Dániel, Daniella
18 °C
32 °C

Váratlanul befeszült a Trump-Putyin viszony. Vagy nem is annyira váratlanul

000 LC4Z9HDF
2017.02.15. 17:14

Az elmúlt napokban mintha nem is 2017-et, hanem a nyolcvanas éveket írnánk, látszólag úgy izmozik egymással Amerika és a Kreml. A történések időben teljesen egybeesnek azzal, hogy Trump nemzetbiztonsági tanácsadójának, a kifejezetten oroszbarátnak tartott Michael Flynnek a helyzete épp egy orosz ügy miatt tarthatatlan volt már, ezért távoznia kellett

Hogy ezzel összefügg-e, vagy sem, egyelőre nem tudni, mindenesetre

Flynn ügyében még mindig rengeteg a kérdőjel. A Fehér Ház szóvivője kedden azt állította, hogy Trumpot már 18 nappal a lemondása előtt értesítették a nemzetbiztonsági tanácsadója problémás megbeszéléseiről, és hogy többeket félrevezethetett, viszont az elnök végül nem jogi, hanem bizalmi okokból szólította fel lemondásra. Sean Spicer hangsúlyozta, hogy Trump napi szinten követte a fejleményeket, amíg végül arra jutott, hogy nem tud megbízni Flynn-ben.

Viszont kiderült, hogy Mike Pence alelnöknek csak 15 nappal később, múlt csütörtökön mutatták be az igazságügyi minisztérium Trumpnak már megküldött megállapításait, miután a Fehér Ház tudomására jutott, hogy a Washington Post forrásai alapján meg fogja írni az ügyet, írja az NBC News. Pence későbbi felvilágosítása különösen annak fényében furcsa, hogy ő került a legkínosabb helyzetbe, hiszen Flynn elmondása alapján nyilvánosan is megvédte őt korábban a tévében.

A Fehér Ház azt is hangsúlyozta, hogy Trump nem utasította arra Flynnt, hogy tárgyaljon a szankciókról az oroszokkal, de a demokraták, és több republikánus is kongresszusi vizsgálatokkal tisztázná, mi történt pontosan. Vannak olyan demokraták, akik már az elnökbuktató Watergate-ügyre utalva előrángatták az akkor elhíresült mondatot:

Mit tudott az elnök, és mikor tudta meg?

Miközben Trump és a képviselőház hírszerzési bizottságának republikánus elnöke elsősorban azt akarja kivizsgálni, hogyan szivároghattak ki az ügy részletei, mások az elnök Oroszországhoz fűződő kapcsolatait is újra elővennék Flynn ügyének feltérképezésekor.

Trumpról már korábban is felmerült, hogy emberein keresztül aggasztóan közel áll Moszkvához. Nem csak Flynnről van szó: Paul Manafort volt kampányfőnökről a New York Times most azt írta, nem hogy orosz diplomatákkal – ezt már lehetett tudni –, hanem egyenesen az orosz titkosszolgálat embereivel volt kapcsolatban.

Manafort kapcsolatai

Az amerikai tanácsadó 2004-2010-ig dolgozott az oroszbarátnak tartott Viktor Janukovicsnak, akit 2004-ben ugyan még megakadályozott a narancsos forradalom, hogy elnök legyen, de a hatalomba kormányfőként, majd 2010-ben államfőként tért vissza. Manafort lobbizott is a 2014-ben Oroszországba menekült elnök mellett.

A 67 éves kampányguru – aki nem kisebb politikusok kampányait vezette, mint Gerald Ford, Ronald Reagan, George H. W. Bush – visszautasította a vádakat. „Sosem beszéltem senkivel, akiről tudtam volna, hogy az orosz titkosszolgálat embere" – mondta a New York Timesnak. A lobbista megjegyezte, az senkinek sincs a homlokára írva, hogy titkosügynök.

Korábban Manafort neve előkerült már az egy volt brit hírszerző által készített anyagban is, aminek állításairól azóta sem tudni, hogy mennyire helytállóak. Abban azt írták, hogy az együttműködést Trump és a Kreml között Paul Manafort volt kampánymenedzser ápolta, és mások mellett Carter Page külügyi tanácsadót használta közvetítőnek.

Állítólag Trump körül további személyek is bizonyíthatóan rendszeres kapcsolatban álltak az orosz titkosszolgálat embereivel, ám azokat a források a folyamatban lévő nyomozásra hivatkozva nem nevezték meg a lapnak. Ezek a vizsgálatok hivatalosan nem is terjednek ki Manafortra.

