Gyöngyi
9 °C
9 °C

Az orosz törvényhez képest van még hova fejleszteni a vegzálást

000 9O8NK
2017.04.28. 14:02

Nem is kellett olyan sok szervezetet az orosz törvény alapján külföldi ügynökké nyilvánítani ahhoz, hogy az elfogadás óta eltelt öt évben alaposan visszaszorítsa az állam a neki kritikus civileket. És ehhez a szervezeteknek meg sem kellett szűnniük. Épp elég volt az, amit a magyarországi törvény is szeretne: a kormány retorikájában ellenséggé tett civilek megbélyegzése is megteszi a hatását.

Ne önként tegyék ki a plecsnit

A 2012-ben elfogadott törvény és a Fidesz támogatta tervezet szándékai hasonlók, bár szövegszerű eltérések azért akadnak – még ha az egyházak mellett sportszervezetek itt is és ott is mentesülnek attól, hogy külföldi ügynökök kategóriájába kerüljenek. A legnagyobb különbség, hogy egy oroszországi szervezet elvileg bármekkora külföldi összeg után külföldi ügynökké válhat, sőt, még ennyi sem kell: a Bizottság a Kínzások Megelőzésére nevű, részben a büntetés-végrehajtás intézeteit monitorozó szervezet attól vált külföldi ügynöké, hogy olyan orosz állampolgárok is küldtek támogatást a működésre, akik külföldi finanszírozású szervezetnél dolgoztak. „Tehát még ellenőriznünk kellett volna a támogatókat és az ő munkaadóikat is” – mutatott rá az abszurd helyzetre Igor Kaljapin, azután, hogy a szervezetét az orosz igazságügyi minisztérium külföldi ügynöki jegyzékbe vette.  „Mi magunk sosem fogjuk elismerni magunkat külföldi ügynöknek a saját országunkban” – írta.

Valójában már az is egy vívmány, hogy a minisztérium magától veszi jegyzékbe a „külföldi ügynököket”.

„Eredetileg magunknak kellett bejelentenünk, hogy kérjük a felvételünket. Mondtuk, hogy ez röhej, pedig ott volt a 300 ezer rubeles büntetés lehetősége. Erre csak két, valójában kormányközeli szervezet vállalkozott” – mondta az egyik legismertebb oroszországi jogvédő szervezet, a Memorial vezetője, Oleg Orlov. Végül módosítottak a törvényen, és ezután már maga az igazságügyi minisztérium intézkedik, ha tudomására jut a külföldi pénzforrás. Így tehát a 300 ezer rubeles (kb. 1,3 millió forint) büntetés csak akkor érheti a szervezetet, ha a minisztériumi döntés után az érintett nem teszi ki a „külföldi ügynök” jelzést, míg korábban azért is, mert külföldről pénzt kapva nem jelezte a minisztériumnak, hogy kéri a jegyzékbe való felvételét.

„Nincs alsó határ, elvileg egy rosszakaró is küldhet 10 eurót külföldről egy kiszemelt szervezetnek, bár ilyen példáról  nem tudok. A minisztérium saját maga dönt, hogy az adott összeg elég-e, mi legfeljebb a bíróságon védekezhetünk” – hogy milyen eredménnyel, az más kérdés, de akkor is sok energiát vesz el a munkától, ha végül a szervezet mégis győz.

A választások tisztaságát vizsgáló Golosz például 2013-ban – tehát még a bejelentési kötelezettség idején – azért kapott 300 ezer rubeles büntetést, mert külföldi díjat és azzal pénzt is kapott, amit egyébként a Golosz vissza is küldött. A minisztérium úgy találta, a pénz megérkezett az országba, és a díj is támogatásnak minősül, az is mellékes, hogy ezt az összeget a szervezet nem vette át. Az orosz emberi jogi biztos beavatkozása kellett, hogy a büntetést és a Golosz „külföldi ügynökként” való bejegyzését töröljék. Ella Panfilova kritizálta is a törvényt, amely szerinte túlságosan szabadon értelmezi a politikai tevékenység fogalmát, így bárkire ráhúzható, ha külföldi ügynökké akarja tenni az állam.

Inkább ne segítsenek

Az ombudsman felvetése után jött a politikai tevékenység pontos definiálása. „Kértük, hogy inkább ne tegyék, ezen a törvényen nem lehet javítgatni, attól csak rosszabb lesz a helyzet. Mégis megtették, a definíció nyomán végül minden bekerült, ami csak lehet. Először csak tüntetést értették bele, aztán az egyéb politikai akciót, valamint a társadalmi vélemény megváltoztatására irányuló tevékenységet.”

