Tekla
9 °C
16 °C

Pszichiátriai esetek, ámokfutók és terroristák Európa közepén

2016.08.04. 12:37
Július második felében alig múlt el nap Európában valamilyen terrorcselekmény, nagy riadalmat keltő utcai gyilkosság vagy nagy rendőri erőket mozgósító vakriasztás nélkül. Jól mutatja a közhangulatot, hogy a július 14-i nizzai terrortámadás után hajlamosak vagyunk szinte mindent a terror számlájára írni. Csakhogy a dolog nem ilyen egyszerű: mára elmosódni látszanak a terrorcselekmények és az utcai ámokfutások határai. Egy muszlim ámokfutó vajon terrorista? És hogyan lesz „hős” olyan ámokfutókból, akiket az Iszlám Állam saját területén biztosan kivégezne?

Nézzük csak meg sorban ezeket az eseményeket!

Ámokfutók és terroristák Európa közepén (a teljes lista)

  • 2015. november 13. Párizs, Franciaország – Dzsihadista terroristák hat helyszínen lövöldöztek és követtek el öngyilkos merényleteket. 130 ember halt meg, több százan megsebesültek. Három csoport összehangoltan támadt az Iszlám Állam nevében. Hét terrorista halt meg a támadásokban, egy elmenekült. Őt hónapokkal később fogták el Brüsszelben. Az elkövetők Szíriát is megjárt terroristák voltak, akiket bombaszakértő is segített. 
  • 2016. március 22., Brüsszel, Belgium – Iszlamista terroristák a Zaventem nemzetközi repülőtéren és a Maelbeek metróállomáson hajtottak végre robbantást. 32-en meghaltak és 340-en megsebesültek, köztük két magyar is. Az elkövetők – hasonlóan a párizsi merénylőkhöz  – az Iszlám Állam képzett, elvhű terroristái voltak. 
  • 2016. május 9., Grafing, Németország – A bajorországi Grafingban egy 27 éves német férfi egy embert leszúrt, hármat pedig megsebesített egy elővárosi vonaton. A 27 éves Paul H. korábban Egyiptomban és Mallorcán dolgozott egy hotel animátoraként, az elmúlt két évben azonban nem volt munkája és drogproblémákkal küszködött. A gyilkosság előtt két nappal engedték ki pszichiátriai kezeléséről.
  • 2016. június 24., Viernheim, Németország – Egy 19 éves fiú kezdett el lövöldözni a Frankfurt közelében lévő Viernheim mozikomplexumában, majd 18 embert, köztük gyerekeket ejtett túszul. A rendőrök agyonlőtték. Mint kiderült, csak két riasztófegyver és két játékgránát volt nála. A 19 éves olasz származású, de már Németországban született Sabino M. a barátjával élt, akivel a Facebookon szerelmes üzenetekkel kísért közös képeket tett közzé. Nem volt terrorista háttere.
  • 2016. július 10., Ansbach, Németország – Ezen a napon a 47 éves Bernd G. ezüst Mercedes cabriójával indult el Ansbachból. Útközben Tiefenthalban lelőtt egy padon ücsörgő 82 éves asszonyt, 5 kilométerrel odébb Rammersdorfnál pedig egy 72 éves bicikliző férfit. Később rálőtt egy traktort vezető gazdálkodóra, akit a szétrobbanó üvegszilánkok sebesítettek meg. Egy benzinkútnál is lövöldözni akart, de itt elvették a fegyverét, és elfogták. Őrizetbe vétele után pszichiáterek vizsgálták, mert zavartan beszélt. A büntetlen előéletű férfi korábban idősgondozó volt egy klinikán, de két hónapja munkanélküli volt.
  • 2016. július 14., Nizza, Franciaország – Egy teherautó belehajtott a francia nemzeti ünnepre összegyűlt tömegbe a nizzai tengerparti sétányon: 84-en haltak meg. A teherautó sofőrjét lelőtték. A merényletet az Iszlám Állam vállalta magára. Az elkövető a tunéziai származású Mohamed Lahouaiej-Bouhlel volt, akinek több segítőjét azonosították. Szexfüggő, esetleg prostituált lehetett, aki idős férfiakkal is folytatott szexuális viszonyt.
  • 2016. július 18., Heidingsfeld, Németország – Egy 17 éves afgán fiatal egy Würzburgba tartó vonaton négy hongkongit sebesített meg baltával és késsel, majd a szerelvényről leszállva még egy embert. A rendőrök lelőtték. Szülei nélkül Magyarországon át, menekültként érkezett Németországba. Jó esélyei voltak, hogy beilleszkedjen, tanulhatott is. Az eset előtt tudta meg, hogy egy barátja meghalt Afganisztánban. Megtalálták az Iszlám Állam propagandaoldalára feltöltött videóját, amin a hitetetlenek meggyilkolásáról beszél.
  • 2016. július 22., München, Németország – Egy 18 éves iráni-német állampolgár Münchenben kilenc embert lőtt le egy McDonald'sban, majd a szomszédos bevásárlóközpontban, végül öngyilkos lett. Az áldozatok nagyrészt törökök, de van köztük egy 15 éves magyar fiú is. Az elkövetőt éveken át csúfolták és verték osztálytársai. Pszichiátrián is kezelték. Szimpatizált a tömeggyilkos Breivikkel, magát árjának tartotta, és gyűlölte az arabokat, törököket. Az Iszlám Állammal semmi kapcsolata nem volt.
  • 2016. július 24., Ansbach, Németország – Egy 27 éves szíriai férfi felrobbantotta magát Ansbachban egy fesztivál közelében. Tucatnyi embert sebesített meg. A Szíriából menekült férfi Aleppóban egy bombatámadásban súlyosan megsérült, majd fogságba esett és kínozták. Feleségét és hat hónapos gyermekét elveszítette – legalábbis ezt mondta magáról. A bombamerényletet azután követte el, hogy Németországból vissza akarták toloncolni Bulgáriába. Hűségesküt tett az Iszlám Államnak.
  • 2016. július 26., Rouen, Franciaország – Két fiatal túszokat ejtett egy templomban, majd elvágták a pap torkát. Mindkettejüket lelőtték a rendőrök. Az egyik támadó többször is Szíriába akart menni harcolni, de a hatóságok feltartóztatták. Elektronikus nyomkövetőt kellett hordania, és csak napi négy órára mehetett utcára. Az Iszlám Állam vállalta magára a merényletet.
  • 2016. augusztus 3., London, Egyesült Királyság – Egy 19 éves férfi válogatás nélkül támadt rá járókelőkre késsel London belvárosában. Egy hatvanas éveiben járó nő meghalt, rajta kívül két nő és három férfi sebesült meg. A rendőrség első jelentése szerint a támadó labilis elmeállapota a meghatározó az ügyben, de nem zárják ki egy esetleges terrorcselekmény lehetőségét sem.

