Előd
7 °C
16 °C

Őrületes véghajrá a francia elnökválasztás első fordulója előtt

GettyImages-654184182
2017.04.20. 17:31

Néhány nappal a francia elnökválasztás vasárnapi első fordulója előtt minden teljesen nyitott, egyértelmű favorit helyett négy jelöltnek is esélye van arra, hogy bejusson a mindent eldöntő május 7-i körbe, ahova viszont csak ketten mehetnek tovább. Régen látott izgalmakat hozott a kampány, aminek a végén szinte biztos, hogy a kormányzó szocialisták történelmi vereséget szenvednek majd, de könnyen lehet, hogy az 1950 óta a francia politikát meghatározó egyik nagy tömörülés jelöltje sem jut tovább.

Bizonyos szempontból végül majd bármelyik esélyes jelölt győzelme történelmi lenne. A csütörtöki, legutóbbi felmérések szerint is a centrista Emmanuel Macron és a szélsőjobboldali Marine Le Pen áll az élen, és a legesélyesebb a továbbjutásra, de még az sem zárható ki teljesen, hogy az V. Köztársaság történetének legszélsőségesebb párharcában egy szélsőjobboldali és egy szélsőbaloldali jelölt nézzen szembe egymással. Olyan kicsik a különbségek, és sok a bizonytalan, hogy az utolsó napok is sokat számíthatnak, a végén pedig egy-egy százalék is dönthet.

grafika: Tőkés Márton

Fillon nyerő helyzetből indult

A mostani francia elnökválasztás egyik legfontosabb fejleménye, hogy az apját, Jean-Marie Le Pent partvonalra küldő Marine Le Pen vezetésével a szélsőjobboldali, nacionalista Nemzeti Front az elmúlt években többek között a menekültválság mentén is nagyot tudott erősödni, és vezetőjüknek esélye lehet arra is, hogy az első szélsőjobboldali jelöltként akár meg is nyerje az első fordulót. Közben viszont a támogatottsága hónapokon át végesnek is tűnt ahhoz, hogy a másodikban majd alulmaradjon leendő kihívójával szemben.

Miután pedig François Hollande a legnépszerűtlenebb francia elnökként, magas munkanélküliség mellett köszön le, a szocialistáknak nem sok esélyük mutatkozott a győzelemre. Így sokan a jobboldali, konzervatív előválasztást lényegében előrehozott elnökválasztásnak fogták fel, aminek győztese aztán Le Pen ellen készülhetett. Ezen tavaly november végén a volt miniszterelnök François Fillon az utolsó hetekben hajrázva legyőzte egykori főnökét, Nicolas Sarkozy volt elnököt, és Alain Juppé volt miniszterelnököt is. Fillon egy időre Le Pent megelőzve élre is ugrott a felmérésekben, azonban az is látszott, hogy pártja, A Köztársaságiak (Les Républicains) táborán kívül még nem tudta megszólítani a választókat.

Jött a mindent megrengető botrány

Aztán január végén berobbant a felesége fiktív alkalmazása körüli botrány (erről bővebben itt írtunk), ami hónapokra meghatározta az egész elnökválasztási kampány témáját. Március közepén előbb Fillon, később pedig felesége ellen is vádat emeltek az ügyben, ő viszont ennek ellenére sem lépett vissza, szerinte politikai támadások folynak ellene. A botrány miatt a harmadik helyre csúszott vissza.

Az így kínálkozó lehetőséget Emmanuel Macron ragadta meg, aki 2014 és 2016 között gazdasági miniszter volt Hollande alatt, azonban jól látta, hogy mennyit rontott a szocialisták népszerűségén az elmúlt ciklus, ezért külön úton indult el, és létrehozta saját centrista, En Marche! (Előre!) nevű mozgalmát. Az inkább ringbe sem szálló Hollande helyett a szocialisták a párt balszárnyához tartozó, általános alapjövedelmet követelő, és megosztó Benoît Hamon-t választották jelöltjüknek, aki mögé a szocialista vezetők sem sorakoztak fel, közülük többen is inkább Macron-t választották.

Macron beslisszolt középre, Fillon-tól és balközépről is szerzett szavazókat, miközben az is segített neki, hogy az egyetlen komolyan vehető centrista jelölt, François Bayrou is besorolt mögé. Az elmúlt hónapokban aztán beálltak a táborok: Fillon szenvedett, de nem süllyedt el, hanem még látótávolságban maradt, elhúzni senki sem tudott, de nagyon úgy tűnt, hogy Macron és Le Pen juthatnak majd tovább az első fordulóban, a második körben pedig a volt miniszter győz. Helyszíni riportunkat itt olvashatja el a kampányról. Aztán jöttek a tévéviták, és az utolsó hónap, ami felrázta a kampányt.

