattinthat a teljes gyűjteményért.

this is what democracy looks like #DogsAtPollingStations pic.twitter.com/XjbPbQih2v

— mills* (@millie_manrique) 2016. június 23.

Ezt a kérdést boncolgatta a hétvégén két angol újságíró az EUrologusnak. Egyikük szerint az EU-pártiaknak segíthet, hogy a brit szurkolói keménymag Franciaországban lesz, mert ők általában a kilépést támogatják. Igen ám, tette hozzá a másikuk, de most megy a Glastonbury-fesztivál, ami a fiatalokból szipkáz el, ők pedig inkább kedvelik az EU-t. Akárhogy is, mindkét esetben viszonylag kevés emberről van szó a több mint 46 millió választóhoz képest, de ha olyan szoros lesz az eredmény, mint a közvélemény-kutatók jósolják, akár ilyesmik is számíthatnak.

Délelőtt már volt egy szavazásunk arról, hogy magyarként ki milyen forgatókönyvnek örülne. De mit gondolna az egészről, ha tősgyökeres brit lenne?

olvasónk, Ildikó.

Azt írta, rengeteg eső esett, villámlással, égzengéssel jött a vihar. "Több metró nem járt, kollégák közül is sokan inkább gyalogoltak, mert lezárások, késések voltak."  Ildikó egyébként elment szavazni, mert  április óta megvan a brit állampolgársága is.