Három éhségsztrájkoló menedékkérő került kórházba Horgosról

Hárman kerültek kórházba Horgosról rosszullét, kimerültség miatt azok közül a tüntető menedékkérők közül, akik harmadik napja sztrájkolnak a szerb-magyar határon azért, hogy nyissák meg a határt vagy legalább gyorsítsák fel a menedékkérelmek elbírálását a magyar oldalon. 

Az MTI szerint a szabadkai menekülttábort lezárta a rendőrség szerdán, miután híre ment, hogy száz menedékkérő csatlakozni akar a horgosi éhségsztrájkolókhoz. A 130, főként pakisztáni és afganisztáni tüntető,   akik harmadik-nagyadik napja nem ettek, még vasárnap érkeztek gyalog a 140 kilométerre lévő Belgrádból a szerb és magyar határ között lévő senkiföldjére, ahol hónapok óta egyre duzzad azonak a menedékkérőknek a sátortábora, akik legálisan szeretnének Magyarországra, ezzel az EU-ba jutni.

A táborban nagyjából hatszáz ember van, közülük háromszáz az egyedülálló férfi. (Ezekhez jöttek a tiltakozás miatt különálló éhségsztrájkolók, akik kedden száztízen,  szerdán az MTI szerint kilencvenen voltak.) A magyar hatóságok Jelenleg naponta 14 család és egy egyedülálló férfi menedékkérelmét fogadják be a kerítés mentén felépített tranzitzónába, ahol a menedékkérők három hetet tartózkodnak az elbírálás idején. A tranzitzónából Szerbia felé lényegében szabad az út, ha valaki elunja a várakozást vagy nem látja esélyét annak, hogy a magyar fél megadja a menekültstátuszt, akkor kijelentkezhet és megszakíthatja az elbírálást. (Az elutasításnak egyébként is nagy esélye van, hiszen a magyar hatóságok arra hivatkozhatnak, hogy Szerbia biztonságos ország, így a kérelmeket ott is benyújthatják a menedékkérők.)

"25 napja vagyok itt, a feleségemmel 12 nap múlva kerülünk sorra" – mondta az iráni David. Ezt mindenképp megvárja, de az elutasítás esetén sem akar visszatérni hazájába. „Reménytelen ott a helyzet, a kormány rossz, egy jobb életet akarunk felépíteni” – mondta a keddi nagy zivatar után csupa sár sátortábor szélén állva, nem messze a tranzitzóna szögesdrótjaitól, amely felett egy járőröző katona tűnt fel, aki a bent lévő irodai és lakókonténerek tetején sétált.

A szedett-vedett, lassan kialakuló tábor körülményei nagyon rosszak, a meleg és az eső is kínozza a sátorban lakókat, akiknek helyzetén nemzetközi és magyar karitatív szervezetek igyekeznek segíteni. Mobilvécéket is ők biztosítottak, de a feltételek így is nagyon kemények, különösen a kisgyerekesekre nézve.

Volt, aki azt mondta, ha itt nem lesz esélye, akkor Horvátország felé próbál majd utat találni Nyugat-Európába.

„A párizsi, nizzai támadások miatt terroristáknak tartanak minket. Értem a félelmet, de ha valóban terroristák lennénk, akkor kapcsolataink lennének és nem várakoznánk itt heteken át a kerítés mellett” – mondta a pakisztáni Habir, aki társaihoz hasonlóan úgy látja, hogy a terroristák az áldozatokon túl épp nekik ártanak a legtöbbet.