A tévévitákból nem mindenki jött ki jól

Március 20-án az öt legesélyesebb jelölt csapott össze, és ékesszólásával, pörgős odaszúrásaival ki tudott emelkedni a szélsőbaloldali Jean-Luc Mélenchon, akit márciusban még csak 11 százalékon mértek. A viták, az innovatív kampány mellett a szocialista Hamon támogatásának összeomlásából is sokat tudott profitálni. A második vitán már mind a 11 jelölt ott volt, és természetesen a jellemzően csak 1-2 százalékra mért kisebb indulók – akik között volt nacionalista, centrista, kommunista és trockista is – mind ki akartak tűnni. Elővették Le Pen és Fillon botrányait is, és összességében rengeteg reflektorfényt elvontak a nagyoktól, akik nem mind jártak jól ezzel.

Miután Macron és Le Pen kicsit gyengült, Fillon stagnált, Mélenchon pedig látványosan erősödött, az első forduló előtt hirtelen mérési hibahatár közelébe került egymástól a négy jelölt, az elnökválasztás pedig minden korábbinál nyíltabbnak tűnik. Ráadásul a szavazók közel egyharmada még napokkal a szavazás előtt is bizonytalan, és csak 68 százalék mondta biztosra a részvételét.

A felmérések alapján továbbra is Macron és Le Pen számít a favoritnak, de az utolsó pillanatos mozgósításon nagyon sok fog múlni. A mindössze három nappal az első forduló előtt tervezett utolsó vita viszont végül elmarad, helyette olyan politikai műsort rendez a France2 tévé a meghívást elfogadó jelöltekkel csütörtök este, amiben a műsorvezetők kérdezik őket, egymással viszont nem vitáznak közvetlenül. Macron és Hamon már jelezte, hogy elmegy, Mélenchon még gondolkozik, a leginkább pedig Le Pen és Fillon részvétele a kérdéses.

Macron is történelmet írna

A legtöbb felmérésben a bankárból lett elnöki tanácsadóból lett gazdasági miniszterből lett centrista elnökjelölt Macron vezet, és ő az egyetlen, aki elmondhatja magáról, hogy ha továbbjutna, akkor mostani állás szerint bármelyik ellenfelét legyőzné május 7-én. A 39 éves Macron viszonylag újonc a francia politikában, ez az első választása, habár miniszterként így is több megosztó intézkedés fűződik a nevéhez. Az esetleges megválasztása mindenképpen újszerű lenne, hiszen korábban még soha nem került közel a nagy pártokon kívülálló, magát függetlennek valló jelölt az elnökséghez, ráadásul ő lenne Franciaország eddigi legfiatalabb elnöke.

Hétfőn demonstratívan a Bercy stadionban 20 ezer ember előtt tartott kampányrendezvényt, és korábbi visszafogottságával ellentétben ellenfeleit is keményen támadta. Macron a kampányban valódi változást, a politikai élet megújítását, és az ország hagyományos politikai megosztottságának felszámolását ígérte. Viszont miközben az egész francia politikai elittel szemben kívülállónak állította be magát, ellenfelei közül többen is Hollande-hoz próbálták kötni, főleg, miután a szocialisták jelöltjével szemben Manuel Valls volt miniszterelnök is inkább mögé állt be.

Szavazói karizmatikusnak és dinamikusnak tartják, de mások kifogásolták, hogy Macron számos kérdésben szándékosan nem foglalt nagyon határozottan állást. Általában gazdasági kérdésekben centrista, szociális kérdésekben pedig liberális álláspontot képvisel, csökkentené a vállalatok adóterheit, a multikulturális társadalom nagy védelmezője, és a meleg párok örökbefogadása mellett is kiállt. Macron-t tartják a leginkább a Kreml-től távolinak az esélyes jelöltek közül, és a kampányban azzal vádolta az orosz állami médiát, hogy nyíltan is megcélozta őt.

Viszonylag friss mozgalma miatt nincs olyan kiépített szervezete, mint a többi nagy jelöltnek, ezért nagy kérdés, hogy mennyire tud majd mozgósítani. Aktivistái viszont az amerikai kampányokból tanulva az ajtókon kopogtatva is győzködik a szavazókat.

