Nem gyilkos, mégis ki akarják végezni

Nem kéne itt lennem. Még az áldozat családja sem akarja, hogy itt legyek

- írta a múlt héten a halálsorról a Gawker újságírójának a 999256 számú fegyenc, Jeffrey Lee Wood, aki augusztus 19-én tölti be a 43-at, és ha minden a terv szerint halad, 5 nappal később, augusztus 24-én már halott lesz, Texas állam kivégzi.

Jeff Wood ügye nem csak a halálbüntetéssel kapcsolatos szokásos kérdéseket veti fel, életben hagyásáért olyanok is kampányolnak, akik amúgy nem ellenzik a halálbüntetést. Egy olyan törvény alapján készülnek beadni neki a halálos méreginjekciót, amely megengedi, hogy olyanokat végezzenek ki, akik nem gyilkoltak meg senkit, és még csak nem is akarták, hogy bárki meghaljon. 

Wood 22 éves volt, amikor elkövette azt, ami a halálsorra juttatta. Ha az egyik oldal által sem vitatott tényeket nézzük, a következő történt 1996. január 2-án:

Jeff Wood a haverjával, Danny Reneau-val kevéssel hajnali hat után megjelent Kerville városában az egyik Texaco benzinkútnál. Leparkolta a testvérétől kölcsönkért kocsit, és kint várakozott, amíg Reneau bement a benzinkút boltjába. Odabent Reneau fegyvert fogott az eladóra, Kriss Keeranre, a bevételt követelte tőle, és amikor a fiú nem engedelmeskedett elég gyorsan, a szeme közé lőtt egy 22-es kaliberű pisztollyal. Keeren szinte azonnal meghalt. A lövést hallva Wood kiszállt a kocsiból és Reneau után ment. Segített neki kivinni a pénzkazettát és elhozni a biztonsági kamera felvételét. Aztán visszaültek a kocsiba, megszabadultak a fegyvertől, és elhajtottak Wood szüleinek a házába. Mindkettőjüket még aznap letartóztatták.

Ropi helyett rablógyilkosság

Hogy mindeközben mi játszódott le Wood fejében, és hogy mit miért tett, arról már nagyon különböző dolgokat mond ő és a családja ahhoz képest, amit Texas állam ügyészsége állított. Woodék szerint létezett ugyan egy rablási terv, de végül Jeff nemhogy ölni nem akart azon a napon, hanem még rabolni sem.

A család és Wood ügyvédje nemrég részletesen nyilatkozott a The Intercept online újságnak. A verziójuk szerint eredetileg négyen szövetkeztek a benzinkút kirablására: Jeff, Danny és a benzinkút két dolgozója, Bill, a menedzser és maga Kriss Keeran, aki végül meghalt. A rablást január 1-ére időzítették, mert azt gondolták, aznap biztos sok készpénz lesz a kasszában. A Texaco-alkalmazottak azonban az utolsó pillanatban meggondolták magukat és kihátráltak.

Wood a családja szerint bele is nyugodott ebbe, és másodikán reggel, amikor Reneau-val a benzinkúthoz érkeztek, azt hitte, csak rágcsálnivalóért és üdítőkért jöttek, fogalma sem volt róla, hogy Reneau mégiscsak végre készül hajtani a rablást a szövetségeseik nélkül is. A család szerint semmi furcsa nincs abban, hogy Jeff nem fogott gyanút, mert szokásuk volt naponta többször is benézni a benzinkútra.  Aznap indulás előtt, állítják, Jeff még szólt is Dannynek, hogy hagyja otthon a fegyverét, mert semmi szükségük nem lesz rá, Danny pedig színleg így is tett, csak éppen titokban újra magához vette a pisztolyt, amíg a másik éppen a mosdóban volt. Woodék szerint Reneau a gyilkosság után fegyvert fogott Jeffre is, aki csak azért segített neki, mert kényszerítette.

Benne volt a pakliban?

Mindennek ellenére azt nem vitatják, hogy Jeff bűnös, de szerintük csak a rablásban, amiért, ha van igazság, nem járhat halálbüntetés. Viszont a bíróság Woodot ugyanúgy rablásban és gyilkosságban találta bűnösnek, mint Reneau-t, és mint bűntársat, hozzá hasonlóan őt is halálra ítélték.

Wood szerencsétlensége, hogy a bűntény helyszíne Texas volt, ahol életben van egy Amerikában is kuriózumnak számító törvényi rendelkezés a bűntársakról. A lényege, hogy ha két, egymás bűntársául szegődött ember egyike olyan bűncselekményt is elkövet, ami nem volt a tervben, akkor a másikat ugyanúgy felelőssé teszik ezért is, függetlenül attól, hogy esetleg ő nem is akarta, hogy ez a nem tervezett dolog megtörténjen. Mindezt azért, mert a törvény abból indul ki, hogy számolnia kellett volna ennek a bizonyos, nem tervezett bűncselekménynek a bekövetkeztével.