Ezek csak az Európában történt esetek, de ebben az időben történt az Egyesült Államok legtöbb áldozattal járó tömeggyilkossága, amikor a 29 éves, Iszlám Állammal is szimpatizáló, de egyben homoszexuális Omar Mateen 50 embert gyilkolt meg egy orlandói melegbárban. Egy japán férfi pedig 19 embert ölt meg késsel egy fogyatékkal élőknek otthont adó intézetben Tokió közelében. A mai hírfogyasztási szokások mellett az Európán kívüli eseményeket is szinte azonos időben éljük át és közelinek érezzük. Mindez még inkább fokozhatja azt az érzést, hogy a terrorizmus vagy az utcai erőszak a hétköznapjaink részévé vált, és ennek már mi is áldozatául eshetünk.

Nem kiterjesztett öngyilkosság

Nem mindegyik eset írható azonban az Iszlám Állam számlájára, sőt klasszikus értelemben nem is terrorcselekmény. Ezeket az eseteket az köti össze, hogy az áldozatok minden esetben vétlenek, a tettesek pedig labilis vagy kóros személyiségek. 

Mivel a legtöbb esetben az elkövető vagy öngyilkos lett, vagy tudhatta, hogy nem fogja túlélni az akciót, akár a kiterjesztett öngyilkosság fogalma is felmerülhetne lehetséges magyarázatként. Csakhogy ezek közül az esetek közül egyik sem sorolható ebbe a kategóriába. A kiterjesztett öngyilkosság során ugyanis az elkövető jellemzően a hozzá közel álló embereket, gyermekeit, családtagjait gyilkolja meg.

Az indulatok ilyenkor nem terjednek ki a tágabb társadalmi közegre, megmaradnak az intim téren belül, és előfordul, hogy a családtagokat a tettes saját egója kiterjesztéseként vonja be önagressziója áldozatai közé, mondja Kulcsár Gabriella jogász és pszichológus, a Pécsi Tudományegyetem Kriminológiai és Büntetés-végrehajtási Jogi Tanszékének kutatója. A motiváció általában az, hogy a gyilkos nem akarja itt hagyni szeretteit, mert nem tudja, hogy halála után ki gondoskodik majd róluk.  