Le Pen a brexit és Trump szellemében bízik

A legstabilabb szavazóbázisa egyértelműen Marine Le Pennek van, táborának 89 százaléka biztosan kitartana mellette. Le Pen próbált minél szélesebb rétegek felé nyitni, mióta 2011-ben átvette a párt vezetését, és ennek volt része, hogy néhány éve saját apját is kizárta a megújult, a muszlim- és bevándorlóellenesség mellett euroszkeptikus, és globalizációkritikus irányba forduló Nemzeti Frontból. Le Pen biztonságot ígér a terrortámadásokkal szemben, bezáratná a „szélsőséges" mecseteket, megadóztatná a külföldiek munkaszerződéseit, kivezetné Franciaországot az eurózónából, és a brexithez hasonló népszavazást tartana az EU-tagságról. Le Pen ostobaságnak minősítette a nyugati szankciókat Oroszország ellen, nemrég pedig Moszkvába repült, ahol Putyin is fogadta.

Az illegális bevándorlás ellen kemény fellépést ígérő Le Pen a kampányhajrában többek között bejelentette, hogy megválasztása esetén visszaállítaná a határellenőrzést, és néhány hétre moratóriumot hirdetne a legális bevándorlásra is. Azt hangoztatta, hogy évente csak 10 ezer bevándorlót engedne be, ami meglehetősen drasztikus elképzelés, hiszen most nagyjából évi 200 ezer bevándorló érkezik legálisan Franciaországba, és csak a külföldi ösztöndíjasok 70 ezren vannak. A hétvégén emellett arról is beszélt, hogy a francia állam nem felelős több tízezer zsidó deportálásáért a második világháborús náci megszállás alatt. Az eddigi francia elnökökkel szakító kijelentése ellen tiltakozott az izraeli külügyminisztérium is.

A kampány alatt Le Pennek is szembe kellett néznie korrupciós és adózási vádakkal, az Európai Parlament 300 ezer eurót követel tőle. A francia hatóságok a mentelmi jogának a felfüggesztését kérték az Európai Parlamenttől, miután március 10-én erre hivatkozva nem jelent meg az ügyészségen, de ebben nem várható döntés a szavazásig. Az is gondot jelent Le Pennek, hogy hiába népszerűbbek a nagy pártoknál a fiatalok között, és tudták növelni bázisukat, a Nemzeti Frontnak továbbra is kifejezetten nagy az elutasítottsága országosan. Ez is oka annak, hogy a felmérések szerint a második körben aztán bármelyik riválisával szemben elvérezne, viszont abban reménykedik, hogy meglepetést tud okozni.

Fillon a rejtőzködő szavazókra számít

Fillon a hét elején azzal kampányolt, hogy egyszer már sikerült meglepetést okoznia a jobboldali előválasztáson, és ugyanerre készül most is. A botrány miatt alaposan visszacsúszó politikus abba próbált kapaszkodni, hogy a közvélemény-kutatók tévednek, rejtőzködő szavazói pedig nem látszanak a felmérésekben. Fillon a második tévévitán azzal próbálta lesöpörni magáról a botrányát, hogy nem válaszol újságíróktól erre vonatkozó kérdésekre, mert szerinte a sajtó is két és fél hónapon át próbálta ellehetetleníteni, a végső döntést viszont majd a franciák hozzák meg április 23-án.

Ellenfelei szerint azonban az ügye miatt teljesen hiteltelennek hat az a gazdasági program, amit a kampányban képviselt: kemény megszorításokat ígért, öt év alatt 500 ezerrel csökkentené a közszférában dolgozók számát, ezzel pedig 100 millió eurós kiadáscsökkentést akar elérni. A nyugdíjkorhatárt több lépcsőben 65 évre emelné fel, és az új munkajogi- és nyugdíjreformmal öt év alatt a felére csökkentené a munkanélküliséget. Fillon megfosztaná az Irakból és Szíriából visszatérő dzsihadistákat a francia állampolgárságuktól. Fillon még miniszterelnöki idejéből barátjának tartja Putyint, és Le Penhez hasonlóan feloldaná a Moszkva elleni szankciókat.

A kétségbeesetten kapaszkodó Fillon a nemzeti felépülés elnökének nevezte magát, és arra sem felejtett el emlékeztetni, hogy riválisaival szemben neki ott van A Köztársaságiak (Les Républicains) pártja, ami esélyes a júniusban tartott nemzetgyűlési választásokon, vagyis törvényhozási többséget is fel tudna mutatni. Az utolsó hajrában három hónap után először kampányolt együtt Fillon-nal egykori riválisa, Alain Juppé is. A felmérések alapján viszont Fillon-nak csak akkor lehetne reális esélye a győzelemre, ha Le Pen ellen jutna tovább.

