Szabadítsátok ki a boszorkánygyerekeket

Néhány hete a világsajtót is bejárta egy hároméves kisfiú fotója, aki egy éve kórosan lesoványodva került egy menhelyre, talán az utolsó pillanatban. Hope most büszke ovisként, egészségesen, a kicsik egyenruhájában állt egy ugyanúgy beállított képen megmentőjével.

Hope híressé vált megmentője (a fotót pár tízezer ember mellett még Barack Obama is lájkolta) Anja Ringgren Lovén, egy Nigériában élő dán segítő, aki arra tette fel az életét, hogy az afrikai ország legborzasztóbb helyzetű gyerekeinek, az úgynevezett boszorkánygyerekeknek segítsen, és adjon valódi reményt (angolul hope, mint a világhírnevet szerzett kisfiú neve) számukra. Ők azok, akiket a saját szüleik tettek utcára, mert azt képzelik róluk, gonosz szellem lakozik bennük, akik rontást hoznak a családra.

A boszorkánygyerekekkel kapcsolatos hiedelem kegyetlensége egyetlen kisgyerek esetén is megrendítő lenne, de Hope sorsa sajnos nem kivételes. A babona, hogy bizonyos gyerekek valójában ártó boszorkányok, különösen egyes Nigéria délkeleti részén élő népcsoportok körében elterjedt. Nem kell sok hozzá, hogy a gyermek környezetében boszorkányságra gyanakodjanak. Túl élénk vagy éppen túl szótlan, túl kreatív vagy túl okos, netán engedetlen és önhatalmú, vagy máshogy találják szokatlannak a viselkedését, és a szülőkben némi külső rásegítéssel máris felmerülhet a gyanakvás: boszorkányt nevelnek. Különösen így van ez azoknál a gyerekeknél, akik tényleg betegek vagy legalábbis viselkedészavarosak, epilepsziára hajlamosak, esetleg autisztikusak. Ha a diagnózist helyi „szakember”, mármint az ördögűző-boszorkánylátó is megerősíti, a gyereket egyszerűen kiteszik otthonról, még rosszabb esetben rituálisan megcsonkítják.

Hope alig kétéves volt, amikor az utcán rátalált a nigériai férjével Uyo városában élő, ott árvaházat működtető Anja. A kisfiúról készült fotó nem csak a nagyvilágban keltett együttérzést, a hírt Nigériában is közfelháborodás fogadta. „Szégyen, hogy egy külföldi kellett ahhoz, hogy tegyünk valamit a gyermekboszorkányság ellen” – mondta nekem egy újságíró, aki a nagyobb nyilvánosság erejében bízva annak örülne, ha minél több országban ismernék meg a történetet, és segítenének küzdeni a jelenség ellen.

Bár Nigéria a válsággócaival, igencsak mérsékelten működő államrendszerével, a népességrobbanás ütemétől messze elmaradó infrastruktúrájával, a gyarmati korból örökölt és az azóta keletkezett temérdek problémájával Afrikán belül is kemény helynek számít, nagyon messze van attól, hogy kisgyerekek babonás megbélyegzése és sorsára hagyása itt normálisnak és elfogadhatónak számítson.

És nem is egyszerűen régi hagyományok továbbéléséről van szó. Az ártó vagy éppen jó szándékú szellemek ugyan az egyébként nagyon összetett nyugat-afrikai hagyományos hiedelmekben is meghatározóak, de a boszorkányságtól való félelem mostanában is terjed. Miközben ez az egyik kedvelt alaptéma a tévében éjjel-nappal menő Nollywood-i szappanoperákban is, a boszorkányhitek nem csak a tömegkultúrában vannak jelen. Egyes csatornákon külön műsorokban agitálnak, ördögűzők figyelmeztetnek a jelekre, hogy a szülők tudják, mikor kell elkezdeniük gyanakodni, hogy gyermekükben valójában démon lakik.

A boszorkányvádak itt látszólag paradox módon a modernizációval párhuzamosan terjedtek. A magyarázat összetett, de az egyértelmű, hogy a nem szűnő nyomor, valamint a nyugati orvosláshoz való hozzáférés hiánya mellett ebben néhány pünkösdista és amerikai típusú evangélista keresztény irányzat játszott szerepet. A pünkösdizmus és a karizmatikus kereszténység a XX. században óriási sikerrel terjedt és terjed azóta is Nyugat-Afrikában, sőt, világszinten is az egyik leggyorsabban növekvő vallási tendenciáról, a globalizáció egyik meghatározó hullámáról van szó. Ez itt egyes hagyományos törzsi hiedelmeket is megszüntetve-megőrizve tudott alkalmazkodni a helyi körülményekhez – és bár a vallásgyakorlat formája és a hívekért zajló intenzív kampányolás sokaknak szokatlan lehet, arról szó sincs, hogy ezek a sok millió embert közösségeikben tudó irányzatok általában bármennyire is támogatnák a gyerekek elleni rituálékat.

Egyes pünkösdista démonűzők azonban az utóbbi években erre szakosodtak. Ők azok, akik komoly összegekért, az érintett családokat akár többéves adósságba sodorva ajánlják fel boszorkánylátó és tisztító szolgáltatásaikat – és abban érdekeltek, hogy minél több szülőt győzzenek meg arról, hogy gyermekeiket démonok szállták meg. Nem kis sikerrel: Ibon tartományban Hope-on kívül legalább 15 ezer gyerek került utcára a hasonló hiedelmek miatt.

Nem boszorkánysággal vádolták, de Hope-éhoz hasonlóan kegyetlen sorsa volt annak a kislánynak is, akit Akuréban szabadítottak ki a rendőrök egy évvel ezelőtt, egy egy négyzetméteresnél nem nagyobb ólból a házuk mellől. A Precious nevű kislány AIDS-beteg anyja halála után nagynénje családjához került, ahol attól tartva, hogy ő is megfertőződött, gyakorlatilag állat módjára tartották, időnként valami ételt dobva neki a ketrecébe.

Amikor teljesen legyengült állapotban rátaláltak, a teste tele volt sebekkel, és nem volt egyértelmű, sikerül-e megmenteni. Maguk a rendőrök is adtak vért a kezeléséhez, az állami ellátás úgyis inkább csak fikció, az átmeneti gyermekmenhely vezetője is saját zsebből fizeti a gyerekek ellátását. Ő mutatta meg nekünk a nyomorúságos körülmények között megtalált gyerekek képeit és a kézzel írt rendőrségi jegyzőkönyveket.

Ebben a félmilliós, nigériai mércével nem túl nagy városban tavaly legalább ötven gyereket tett utcára maradék családja – többnyire nem a vér szerinti szülők. Általában attól féltek, hogy a gyereknek valami súlyos betegsége van. Precious-ről szerencsére kiderült, hogy nem hordozza a HIV-vírust, és a kislány azóta már teljesen egészséges. A gyermekvédelmisek által szervezett tavaly év végi ünnepségen már ő volt a középpontban, a rendőrségen ma is látható fotósorozatát ez a kép zárja.

Az afrikai gyerekboszorkányság jelenségével kapcsolatban az Unicef, különböző gyermekjogokkal foglalkozó civil szervezetek és nemzetközi szervezetek rendszeresen megszólaltak az utóbbi években. A Hope-ot megmentő dán alapítvány oldala a szükséges információkkal és továbblépési lehetőségekkel itt található.