A terroristák az utolsó töltényig harcolnak, vagy felrobbantják magukat, mások maguk ellen fordítják a fegyvert. Vannak viszont olyanok, akik azt várják, hogy a rendőrök lőjék le őket. Ilyen lehetett a riasztópisztollyal túszokat ejtő olasz fiú. Ezt a szakirodalom suicide by copnak, azaz rendőr által végrehajtott öngyilkosságnak nevezi. Ma ugyanis már mindenki okkal számolhat azzal, hogy ha csak egy fegyvernek látszó tárggyal is hadonászik és túszokat ejt, bármikor lelőhetik. 

Az ámokfutó isten akar lenni

Az ámokfutók és a terroristák között van néhány jelentős különbség, mondja Kulcsár Gabriella, aki könyvet is írt az iskolai ámokfutásokról. Az ámokfutókat egyéni motiváció jellemzi, tettük elsősorban saját megoldatlan belső feszültségeikről szól. Előfordul ugyan, hogy valaki közülük politikai okokkal indokolja cselekményét, valójában azonban a rendellenes személyiség-fejlődésük következtében kialakuló személyes indíttatásból ölnek, magyarázza a kutató. Feltehetőleg ez a helyzet az Utøya szigetén több mint nyolcvan embert meggyilkoló Andreas Breivikkel.

Az ámokfutó valójában a helyzet és az áldozatok feletti korlátlan hatalmat szeretné átélni, „istennek” akarja érezni magát. További motivációként mindig ott van a figyelemkeresés igénye is: tettükkel hírnevet szeretnének, amelyet a sajtónak köszönhetően általában meg is kapnak. 

Az ámokfutókat sokszor az köti össze a terroristákkal, hogy a tettnek mindkét csoport esetében demonstratív jellege van. Az ámokfutók is sok ember megölésére törekszenek, és véletlenszerűen kiválasztott embereket támadnak meg, vagy legalábbis nem törődnek a vétlen áldozatokkal. Épp ezért választanak olyan zsúfolt helyszíneket, mint az iskolák, utcák, éttermek, szórakozóhelyek, mozik, ahol sok könnyű célpont akad.

A terrorista legalább tartozik valahova

A terroristák ezzel szemben nem egyénként, hanem egy csoport részeként és annak nevében cselekednek. Nem egyéni probléma, hanem valamilyen vallási vagy politikai motiváció vezérli őket. Szintén kontrollt akarnak, akárcsak az ámokfutók, de nem „istenként”, hanem valamely „istenség” (tehát vallási, társadalmi, politikai cél) nevében, a csoportjukat képviselve, magyarázza Kulcsár Gabriella.

A terroristák is keresik a nyilvánosságot, de ekkor sem önmagukra, hanem az általuk képviselt csoportra vagy szervezetre és annak hatalmára akarják felhívni a figyelmet. Ez látszik a hátrahagyott üzenetekből is: az ámokfutók mindig a saját nevükben kommunikálnak a világgal, a terroristák a szervezetük nevében.

A terrormerényletek elkövetőinek profiljából is kirajzolódik, hogy sokan mentális problémákkal küszködtek. Sok későbbi terroristáról tudható, hogy nem találták helyüket a nyugat-európai társadalomban, ezért a radikális iszlamizmus felé fordultak. Kulcsár Gabriella szerint a terrorszervezet részévé vált ember egyéni frusztrációinak vagy pszichiátriai zavarainak itt kisebb jelentősége van, ezek ugyanis elmosódnak a csoporttagság hatására. A kutató szerint ma, amikor hódít az online toborzás, a legégetőbb kérdés annak vizsgálata, hogy akinek lenne más választása, miért csatlakozik mégis egy terrorszervezethez. Ebben biztosan szerepük van az egyéni frusztrációknak és főleg a gyenge identitásnak, amely egy erőt demonstráló csoport részeként remél támaszt találni.

A beilleszkedési probléma az ámokfutókra is jellemző, csak másképpen. Az ő tragédiájuk pontosan az, hogy nem képesek integrálódni sem a társadalomba, sem valamely kisebb csoportba – magányosan állnak a világban. Mivel nem képesek a csoporthoz való kötődési vágyaikat kielégíteni, egyre értelmetlenebbnek tűnik számukra a saját létezésük, ugyanakkor saját kudarcaikért a világot okolják, dühüket másokra vetítik ki. Mivel nem tudják megfelelően alkalmazni  a társadalomban elfogadott  megoldási módokat a problémáikra, a normákat feladva az ámokfutást választják.

Muszlim ámokfutók?

Franco Berardi olasz filozófus viszont a Süddeutsche Zeitungnak adott interjúban már úgy vélte: ma már nincs értelme különválasztani az ámokfutó és a terrorista fogalmát. Szerinte mindkettő ugyanarra a pszichopatológiai zavarra vezethető vissza: ezek az emberek korábban vesztesnek, kitaszítottnak érezték magukat, és most a kezükbe vették a sorsukat, „hőssé” válnak. Ők is szenvedtek, és most másoknak akarnak szenvedést okozni. Szerinte a terrorcselekmények elkövetőinek ezért sokkal több köze van a frusztrációhoz, a depresszióhoz, a kétségbeeséshez, a dühhöz és a globális kapitalizmushoz is, mint a valláshoz. A vallás csak ezután jön, ha jön egyáltalán.