Trumpnak csak simán jól jöttek az oroszok

A korábbi vizsgálatok nem szolgáltak bizonyítékokkal arra, hogy Trumpot segítették volna Moszkvából, bár az orosz külügyminiszter helyettesének novemberi nyilatkozata – nem sokkal Trump váratlan győzelme után – azért okozott kellemetlenséget a republikánus stábnak. Szergej Rjabkov azt állította, hogy menet közben volt kapcsolata az orosz külügyminisztériumnak Trump embereivel és ezeket a kapcsolatokat a későbbiekben is fenntartják. Trump visszautasította az állítást, Rjabkov pedig decemberben lényegében visszavonta azt.

Ám Rjabkov nélkül is bőven volt jele annak, hogy Trump és Vlagyimir Putyin eddig szokatlanul közel áll egymáshoz. A gyanúra maga a két fél is bőven szolgáltatott bizonyítékot. 

  • Kölcsönösen nagyszerű embereknek nevezték egymást. Az udvarlást Putyin kezdte, még a kampány alatt.
  • Az orosz állami sajtó átváltott Amerika-barát üzemmódba, Alekszandr Dugin szerint véget kell vetni a szemellenzős amerikaellenességnek, mert Trumppal az Egyesült Államok kész felszámolni az egypólusú világrendet.
  • Miután ismeretlenek – a gyanú szerint orosz hekkerek – feltörték a Demokrata Párt vezetésének levelezését, Trump azt nyilatkozta, bízik benne, az oroszok Hillary Clinton elveszett e-mailjeit is nyilvánosságra hozzák.
  • Trump a beiktatása előtt jelezte, hogy kész a szankciók feloldására is, „ha Oroszország valóban segít” a terrorizmus elleni harcban. Ez különösen erős jelzés volt, hiszen a szankciókat az Ukrajnához tartozó Krím annexiója miatt vezették be Oroszországgal szemben, amiről a megengedő nyilatkozatban Trump nem is tett említést.

A Kreml szerint azonban abszurd dolog Trumpot az ő emberüknek tartani, csak azért, mert kész a párbeszédre.

Moszkva elszámolta magát, és dühös?

Putyin ázsióját mindenképp növelte, hogy külföldön a hekkelési ügy nyomán sokan egyenesen az orosz titkosszolgálatnak tulajdonították Trump váratlan győzelmét.

Ha azonban így volt,

könnyen lehet, hogy Moszkva elszámolta magát, eddig ugyanis Trump látszólag nem igazolta az oroszok várakozásait. 

Kezdjük a legegyszerűbbel, amiben a Kreml mindenképpen előkészítette a terepet egy gyors gesztusnak: Barack Obama elnökségének utolsó napjaiban 35 orosz diplomatát utasított ki családjaikkal együtt, alig két nap határidőt adva, és két orosz használatban lévő ingatlannál is megtagadta a hozzáférést.

Az orosz vezetés azonnali, szimmetrikus viszontválaszról beszélt, helyette azonban végül Putyin nem, hogy nem tiltott ki egyetlen amerikai diplomatát sem, gyerekeiket még a Kremlbe is meghívta újévi ünnepségre. (Ez volt az a pillanat, amikor Flynn állítólag a szankciókról egyeztetett az orosz nagykövettel.) Az elgondolás éppen az lehetett, hogy a Kreml, az Obama utáni időkre tervezve, minél kevesebb akadályt gördítsen Trump elé a kapcsolatok javításában.

Ehhez képest viszont az ügyben még semmi sem történt, sem a diplomaták nem térhettek vissza, sem az ingatlanokat nem használhatja az orosz fél.

A szankciókkal sem áll jobban Moszkva. Hiába Trump korábbi nyilatkozatai, nem csak, hogy a korlátozások megszüntetéséről nem beszél az elnök, de az amerikai ENSZ-nagykövet ismét elővette Oroszországot, az ukrajnai helyzet elmérgesedésével vádolva. Nikki Haley ráadásul nem egy Obama időszakból ottfelejtett diplomata, ő már Trump elnökké válása után kapta megbízatását. 

Haley nyilatkozatával nagyjából egyidőben, a Fox Newsnak adott, teljes terjedelmében a Super Bowl előtt leadott interjújában Trump azt mondta, hogy tiszteli Vlagyimir Putyint, és reméli, jól kijön majd vele, de egyáltalán nem biztos benne, hogy ez sikerül majd. Viszont azon a héten beszélt Julija timosenko volt ukrán miniszterelnökkel is, és a Politico több forrása szerint kijelentette, nem oldja fel az Oroszország elleni szankciókat, amíg az oroszok ki nem vonulnak Ukrajnából. Akkor még senki sem tudta, hogy ez vajon a Krímre is vonatkozik-e, azóta viszont a Fehér Ház egyértelműen beleállt ebbe is.

