Közzétették a KGB izraeli ügynökhálózatáról szóló archívumot

A volt szovjet titkosszolgálat, a KGB a Szovjetunió összeomlásáig hatalmas erőfeszítésekkel építette ki és próbálta fenntartani izraeli ügynökhálózatát - derült ki a szervezet 1992-ben nyugatra dezertált tisztjének, Vaszilij Mitrohinnak Izraelben először feldolgozott és nyilvánosságra hozott archívumából.

A Jediót Ahronót című izraeli újság internetes hírportálja, a ynet már szerdán közölte, hogy magas rangú izraeliek - parlamenti képviselők, sőt egy vezérkari tábornok is - szerepelnek a KGB ügynöklistáján, írja az MTI. A lap pénteki, hétvégi mellékletében megkezdte a részletes beszámoló közzétételét, és több hétvégi számban folytatja majd.

Az újság küldöttsége Ronen Bergman biztonsági szakértő vezetésével fél évvel ezelőtt az angliai Cambridge-be utazott, ahol a brit hatóságok az úgynevezett Mitrohin-archívumot őrzik, amelynek tartalmába a kutatók 2014 nyara óta betekinthetnek.

Az angol biztonsági szervek által engedélyezett iratokat az izraeli újságírók lemásolták, és az utóbbi hónapokban oroszról héberre fordították, majd összevetették más rendelkezésre álló forrásokkal, valamint megkérdezték tartalmukról a még élő és beszélni kész szemtanúkat.

Mitrohin, a KGB archívumának egyik vezető dolgozója a Szovjetunió összeomlása után, 1991-ben sétált be az általa kimásolt, illetve kijegyzetelt dokumentumokkal a moszkvai brit nagykövetségre, és egy évvel később már Nagy-Britanniában élt. Dezertálása után volt szovjet ügynökök hada lepleződött le Angliában, Franciaországban, Németországban és az Egyesült Államokban, becslések szerint világszerte mintegy ezer titkos ügynök kilétére derült fény.

Az archívumból kiderül, hogy a szovjet titkosszolgálat kiemelt jelentőséget tulajdonított az izraeli ügynökök beszervezésének. Már az ötvenes években sikerült beépülniük a kormányzat legmagasabb szintjeire: jelentett nekik többek közt Jakov Liftin, aki a kneszet képviselője volt 1949 és 1965 között. Szintén szerepelt a listájukon az Izraelben máig igen ismert Mose Szné, aki a mai hadsereg elődjének, a Haganának az országos parancsnoka volt, majd népszerű közszereplő lett.

A Szarajevóban született Jakov Vardi az izraeli nemzeti vízellátás egyik legfontosabb megteremtője - akiről egy hidat is elneveztek a Jordán folyón - szintén a KGB ügynöke volt. És volt is miről jelentenie, mert részt vett például az 1967-es közel-keleti háborút követő nemzetközi tűzszüneti tárgyalásokon is.

A KGB felhasználta más szocialista országok beépített embereit is, például harminchat olyan zsidótól is információkat gyűjtött, akik 1947 és 1950 között Bulgáriából vándoroltak Palesztinába illetve Izraelbe. Egyikük Hájim Weizmann, Izrael első államelnökének titkárságán talált munkát - és onnan jelentett.

Egy másik bolgár-szovjet ügynök, Slomo Smali, az izraeli kommunista párt ötvenes évekbeli központi bizottságának egyik tagja, főtitkárának barátja volt, és mellesleg egészen 1975-ig dolgozott a KGB-nek is. Egy lengyel ügynök, Lucian Levi beépült az izraeli belbiztonsági szervezetbe, a Sin Bétbe, de ő hét évig tudta csak informálni a szovjeteket, mert 1957-ben lebukott.

A szocialista országok Románia kivételével 1967-ben, a hatnapos háború után megszüntették diplomáciai kapcsolataikat Izraellel, ami súlyos csapást okozott a KGB-nek, mert ügynökei jelentős részével megszakadt a kapcsolata.

A kérdés annyira fontos volt Jurij Andropovnak, a KGB akkori vezetőjének, hogy 1970-ben a Mitrohin-archívum szerint utasítást adott a legjobban felkészített, úgynevezett TN ügynökök bevetésére. A különleges akciócsoportnak egyszerre öt emberét irányították át Izraelbe, hogy újraépítsék a kapcsolatokat az "alvó" helyi ügynökökkel.

Egy véletlen miatt azonban 1973-ban a vezetőjük lebukott, tizennégy évre ítélték, de egy év múlva egy fogolycsere keretében visszakerült Moszkvába. A Sin Bétnél azt tervezték, hogy nyomon követik, és általa leleplezik az izraeli ügynököket, azonban váratlanul azonnali letartóztatására kaptak parancsot, amit minden bizonnyal a cikkben csak fedőnevén említett KGB-ügynök, Malinka intézett a háttérből, aki a Sin Bét igen magas rangú vezetőjeként dolgozott Moszkvának. Őt soha nem ítélték el, és néhány éve elhunyt.

A KGB külföldiek beszervezésére is kihasználta Izraelt. Tel-Avivban lett ügynök többek közt Rosario Castellanos mexikói nagykövet, Carlos Diemer chilei nagykövet vagy Adrian Olejnyikov orosz kispap, a jelenlegi szentpétervári püspök.

Az archívum szerint az 1971 és 1973 között Izraelbe vándorolt százezer szovjet zsidó közül is sokakat beszerveztek. A Sin Bét szakértői három csoportra osztották az ekkor érkezett ügynököket: egy részük azonnal jelentkezett a Sin Bétnél, egy részükkel a KGB nem lépett kapcsolatba később, egy részük pedig jelenteni kezdett. Közülük sokan lebuktak, de sokak szerepére máig nem derült fény.

A lebukott bevándorlók között volt olyan mérnök, aki a Merkava tank kifejlesztésén dolgozott, volt, aki a Lavi repülőgép kialakításában talált kettős munkát, de közéjük tartozik például az izraeli asztalitenisz-válogatott vezetője, Alexander Radelis is.

A leleplezett ügynököket a Sin Bét általában megpróbálta rávenni, hogy kettős ügynökké váljanak, és hamis információkkal tévesszék meg a szovjeteket. Két ilyen ügynök segítségével sikerült lebuktatni 1981-ben a KGB egyik legfontosabb emberét, Markusz Klinberget, aki az izraeli biológiai kutatóintézet titkos kutatásairól szállította a híreket Moszkvának, amiért később húsz év börtönbüntetésre ítélték.

A Mitruhin-aktákból az is kiderült, hogy ő különösen fontos lehetett, mert a KGB egyik akkori vezetője, Vlagyimir Putyin megpróbálta fogolycserével értékes lebukott izraeliekre váltani, de Putyinnak ez az erőfeszítése nem járt sikerrel.