Mindez magyarázatot ad arra is, hogy az Iszlám Állam harcosának kikiáltott merénylők nagy része már rég nem felel meg a terrorszervezet szigorú vallási törvényeinek. Több terroristáról tudható, hogy korábban köztörvényes bűnözők voltak, drogoztak vagy homoszexuális kapcsolatuk volt. Utóbbiakat az Iszlám Állam területén szabályosan kivégezték volna. 

Feltehetően az előítéletek is szerepet játszanak  a terror és az ámokfutás összemosásakor. Amikor a fenti példák között szereplő német férfi az autójából válogatás nélkül lő le embereket, senki sem gondol terrorizmusra, csak arra, hogy begőzöltbesokalltmegőrült. De mi a helyzet akkor, ha egy labilis személyiségű, muszlim ember ámokfutásáról van szó? Ezt sokkal inkább hajlamosak vagyunk terrornak felfogni.

Július 27-én Brémában egy pszichiátriáról megszökött algériai férfi okozott pánikot, aki egy bevásárlóközpontban a müncheni lövöldözésről hablatyolt és az Iszlám Államot éltette. Előfordulhat, hogy az Ansbachban magát felrobbantó szír férfi esetében is ugyanerről volt szó, még ha tettét az Iszlám Állam nevében is követte el. Súlyos traumákat élt át a háborúban, megsebesült, menekültként csak fokozódtak megpróbáltatásai Bulgáriában. Németországban többször fenyegetőzött öngyilkossággal, és amikor vissza akarták toloncolni Bulgáriába, betelt nála a pohár. Nem mintha ez bármiben is felmentené őt cselekedete súlya alól. 

Magányos farkasok

Az ámokfutás és a terror összemosódását erősíti a magányos farkasok elterjedése is. Míg a terrortámadásokat korábban alapos szervezés előzte meg, és az akciókat is jellemzően többen követték el, ma már Európában is találkozni magányos terroristákkal, ami eddig inkább az ámokfutók jellemzője volt. Náluk már nem lehet kimutatni intézményes kapcsolatot sem az Iszlám Állammal, sem más terrorszervezettel. A radikalizálódás sokszor otthon, a négy fal között, az internetet böngészve következik be.

A boszniai polgárháború óta tudjuk, hogy a boszniai muszlimok szenvedéseit hogyan használták fel az Angliában élő bosnyákok radikalizálására, mondta az Indexnek Wagner Péter biztonságpolitikai szakértő, a Külügyi és Külgazdasági Intézet munkatársa. Az Iszlám Állam propagandistái ma bőséges mennyiségű kép- és videóanyaggal látják el az embereket: lerombolt városokat, halott gyerekeket, hősi halált halt harcosokat mutatva gondoskodnak arról, hogy a Nyugat-Európában felnőtt, háborút sohasem látott fiatal bevándorlók is átéljék otthoni honfitársaik szenvedését, és bennük is kialakuljon a düh. Peter Neumann, a londoni King's College tudósa szerint az Iszlám Állam azután lehetővé teszi számukra, hogy személyes problémáikat politikai projektbe csatornázzák be, és ehhez az Iszlám Állam márkanevet használják.

Wagner Péter szerint a magányos terroristák elterjedése mögött egy másik ok is állhat. Bármennyire könnyű ma azt mondani, hogy egy bombarecept bármikor elérhető az interneten, jól működő bombákat gyártani, fegyvereket, autókat és pénzt szerezni egy nagyobb terrortámadáshoz az európai titkosszolgálatok ébersége miatt egyre nehezebb. Iszlamista terrorszervezetek ezért már korábban arra hívták fel híveiket hogy bombák és lőfegyverek helyett késsel, autóval, kővel hajtsanak végre terrortámadásokat.

Ilyenekkel először Izraelben próbálkoztak palesztin terrorszervezetek. A nizzai gázolós és a würzburgi baltás támadás know how-ja ott egyben már megvolt. Tavaly októberben Jeruzsálemben egy merénylő a saját szolgálati autójával hajtott neki a Geulá nevű ultraortodox negyedben a buszmegállóban várakozók közé, majd baltával támadt a sérültekre (18+). A merénylőt egy közelben álló biztonsági őr lelőtte. Izraelben, ahol sok katona és fegyveres van az utcán, az ilyen merényleteknek nem sok sikere lehet. És vajon Európában?