Nándor
7 °C
23 °C

Trump Szíriában olyat lépett, amit Obama nem akart

2017-04-07T021313Z 1691349668 RC14FF107BE0 RTRMADP 3 MIDEAST-CRI
2017.04.07. 14:13

Donald Trump Szíriában is a tőle megszokott tempót diktálva rajzol fel új helyzetet. Három nappal azután, hogy vélhetően a szíriai hadsereg vegyifegyver-támadást hajtott végre Idlíb tartományban, legalább 75 embert, köztük gyerekeket megölve, a republikánus elnök válaszcsapást rendelt el Tomahawkokkal egy szíriai légibázis ellen.

Egyelőre nem tudni, lesz-e folytatása a támadásnak, de Trump ezzel meglépte azt, amit demokrata elődje, Barack Obama el akart kerülni, és nyíltan szembekerült a Bassár el-Aszadot támogató oroszokkal is. Moszkvában eddig reménykedhettek abban, hogy legalább Szíriában sikerül a terrorizmus elleni harc jegyében együttműködést kicsikarniuk Washingtontól, hogy erről az alapról indulva aztán Moszkvának kedvező módon rendezzék a kelet-Ukrajna és a Krím ügyét.

Sok függ azonban attól, mi történik a következő napokban: rendszer lesz-e a hasonló amerikai katonai csapásokból vagy megállnak a péntekinél, tesznek-e lépéseket Aszad elmozdítása felé, Moszkva lenyeli-e a történteket, fenntartva a párbeszédet. Utóbbi esélyét jelzi, hogy Rex Tillerson amerikai külügyminiszter április 11-12-re tervezett moszkvai látogatását a felek nem mondták le.

Egyetlen légibázist céloztak

A Pentagon szerint a céljuk az volt, hogy megakadályozzák, hogy újból vegyi fegyvereket vessenek be civilek ellen, és szerintük ezt sikerült elérni a Sajrat bázis elleni támadással, amivel szíriai vadászbombázókat, támogató infrastruktúrát és felszerelést semmisítettek, vagy rongáltak meg. Az oroszok szerint viszont a kilőtt 59 Tomahawkból csak 23 csapódott be a bázison. A lebombázott bázisra bejutó egyik orosz újságíró szerint legalább kilenc vadászbombázó semmisült meg, a szíriai rezsim szerint pedig legalább hat katonájuk halt meg, és azt állították, civil áldozatok is voltak.

Az Egyesült Államok 2014 óta hajt végre légicsapásokat egy nemzetközi koalíció részeként Szíriában, de a hat éve tartó konfliktusban először támadták így közvetlenül Bassár el-Aszad rezsimét. Az is kiderült viszont, hogy az amerikaiak előre értesítették az Aszadot támogató oroszokat a támadásról, akiknek több forrás szerint lehettek is katonáik a bázison, bár ezt Moszkva nem erősítette meg. Ezért lehetett az is, hogy az ABC News szerint a szíriai kormányerők a támadás előtt valamivel már megkezdték a bázis evakuálását, és a felszerelések elszállítását.

Amerikai részről egyelőre azt hangsúlyozzák, hogy a támadás korlátozott válaszlépés volt a vegyi fegyverek bevetése miatt. Az április 4-i vegyi csapásban legalább 75 ember meghalt, köztük sok gyerek. A korlátozott célra utal az is, hogy kizárólag ezt az egy bázist támadták, ahol 2013 előtt a szíriai vegyi fegyverek egy részét tárolták, és ahonnan most meggyőződésük szerint a keddi szaringázas támadást megindították.

sayrat

Az Egyesült Államok korábban is hajtott már végre ehhez hasonló, üzenetértékkel bíró támadásokat, viszont elhangzottak ehhez hasonló kijelentések olyan esetekben is, amikor végül nagyobb konfliktussá fajult a helyzet.

Nagyot fordult a világ Trumppal

A támadás egyértelmű váltást jelent Trump eddigi hozzáállásában. A republikánus elnök a kampányban még rendszeresen bírálta Barack Obamát a közel-keleti lépései, és a szíriai menekültek befogadása miatt, miközben az Iszlám Államot (IS) tekintette az elsőszámú ellenségnek. Aszadot és az őt támogató oroszokat pedig lehetséges szövetségesnek tartotta az IS elleni harchoz.

Trump beiktatása óta nem is beszélt az amerikai kormányzat az Aszad-rezsim leváltásáról, és Nikki Haley amerikai ENSZ-nagykövet még a múlt héten is mondta, hogy Washington már nem tartja feltétlen életbevágónak a szíriai elnök elmozdítását. Néhány nap alatt azonban minden megfordult, a vegyifegyveres támadás után Trump már jelezte, hogy ez mindenen túlment, és a Tomahawk-válaszcsapást bejelentő nyilatkozatában diktátornak nevezte Aszadot, aki borzalmas vegyi támadást indított ártatlan civilek ellen.