El tudod képzelni, hogy kivégeznek, amiért nem voltál képes előre látni egy gyilkosságot?

- teszik fel a kérdést a Wood életéért folyó kampányt összefogó oldalon, a savejeffwood.com oldalon közzétett videóban. A család szerint Jeff  esetében pontosan ezt jelenti a texasi bűntársszabály alkalmazása.

Tíz embert már kivégeztek így

A halálbüntetésről szóló információkat gyűjtő és rendszerező amerikai oldal, a Death Penalty Information Center adatai szerint a halálbüntetés 1976-os visszaállítása (67-től volt egy rövid időszak, amikor nem voltak kivégzések Amerikában) óta az egész Egyesült Államokban összesen tíz - ténylegesen nem gyilkoló - embert végeztek ki a texasi bűntársszabály vagy valamelyik más állambeli rokona alapján. Ők tehát nem azok, akik bérgyilkost fogadtak, vagy kényszerítettek másvalakit gyilkosságra (ilyen halálraítéltből is volt néhány), még csak nem is olyan bűntársak, akik ugyan nem maguk öltek, de a tervnek eleve része volt gyilkosság, hanem kizárólag olyanok, akik részt vettek valamilyen bűncselekményben, tipikusan rablásban, és közben - tőlük és a szándékaikból függetlenül - valaki meghalt a bűntársuk keze által.

A tíz kivégzés fele Texasban történt, a többi érintett állam Florida, Utah, Indiana, Oklahoma és Missouri. Még az is előfordult, hogy aki ténylegesen ölt, elkerülte a halálbüntetést, és csak életfogytot kapott, míg a bűntársat kivégezték.

Érdemel-e halálbüntetést rabló?

Az amerikai legfelsőbb bíróság a '80-as években két fontos döntést hozott a témában. Először egy Earl Enmund nevű floridai férfi ügye került eléjük. Enmund egy farmon élő idős pár kirablásában vett részt, Woodhoz hasonlóan odakint a kocsiban várakozott, amíg a társai megtámadták az áldozatokat. Nem számított rá, hogy a rablásnál rosszabb is fog történni, eredetileg mégis halálra ítélték őt is. A legfelsőbb bíróságnak 1982-ben arról kellett állást foglalnia, helyénvaló-e a halálbüntetés olyasvalaki számára, aki nem ölt, nem próbált és nem is akart ölni. Enmund esetében azt a választ adták, hogy nem, a halálbüntetés túl súlyos egy rablónak.

Pár évvel később azonban az arizonai Raymond és Ricky Tison miatt árnyalni kényszerültek ezen. A Tison-fivérek más családtagjaikkal együtt megszöktették a börtönből az apjukat, aki életfogytiglani büntetését töltötte, miután egy korábbi szökése közben meggyilkolt egy őrt. Egy rakás fegyver volt náluk, felfegyverezték az apjukat és egy másik fegyencet is, és a szökés után a társaság kirabolt egy négytagú családot, a testvérek pedig végignézték, ahogy az apjuk és a másik szökött rab kivégzi az áldozatokat. Tisonék az Enmund-döntésre hivatkozva próbálták elkerülni a halálbüntetést, de a legfelsőbb bíróság 1987-ben arra jutott: a ténylegesen nem gyilkoló bűntárs halálbüntetése akkor nem eltúlzott büntetés, ha az illetőnek fontos szerepe volt egy veszélyes bűntényben, és közben teljes közönnyel viseltetett az emberélet iránt.

Hol itt a szemet szemért?

Woodék szerint Jeff esetében szó sem volt ilyesmiről. A család évek óta lobbizik azért, hogy a texasi bűntársszabályt változtassák meg, pontosabban halálbüntetéses ügyekben ne lehessen többé alkalmazni. 2009-ben nagyon közel jutottak a céljukhoz. Az ügyüket felkarolta egy houstoni képviselő, a törvénymódosítási tervezet egészen messzire jutott a törvényhozási folyamatban, de végül elgáncsolta Rick Perry, az akkori texasi kormányzó.

Perry egyébként kormányzóként nagyjából 300 kivégzést látott, és mindössze egyetlen ügyben gyakorolt kegyelmet, egy, a Woodéhoz nagyon hasonló ügyben, idézi fel a The Intercept. A kormányzó egy bizonyos Kenneth Foster nevű férfit mentett meg a kivégzéstől. Fostert egy ismert San Antonio-i ügyvéd fiának a halála miatt ítélték halálra, mert a gyilkosság előtti órákban fegyveres rablásokat követett el azzal a társasággal, amelynek az egyik tagja lelőtte az áldozatot, és ő vezette a kocsit is. Perry hivatalosan nem a bűntársszabály igazságtalanságával indokolta a kegyelmet, hanem azzal, hogy Foster ügyét ugyanabban az eljárásban tárgyalták, mint a tényleges gyilkosét, ami rontotta az esélyeit.