De valójában Trump már korábban sem feltétlenül ígért minden jót Moszkvának: 

  • növelné ugyanis a hazai olajkitermelést, ami nem kedvez az olajár növekedésének, márpedig az oroszoknak a szankcióknál is jobban fáj, legfőbb kiviteli termékük – és az ahhoz kötött földgáz – árának csökkenése.
  • Sem alelnöke, sem védelmi minisztere nem volt békülékeny Oroszországgal, nagyon is a hagyományos, republikánus vonalat vitték.

Nem is Moszkva várt sokat Trumptól?

Persze nem biztos, hogy a külvilág reálisan mérte fel a Kreml esélyeit. „Belülről egész egyértelműen látszik, hogy az oroszok állítólagos várakozásai az amerikai sajtóban futottak fel. Moszkvában valójában ezek nem voltak ilyen messzemenők” – mondta a Moszkvai Carnegie Center főmunkatársa. Alekszandr Baunov szerint például a hirtelen Amerikabarát hangokat megpendítő radikális orosz Alexandr Dugint túldimenzionálni is tévedés, szavainak közel sincs olyan súlya, mint azt külföldön hiszik.

Trump megválasztásában sem szabad túlértékelni az oroszok szerepét, mert azt sokkal komolyabb társadalmi mozgások okozták, véli. „A hekkertámadások célja nem annyira Trump győzelemre segítése volt, mint inkább Clinton helyzetének megnehezítése. Talán nem járt messze Clinton az igazságtól, amikor azt mondta, ez Putyin bosszúja. Ez elképzelhető, ezzel az orosz fél azt akarta jelezni, hogy éppúgy bele tud nyúlni az amerikai választásokba, ahogyan 2011-12-ben megpróbálta ezt az Egyesült Államok” – mondta Baunov az akkori orosz parlamenti és elnökválasztásra utalva, amelyeket szokatlanul nagy ellentüntetések kísértek és Hillary Clinton nyíltan állást foglalt a tiltakozók mellett.

A Fehér Ház kicsit elkremlesedik

Az elemző szerint nem az a baj, hogy Trump gyors egymásutánban egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat tesz: egyszer feloldaná a szankciót, másszor követeli a Krím visszaadását, szerinte a két nyilatkozat egyelőre egyformán semmit sem jelent. Az orosz-amerikai kapcsolatok javulásának egészen más akadálya van: valójában az orosz fél keveset tud felkínálni a békülésért, ezért sem jöttek még a legapróbb gesztusok sem. 

Trump ennek nem látja értelmét. Világos, hogy részéről bármilyen pozitív gesztusnak magas ára lenne. De mit kapna érte cserébe?

Az EU-nak többet tudna felkínálni Oroszország, de ott egyelőre a lényegi egység megvan a szankciók fenntartására, és ezt Baunov szerint Washington nem fogja megtörni.

Az atomarzenál csökkentésébe Oroszország akár bele is menne, de valójában azt Trump nem akarná – persze ezzel kapcsolatban is tett ellentétes nyilatkozatokat az elnök –, és nem is nagyon világos, hogyan lehetne összekötni ezt a szankciókkal, amelyeket a Krím kapcsán hoztak.

Donald Trump amerikai elnök első telefonos megbeszélését folytatja Vlagyimir Putyin orosz államfővel a washingtoni Fehér Ház Ovális Irodájában
Donald Trump amerikai elnök első telefonos megbeszélését folytatja Vlagyimir Putyin orosz államfővel a washingtoni Fehér Ház Ovális Irodájában
Fotó: Drew Angerer / Getty Images Hungary

„A Krím visszaadása nem kerülhet szóba, így még a kelet-ukrajnai helyzet rendezése lehet opció, ám az nem csak Moszkván, hanem legalább annyira Kijeven is múlik” – jelezte a Kreml valójában szűk mozgásterét Baunov.

Az esélyek különösen Flynn lemondatása után csökkentek le. Ezután az adminisztrációban nem lesznek olyanok, akik kezdeményeznék a párbeszédet, mindannyian az elnökre fognak várni. „Ebben a tekintetben a helyzet kicsit olyan lesz, mint Oroszországban, az autoriter rezsimekben, hogy csak akkor lépnek, ha a vezető úgy akarja” – mondta Baunov. Márpedig szerinte Trumpnak most teljesen felesleges gesztusokat gyakorolnia Moszkva felé, mivel ezzel csak politikai kockázatot vállalna, valós hozadék esélye nélkül. 

Ráadásul Flynn lemondatása jól is jött, mert ezzel az elnök bizonyítékát adhatja annak, hogy személyében nem lekötelezettje Moszkvának. Dupla csavart feltételezni a játékban – hogy ezzel elterelik a figyelmet a háttérben megbújó barátságról – Baunov szerint teljesen felesleges, egyszerűen azért, mert ehhez Oroszországnak egyszerűen nincs elég adu a kezében.