Trump Obamát is keményen ostorozta az elmúlt napokban, amiért nem lépett, amikor a szíriai rezsim 2013-ban vegyifegyveres támadással átlépte az amerikai elnök által lefektetett határvonalat. Trump így most az akcióval elődjével is élesen szembeállította magát, és azt próbálta demonstrálni, hogy gyorsan fog lépni, ha úgy érzi, hogy átléptek egy határt. A szíriai odacsapás közvetetten még Észak-Korea felé is üzenetértékkel bír, amiről éppen Floridában egyeztet Trump Hszi Csinping kínai elnökkel. Az amerikai elnök az elmúlt hetek rakétatesztjeire válaszul akár a katonai lépést sem zárta ki, de arról itt írtunk bővebben, hogy ennek  viszont miért kicsi a valószínűsége.

Trump tavaly a New York Timesnak adott interjújában sem tudta megmondani, milyen körülmények késztetnék arra, hogy ehhez hasonló beavatkozásról döntsön, és végig befelé fordulást ígért, ehhez képest az Egyesült Államok fontos nemzetbiztonsági érdekére hivatkozva

most ENSZ-felhatalmazás nélkül, és kongresszusi jóváhagyás nélkül odacsapott.

Aszad sorsa nagy kérdés

Az biztos, hogy a katonai akción túlnézve is változott az amerikai kormányzat álláspontja Aszaddal szemben. Tillerson néhány napja még azt mondta, a politikai realitás, hogy Aszad maradjon, csütörtökön viszont már arra utalt, hogy nem tarthatja meg hatalmát – miközben arról is beszélt, hogy nem változott az amerikai politika a szíriai vezetőt illetően. A kérdés viszont az, milyen lépéseket tervez ezen a téren az amerikai vezetés, miután Obama 2013 óta is rendszeresen hangoztatta, hogy Aszadnak mennie kell, és vele nem képzelhető el politikai rendezés Szíriában, de valójában ennél sokkal tovább nem jutott.

Az oroszok támogatásával Aszad megszilárdította a helyzetét Szíriában, tavaly decemberben bevette Aleppót, és még március közepén is több elemző úgy vélte, hogy ha nem is nyert, de veszíteni csak akkor tud, ha valamilyen komolyabb külföldi irányváltás történik. A politikai rendezést célzó, de lényegében semmilyen érdemi eredményre nem jutó genfi béketárgyalásokon az ellenzék végig Aszad távozását követelte, a rezsim viszont erről hallani sem akart, miközben mindkét fél egymást vádolta a tavaly decemberben orosz-iráni-török közvetítéssel Asztanában kieszközölt tűzszünet megsértésével.

Aszad harcosan reagált, szerinte Trump támadása ostoba és felelőtlen volt, amivel Amerika csak rávilágított a rövidlátó és a politikai, katonai realitásokat figyelmen kívül hagyó hozzáállására. Most az amerikai vezetés viszont Aszad mentén nagyon direkten szembekerül az ENSZ Biztonsági Tanácsában eddig hét, a szíriai elnök elleni határozatot ellehetetlenítő oroszokkal, és az Aszadot az általa kiképzett milíciákkal a földön támogató Iránnal is. Közben viszont a britek helyeselték Trump katonai akcióját, és Franciaország és Németország is Aszadot vádolja a kialakult helyzetért. Közös közleményükben azt írták, hogy szövetségeseikkel együttműködnek az ENSZ keretein belül, hogy Aszadot felelősségre vonják a bűneiért.

Közben az elmúlt hetekben amerikai különleges erők támogatása mellett előrenyomultak az arabokat és kurdokat is tömörítő Szíriai Demokratikus Erők (SDF) Rakka, az IS kvázifővárosa felé, a Pentagon szakértői pedig már az elmúlt hetekben bemutattak javaslatokat az IS elleni harc felpörgetéséről. A kurdok támogatása mentén egy ponton egy oldalra kerültek az amerikaiak és az oroszok is. Egyelőre azonban még nem tudni, a mostani akción kívül, vagy annak fényében milyen stratégiát választ, vagy választott-e már Trump Szíriában, átfogó amerikai béketervről pedig nem érkeztek hírek.

Szertefoszlott orosz remények

Az utolsó területen is szertefoszlottak Moszkva Donald Trumphoz fűzött reményei azzal, hogy az amerikai elnök szokatlan gyorsasággal rakétatámadást hajtott végre az orosz támogatást élvező szíriai hadsereg légibázisa ellen. Igaz, Vlagyimir Putyinnak nem ez az első csalódása a republikánus elnökkel szemben, akinek választási győzelmében sokak szerint gyaníthatóan még az orosz titkosszolgálatoknak is benne volt a kezük, a demokratákat kompromittáló levelezések feltörésével és publikálásával.