Ugyanakkor az ügyben előkerült egy érdekes morális érv is. Foster ügyvédje azzal állt elő, hogy ha a halálbüntetés értelme a szemet szemért, fogat fogért elv érvényesítése, akkor Foster kivégzésének nincsen erkölcsi célja, ha egyszer a tényleges gyilkost, aki meghúzta a ravaszt, már kivégezték.

Az áldozat apja is azt akarja, hagyják élni

Ez az érv, jegyzi meg a The Intercept, Jeff Wood esetére ugyanúgy áll.

Danny Reneau-n 2002-ben végrehajtották a halálos ítéletet. A meggyilkolt benzinkutas fiú, Kriss Keeren apja aznap felhívta a kormányzót: megpróbálta megakadályozni a kivégzést. Charles Keeren Wood esetében is ugyanezt akarja: hagyják életben. Őt nem a sajnálat mozgatja, szerinte a bűnösök számára a halálbüntetés a könnyebbik út, az igazi büntetés az életfogytiglan, a tudat, hogy sosem szabadulnak. Wood családja nem bánja, mik az apa indítékai, a kiállását Jeff kivégzése ellen ugyanúgy felhasználják a kampányukban, mint bármilyen más erős adut.

Aduból akad még pár. A halálbüntetés kiszabásával végződő büntetőeljárás sem volt éppen aggálytalan. Volt például Jeffnek egy olyan, később visszavont vallomása, amelyben elismerte, hogy tudott a Dannynél lévő fegyverről, és tényleg rablást terveztek. Csakhogy a családja szerint ezt a vallomást a rendőrök úgy csikarták ki belőle, hogy nem volt mellette ügyvéd, nem hagyták aludni, és kihasználták zavart mentális állapotát.

80-as IQ-val a halálsoron

Jeff Wood kifejezetten gyenge értelmi képességű, az IQ-ja állítólag csak 80. Hogy milyen állapotba tud kerülni, azt pedig jól mutatja, hogy a tárgyalást nem tudták a tervezett időben elkezdeni, mert úgy látták, hogy Woodot először hetekre pszichiátriára kell küldeni.

A tárgyalás utolsó szakaszában Jeffben elpattant valami, megharagudott az ügyvédeire, és arra utasította őket, hogy meg se szólaljanak többé. Ennek aztán az lett az eredménye, hogy a büntetéskiszabás előtt a vád tanúinak nem tett fel senki keresztkérdéseket, és semmilyen bizonyítékot nem vonultattak fel Wood védelmében. Azt senki nem vizsgálta, Wood vajon van-e annyira józan eszénél, hogy ilyen következményekkel járó döntést hozhasson.

Így esett, hogy nem kérdőjelezte meg senki annak az igazságügyi pszichiáter szakértőnek, dr. James Grigsonnak a szavait sem, akire az idők során a dr. Halál gúnynevet ragasztották rá, és nem véletlenül. Grigson szinte minden ügyében azt a szakvéleményt adta, hogy a vádlott veszélyt jelentene a társadalomra, ha nem végeznék ki. Egyébként pedig etikai vétség miatt kizárták az amerikai pszichiáter szövetségből. 

2008-ban órákon múlt a kivégzés

Jeffet 1998 márciusában ítélték halálra, a döntés 2000-ben emelkedett jogerőre. 2008-ben egyszer már nagyon közel került az ítélet végrehajtásához, órák voltak már csak hátra a kivégzésig, amikor megérkezett a bírósági határozat a halasztás engedélyezéséről. A halasztás Wood mentális problémáival volt kapcsolatos. Most azonban a család már csak a kormányzó, Greg Abbott kegyelmében reménykedik.

Július 23-án tüntettek Abbott házánál. Nem voltak tömegek, a Texas Tribune tudósítása szerint csak úgy harmincan a családon kívül.

Kérdezem önt, Abbott kormányzó, hol itt az igazság? A bátyám nem szörnyeteg, nem gyilkos

- kiabálta a ház irányába Terri Been, Wood testvére, akinek a gyerekei Wood lányával együtt 2008-ban megalapították a Gyerekek a Halálbüntetés Ellen szervezetet.

A savejeffwood.com oldalon támogatást kérnek a lobbizáshoz, a család által indított petíciót eddig 2280-an írták alá. Azt szeretnék, hogy aki csak tudja, bombázza Jeff érdekében a kegyelmi tanácsot, amelynek az ajánlása alapján gyakorolja a kormányzó a kegyelmi jogot, és magát Greg Abbotot is, hívja őket telefonon, küldjön faxot, emailt, levelet, képeslapot, ami csak belefér. Mintha abban hinnének, hogy létezik egy kritikus mennyiség, amin túl majd megfordul a szerencse. Kenneth Foster esetében több mint 17 ezer megkeresés kellett a kegyelemhez, írják.

A kivégzés kitűzött dátumáig még két hét van hátra.