Mélenchon lebontaná az V. Köztársaságot

A legnagyobb meglepetést azonban az utolsó hetekben berobbanó Mélenchon okozná, aki szintén le van maradva, de lendületből érkezik az első fordulóhoz. Mélenchon korábban szocialista színekben volt már szenátor, mielőtt 2008-ban kilépett, és saját szélsőbalos mozgalmat alapított, de sokan, főleg a fiatalok közül csak most fedezték fel maguknak. Szónokként kiemelkedik ellenfelei közül, és rendszeres Robespierre- és Victor Hugo-idézetekkel is felhívta magára a figyelmet, a hajrában viszont azzal is tudott szavazatokat fogni, hogy kifejezetten innovatívan kampányolt. Április 7-én egy netes játékkal is előállt a csapata, amiben Mélenchon-t irányítva kellett kirázni az eurókat ellenfeleiből, egy speciális kivetítés segítségével egyszerre nyolc városban is életnagyságban, hologramként tudott szónokolni, de hajóról is tartott mozgó nagygyűlést.

Közben viszont ellenfelei szerint pont olyan radikális populizmussal kampányol, mint Le Pen, csak éppen a másik oldalról, ezért a jobboldali francia sajtó előszeretettel hívja a Francia Cháveznek, aki egyébként egyik példaképe volt. Kikelt a kapitalizmus, a szabadkereskedelem és az EU ellen, szerinte a bankárok paraziták. Kilépne a NATO-ból, felmondaná az európai szerződéseket, államosítaná az energiaszektort, és a társadalmi igazságosság jegyében 100 százalékos adót vetne ki az évi 400 ezer euró feletti jövedelmekre, miközben 100 milliárd eurós állami beruházásokat ígér. Nem mellesleg pedig felszámolná az V. Köztársaságot, hiszen alkotmányozó nemzetgyűlés összehívásával a nemzetgyűlést erősítené. Szerinte a Nyugat a felelős a Krím annektálásáért, és a szíriai öldöklésért is, miközben kifejezetten német-, és amerikaellenes retorikát folytatott.

Mélenchon előretörése sarkallta arra vasárnap este Hollande-ot, hogy hónapokig tartó hallgatás után kiossza a jelölteket a TV5-nek adott interjújában, a kommunista indulóról pedig külön kiemelte, hogy a stílus mögött nem árt a tartalomra is figyelni. Van olyan elemző, aki azt mondja, a 2012-es kampányban is sikerült 17 százalékra mérni Mélenchon-t, de végül csak 11,7 százalékot kapott, viszont most nagyon más helyzetből, felívelőben fut neki a vasárnapnak.

Az utolsó pillanat is számít

Már csak három nap maradt az elnökválasztás első fordulójáig, ezért egy-egy momentum is döntő lehet. Így az is számítani fog, hogy ki megy el, és ki hagyja ki a csütörtök esti „nemvitát" a France2-n, amit várhatóan így is rengeteg bizonytalan néz majd meg utolsó fogódzót keresve.

A négy élen álló jelölt közül viszont csak ketten fognak továbbjutni vasárnap este, és közülük lesz valaki Franciaország következő elnöke. A második forduló előtti két hétben nyilván egészen új helyzet áll majd elő, de a mostani erőviszonyokról azért már adnak egy képet a felmérések, amik arányaiban intézetenként eltérnek, de végeredményükben nem. A második fordulóban Macron az egyetlen, aki mindenkit le tudna győzni. Mélenchon Le Pent és Fillon-t is verné míg Fillon csak Le Pent, aki pedig a felmérések alapján összes riválisától kikapna. A piacok leginkább attól a forgatókönyvtől rettegnek, hogy ha Le Pen és Mélenchon jut be a második fordulóba, ahol így két globalizáció- és EU-ellenes jelölt küzdene meg egymással.

Az elmúlt 50 évben átlagosan 80-85 százalék ment el szavazni az elnökválasztásokon, most pedig sok mindent meghatározhat, hogy vajon a felméréseknek jelzettnek megfelelő rekordalacsonyan alakul-e a részvétel, vagy mégis sokan elszánják magukat az utolsó pillanatban. Akárhogyis lesz, az biztos, hogy ez az elnökválasztás történelmet ír Franciaországban, és akár az egész Európai Unióra hatással lehet.

(Borítókép: Francois Fillion integet választóinak egy kampány rendezvényen 2017. március 16-án, Caenban. Fotó: Bloomberg/Getty Images Hungary)