Menyhért, Mirjam
10 °C
25 °C

Na ki mer rakétapárbajba keveredni az USA-val? Ők azok!

2016.10.14. 17:21
Az Egyesült Államok veszélyesen közel került ahhoz, hogy újabb háborús konfliktusba sodródjon – kevesebb, mint három hónappal Obama elnöki ciklusának vége előtt. A jemeni húszi lázadók előbb kilőttek egy Arab Emírségeknek kölcsönadott amerikai szállítóhajót, majd két rakétát indítottak egy amerikai romboló ellen. Az USA válaszcsapásokkal védi a mundér becsületét, de közben Irán is ott szimatol a Nagy Sátán hajóinál.

Október elsejére virradó éjszaka a sziklás jemeni partokról rakétát lőttek ki egy kivilágítatlanul haladó hajóra, a rakéta be is csapódott, és lángokba borította a járművet.

A hajóról kiderült, hogy az amerikaiak által az Egyesült Arab Emirátusoknak (UAE) kölcsönzött szállító-katamarán, a HSV-2 Swift, ami a jemeni kormánycsapatok mellett harcoló Öböl-kontingens támogatásában vett részt, és valószínűleg az Eritreában létesített katonai bázisról tartott Áden kikötője felé. A támadást – melynek áldozatairól a mai napig nem tudni - a húszi felkelők vállalták magukra, akik azonban nem álltak meg itt:

kedd éjjel két rakétát lőttek ki egy amerikai rombolóra.

A USS Mason-nek az Aegis elhárítórendszer segítségével sikerült megmenekülnie, és leszednie a támadórakétát. A húszik hivatalos közleményben próbálták letagadni a támadást, ennek ellenére a Pentagon bizonyítottnak látta a lázadók felelősségét, és a válaszcsapás mellett döntött: csütörtökön egy másik romboló, a USS Nitze három Tomahawk cirkálórakétát indított el, amelyek le is rombolták a húszi rakétákat célra vezérlő parti lokátorokat - a tengerészet jelentése szerint ráadásul a három csapás nem követelt civil áldozatokat.

Peter Cook, a hadügyminisztérium szóvivője újabb atrocitások esetére újabb megtorló akciókat helyezett kilátásba, de leszögezte

nem akarjuk elmélyíteni a konfliktust

A háború, amire nem büszke az USA

A tartózkodó magatartás érthető. Jemen ugyanis egy igazi viperafészek, amit bottal sem érdemes piszkálni. A jemeni helyzetről bővebben itt olvashat, de azért megpróbálom a lényeget röviden összefoglalni.

Az ország északi részén lakó, a síitákhoz közel álló zaidi felekezethez tartozó törzsek 2004-ben egyesültek egy szeparatista mozgalomban. A néhai alapítójukról húsziknak nevezett egységfront túlélte az ország szunnita többségét képviselő kormány támadásait, sőt, 2014-ben elfoglalta a fővárost, Szanaát, majd 2015 elején Áden kikötővárosát.

untitled map 6 by mzshun 10 14 2016 05 24 25
Fotó: Index

Abd Rabbuh Manszúr al-Hádi elnök előbb lemondott, majd Szaúd-Arábiába menekült, végül az Öböl-országok csapataival együtt tért haza. Az olajmonarchiák ugyanis úgy látják, a húszik csak a legnagyobb síita hatalom, Irán gyalogjai a Szíriától Irakon át Bahreinig terjedő vallási-hatalmi sakkjátszmában, ezért a szunnita államoknak kötelessége fellépni ellenük.

A polgárháborúban azonban a koalíciónak sem sikerült rendet tenni, az elhúzódó intervenció a nemzetközi közvélemény szemében háborús bűnösökké, odahaza pedig felháborodás/nevetség tárgyává tette Salman királyt és a hadügyminiszter Mohamed herceget.

A polgárháborút kihasználva ráadásul valóságos mini-államot hasított ki magának a Jemenben mindig is erős pozíciókkal rendelkező al-Kaida, és gyorsan megjelent az Iszlám Állam is. A polgárháború másfél éve legalább 10 ezer halottat eredményezett, és milliók szenvednek a víz- élelem- és gyógyszerhiány miatt.