Az orosz elnök kimondatlanul abban bízott, hogy a kelet-ukrajnai konfliktust és az egyoldalúan annektált Krím ügyét Moszkvának kedvezően viszonylag gyorsan rendezhetik, és Washington érdemben lépni fog az Oroszország ellen bevezetett nyugati szankciók feloldásában. Hogy ez mennyire volt megalapozott, mennyire hitte el ezt valóban a Kreml és mennyire csak a sajtóban – más előjellel, de nyugaton és keleten egyaránt – fúvódott nagyra ez a remény az kérdés, de az bizonyos, hogy Trump mindezt nagyrészt elsöpörte, amikor egyértelműen kiállt amellett, hogy Oroszországnak vissza kell adnia a Krímet, másképp nem számíthat rendezésre.

Putyint ábrázoló utcai kiállítás Moszkvában, Krím elcsatolásának első évfordulóján.
Putyint ábrázoló utcai kiállítás Moszkvában, Krím elcsatolásának első évfordulóján.
Fotó: Dmitry Serebryakov / AFP

Moszkva ezután már csak abban bízhatott, hogy legalább Szíriában létrejön valamiféle hallgatólagos együttműködés, a terrorizmus elleni közös harc alapján, ami aztán elvezethet egy olyan rendszeres párbeszédhez, amellyel a többi kérdés is rendezhető.

Ezt láthatóan keresztülhúzta Trump a hajnali rakétatámadással. Ez volt ugyanis az első alkalom, hogy közvetlenül a Moszkva védelmét élvező szíriai rezsimmel szemben hajtott végre katonai akciót az Egyesült Államok, így az orosz vezetés már nem bízhat abban, hogy Washington kényszerűen, de hallgatólagosan elfogadná Aszadot a rendezés részeként.

Honnan lehetnek vegyi fegyverek?

Az Aszad család rezsimjének évtizedei alatt felhalmozott készletek felszámolása az egyike volt azon kevés ügyeknek Szíriával kapcsolatban, amelyben az ENSZ BT határozatot is tudott hozni, mert Oroszország sem vétózott. A 2013 szeptemberében elfogadott határozat előtt Barack Obama és Vlagyimir Putyin megegyeztek arról, hogy Oroszország magára vállalja a megsemmisítés feladatát, átvéve az 1300 tonnára becsült készletet. 

A 2013 augusztus 21-i, Damaszkusz közelében, Gútában végrehajtott vegyifegyver-támadás adott lökést ennek, bár a legalább háromszáz ember életét követelő támadás fogadtatását illetően a forgatókönyv ugyanaz volt, mint minden hasonló alkalommal a szíriai polgárháború során: a felkelők Aszadot vádolták az akcióval, ők vagy tagadták a támadás tényét, vagy Oroszországgal együtt azt állították, hogy az ellenzék vetette be, ezzel is kompromittálva Aszadot.

Mindenesetre 2013 szeptemberében elfogadott határozat 2014 nyaráig adott időt a vegyi fegyverek megsemmisítésére. Az utolsó tételek elszállítását Szíriából megerősítette a nemzetközi Vegyifegyver-tilalmi Szervezet (OPCW). Később bebizonyosodott, hogy van vegyi fegyver a térségben, bár azt a szervezet nem mondta ki egyértelműen, kik vethették azt be.

Felszámolták, de mégsem

A készletek főként szaringázból álltak, ám a klórgáz előállítása továbbra sem volt lehetetlen, igaz nem katonai, hanem ipari célokra. Bár a helyszíni beszámolók alapján szaringáz bevetését valószínűsítik az Aszaddal szembenállók – elvégre nem kizárt, hogy a 2014-es megsemmisítés nem volt teljeskörű – elképzelhető, hogy nem klasszikus – nemzetközileg egyébként tiltott – szaringáz fegyverről van szó, hanem olyan elegyről, amely a bomba ledobásakor keveredik össze és bocsát ki bizonyos mennyiségű szarint – ez ugyanúgy tilos, de lehet, hogy ezzel kijátszható volt a vegyifegyverek megsemmisítésének előírása.

2015-ben az OPCW már újabb vegyifegyver-támadásról számolt be, így beigazolódtak a kétségek, hogy Damaszkusz a teljes készletét beszolgáltatta – bár a felek kölcsönös vádolása itt is a szokásos forgatókönyv szerint zajlott.

Ha valóban Aszad vetette be a vegyi fegyvert április 4-én, az valójában Moszkvát állítja rendkívül kellemetlen helyzetbe: a nyilvánvaló nemzetközi reakciók miatt nem valószínű, hogy a Kreml tudtával történt a támadás, ha viszont nem, akkor kérdés, mennyire tudja kordában tartani Aszadot az orosz vezetés.

Ezért a Kreml kézenfekvően nyúl a korábbi érvekhez: valójában a felkelők vegyigyárában akartak vegyi fegyvert előállítani, ez szabadult ki a lebombázáskor. Ilyen objektumról szóló bizonyítékokat azonban az orosz fél sem tárt elő, szerintük viszont legalább ennyire nem meggyőzők a szemtanúkra, helyi orvosokra hivatkozó vádak Aszadot illetően. 

Putyin nagyon berágott

Moszkva szerint az idlibi támadás csak ürügy volt az amerikaiaknak a katonai csapásra, amelyet valójában már korábban elterveztek. Az orosz elnök szóvivője emlékeztetett az OPCW korábbi jelentésére, amely szerint az átadott fegyvereket megsemmisítették nemzetközi felügyelet alatt. (Igaz, Dmitrij Peszkov arra nem tért ki, hogy az OPCW később újabb vegyifegyver-támadások tényét erősítette meg és kétségbe vonta, hogy Damaszkusz minden készletet átadott.) Vlagyimir Putyin elnök pedig egy ENSZ-tagállam, szuverén ország elleni agressziónak minősítette az amerikai akciót. 

Oroszország felfüggesztette a repülésbiztonsági megállapodását Amerikával, amelynek lényege, hogy az egyeztetéssel megakadályozzák, hogy véletlenül egymást támadják Szíria felett. Vagyis ezentúl Amerika nem fog tudni róla, merre repülnek orosz gépek. Az orosz védelmi minisztérium azt is bejelentette, hogy az amerikai csapás után megerősítik a szíriai légvédelmet, és számos lépést tesznek a fontos létesítmények védelme, és a szíriai hadsereg hatékonyságának növelése érdekében. Egy orosz fregatt, az Admiral Grigorovics is Tartusz kikötője felé tart.

Ugyanakkor más részről úgy tűnik, Moszkva nem szívesen vállalna komolyabb konfliktust Washingtonnal a támadás miatt. Az orosz parlament alelnöke pénteken azt mondta a dumában: „Hogyan is válaszolhatnánk? Nyilván nem a katonai helyzet további kiélezésével, Iszkander rakétáinkkal, még ha azok rendelkezésünkre is állnak.” Pjotr Tolsztoj szerint nemzetközi szinten kell kivizsgálni az április 4-i esetet, nem elég vádaskodni azzal, hogy állítólag vegyi fegyvert vetett be Aszad.  

A nyilatkozat jó apropó az ezt korábban sürgető többi BT-tagnak is: Az Egyesült Államok, Franciaország és Nagy-Britannia, az ENSZ BT három állandó tagja azt követeli, hogy sürgősen szavazzanak a feltételezett szíriai vegyifegyver-támadás ügyében vizsgálatot követelő határozattervezetükről.

Az orosz külügyminiszter még tovább ment: Szergej Lavrov szerint sokkal inkább azoknak volt érdekük a vegyi fegyver bevetése, akik a genfi és asztanai béketárgyalási folyamatokat akarják megakadályozni.

Tillerson látogatására kell még figyelni

A 2003-as iraki invázióval is példálózó Lavrov szerint a rakétacsapásról szóló amerikai döntés előbb született meg, mint a vegyi fegyver bevetéséről szóló hír, de a vád megfogalmazása ellenére Moszkva egyelőre nem mondta le az amerikai külügyminiszter április 11-12-re tervezett moszkvai látogatását, amely során az sem kizárt, hogy a korábban oroszbarátnak tartott, orosz állami kitüntetést is átvett Rex Tillerson találkozna Putyinnal is.

Az orosz duma elnöke, Leonyid Szluckij azt mondta, hogy szerinte meg lesz tartva a találkozó. „Szerintem ez nem fogja érinteni Tillerson látogatását, helyre kell állítanunk a párbeszédet. Eszmét kell cserélnünk, és észhez kell térítenünk Washingtont" – mondta a Rosszíja 24-nek.  

Ha lesz találkozó, ezen jelezhetik az amerikaiak az új helyzetben Moszkvának, hogy tegyen lépéseket Aszad visszafogása, vagy leváltása felé, véli a New York Times. Tillerson csütörtökön nekiment már Moszkvának, azt mondta, hogy vagy a tudtukkal történt, vagy pedig egyszerűen alkalmatlanok voltak, hogy betartassák a szíriai rezsimmel a vegyi fegyverek leszerelését.  Tillerson látogatásának menete, vagy hogy elmarad-e, az egyik fontos jele lesz annak, hogy mennyire fajulhat el a helyzet.