Az Egyesült Államok a zűrös konfliktusban a kezdetektől fogva Hádi elnök és az őt támogató koalíció pártján állt, amit a következő indokokkal lehet magyarázni:

  1. Rengeteg pénzt fektetett be a kormányba. Az USA a kilencvenes évek vége óta támogatja az Arab Félsziget al-Kaidája (AQAP) elleni kormányzati harcot pénzzel, fegyverrel, kiképzőkkel és dróntámadásokkal. És bár ez a harc 15 év alatt sem jutott dűlőre, az Egyesült Államok nemigen lát más partnert, úgyhogy továbbra is önti a pénzt, fegyvert, kiképzőket.
  2. Nem hagyja cserben szövetségesét. Akár tetszik, akár nem, az odahaza a sokszínűség és tolerancia Amerikáját propagáló demokrata kormányzatoknak is Szaúd-Arábia a második számú közel-keleti partnere (az első számú Izrael), melyről - joggal, jog nélkül - úgy gondolják, képes szavatolni a térség stabilitását és az amerikai stratégiai célok megvalósulását.
  3. Ez a háború is bombaüzlet. Az amerikai hadiipar évről-évre milliárdos megrendelésekhez jut az Öböl-országokból, a jemeni háborúban elszórt hadianyag pótlása pedig extraprofitot jelent a Washingtonra hagyományosan nagy befolyást gyakorló hadiiparnak.

Észrevehető, hogy ezek nem túl magasztos indokok az Öböl-országok háborújának támogatására, nem csoda, ha az Obama-kormányzat sem jelenti be fanfárok közepette, amikor épp hírszerzési adatokkal vagy légi utántöltéssel támogatja a szaúdi légioffenzívát.

És bár Obama, valamint az elnökséghez egyre közelebb kerülő Hillary Clinton környezetében is igen erős a szaúdi lobbi (melynek vezetője az elnökjelölt kampányfőnökének testvére, Tony Podesta), a demokraták soraiban is többen gondolják úgy, hogy az Egyesült Államoknak nem az erkölcsileg védhetetlen, és politikailag sem túl nyereséges háború eldöntésére, hanem de-eszkalációjára kéne játszania.

Az Öböl-országokba való fegyverszállítmányok ellen harcoló Christopher S. Murphy connecticuti szenátor a rakétaincidens kapcsán arra figyelmeztetett:

Jemenben a háborút egy amerikai bombázóoffenzívának tekintik.

És a Fehér Háznak már csak ezért is valódi nyomás alá kéne helyeznie a szaúdiakat, hogy azonnal hagyják abba a civil célpontok bombázását. A gyűlöletet ugyanis a helyi terrorszervezetek fogják becsatornázni, és végső soron az USA ellen kiaknázni.

Egymást érik a tankerek a szorosban

A mostani rakétaincidens azt is megmutatta, milyen veszélyeket tartogathat a Egyesült Államok számára az, ha Jemenben a nemzetközi közösséget akarják megbüntetni a háborúért. A húszik ugyanis megmutatták:

képesek megzavarni a világ egyik legfontosabb és legsebezhetőbb kereskedelmi útvonalát.

Mindkét rakétatámadás a Vörös-tenger déli kijáratánál történt, amit a veszélyes vizek miatt Báb el-Mandeb-nek (A siralom kapujá-nak) neveznek. A tenger itt alig negyven kilométer széles, viszont naponta csaknem négymillió hordónyi olajat szállítanak a rajta keresztülhaladó tankhajók a Szuezi-csatorna felé. A Reutersnek egy amerikai illetékes aggódva említette meg, hogy a második, USS Mason-re kilőtt rakéta legalább 20-25 kilométert tett meg. Persze nagy kérdés, vajon a lokátorok elpusztítása mennyi időre vethette vissza csapásmérő képességeiket.

A támadás újabb bizonyítékot szolgáltatott a jemeni polgárháborúban való aktív iráni részvételre is. Bár a rakéták típusát egyelőre nem azonosították, a húsziknak egyedül Irán szokott fegyvereket csempészni, ezért valószínű, hogy a tengeri célpontok elleni rakéták is iráni raktárakból származnak.

Az incidenst követően ráadásul Irán rögtön bejelentette, hogy „tengeri kereskedelmének kalózok elleni védelmére” a Báb el-Mandebbe küldi az Alvand fregattot és a Bushehr ellátóhajót. A szorosban persze már régóta nincsenek kalózok. De amiatt sem kell egyelőre aggódni, hogy Irán az amerikai flottát akarja elűzni a jemeni partoktól. Inkább csak egy olyan erődemonstrációt hajt végre, mellyel korábban is figyelmeztette már a Nagy Sátánt, ha az karmait túl messzire nyújtotta ki.

(Borítókép: Az amerikai haditengerészet által 2016. október 13-án közreadott felvétel a Vörös-tengeren hajózó Nitze rombolóról, amelyről az amerikai haderő Tomahawk manőverező robotrepülőgépekkel csapást mért három tengerparti rádiólokátorra Jemen húszi lázadók által ellenőrzött térségében, megtorolva a hadiflotta Mason nevű hadihajóját október 10-én ért sikertelen támadásokat. Fotó: MTI/EPA)