Az „állami politika megváltoztatása” is ilyen ilyen tevékenység. „De mi az a törvény szerint, hogy állami politika? Semmi, ilyen nincs. Ennyi erővel, ha a célunk az, hogy az állami szervek hatékonyabban tisztítsák Moszkva útjait, akkor már az is politikai tevékenység, hiszen valaminek a megváltoztatására irányul.”

„Azt gondoltuk, hogy a bíróságon, logikus érvekkel megvédhetjük az igazunkat. De nem sikerült. Például milyen változtatást akar elérni a Bizottság a Kínzások Megelőzésére? Talán a kínzás az állami politika része? A szervezet nem akar mást, mint a meglévő törvényeket, nemzetközi egyezményeket betartatni az orosz állammal” – erről azonban nem lehet meggyőzni sem az állami szerveket, sem az igazságszolgáltatást.

Száz épp elég

Miközben több olyan civil szervezet van, amely külföldről is kaphat támogatást, külföldi ügynökként nagyjából száz szervezet van bejelentve. „Ezek között minden aktív jogvédő szervezet ott van” – mondta Orlov, jelezve, hogy felesleges mindenkit megbélyegezni, és ezt az állam tudja.

Egy hivatalnok ebből már rögtön tudja, hogy jobb, ha nem áll szóba az érintett szervezettel. „De sokszor előfordul, hogy egy panaszos vonja vissza a kérelmét, mondván, nem szeretné, ha a bíróságon külföldi ügynök képviselné” – Orlov szerint nem azért, mert az érintett bizalmatlanná vált, hanem mert – látva az állam hozzáállását a szervezethez – nem hiszi, hogy annak segítségével érvényesítheti igazát, és jobbnak látja, ha nincs semmilyen kapcsolat közte és a megbélyegzett szervezet között.

Ez igaz az ingatlanok tulajdonosaira is, akiknél a civil szervezetek irodát bérelnek. Ha kedvezményes bérlemény volt, akkor az állami, önkormányzati tulajdonos mondja azt fel kedvezményt, ezzel anyagilag is ellehetetlenítve a működést, még ha piaci alapon maradhatnának is. Ha magántulajdonosról van szó, akkor inkább igyekszik teljesen megválni az albérlőtől. „A központi képviseletünk saját tulajdon, de vidéki irodáink már szembesültek ilyen nehézségekkel” – mutatott rá a civiltörvény mellékhatásaira Orlov.

Pedig a pénz nem olyan sok. Miközben Vlagyimir Putyin félmilliárd eurót is elérő támogatásból élő szervezetekről beszélt 2013-ban, a Moszkvai Helsinki Csoport vagy a Golosz alig néhány millió rubelt kap. A szervezetek kérték az orosz elnököt, hogy nevezze meg a külföldről milliárdokkal kitömött szervezeteket, de ez elmaradt – akárcsak Magyarországon az, hogy a kormány megnevezze, melyek az átláthatatlanul működő, törvénysértésre buzdító szervezetek. A lényeg, hogy a vád elhangozzon, bizalmatlanságot ébresztve.

De ez az elidegenítés, úgy tűnik, nem elég. Orlov tud egy törvénytervezetről, amely eleve megtiltaná a hivatalnokoknak, hogy kapcsolatba lépjenek „külföldi ügynökökkel”. A helyzet jól mutatja, hogy ha egyszer már megszületik a törvény, akkor az tetszés szerint szigorítható.

Az már egy életbe léptetett módosítás, amely a választási megfigyelők esetében tesz különbséget külföldi és nem külföldi ügynök között, utóbbiak egy bizonyos körét eleve kizárva.

Komoly érvágás lehet az is, ha egy szervezet nem jelöli kiadványaiban a külföldi ügynök státuszát. Ez a 300, másodszorra 600 ezer rubelt is elérő büntetés ráadásul egyre könnyebben kiszabható lesz, attól függően, hogy milyen törvényi követelményei lesznek a jelzésnek. „Egyelőre mi és többen mások is úgy teszünk eleget a billog kitételének, hogy mellé egy tiltakozó kísérőszöveget teszünk, jelezve, hogy az európai bíróságokon tiltakozunk a törvény ellen.” Persze, ha majd ezt a megoldást is tiltani fogja a törvény, akkor újabb büntetések jöhetnek, majd a megszüntetés, ha már az adott szervezet – például a 2018-as elnökválasztás közeledtével – végleg kényelmetlenné válik a Kreml számára.

Borítókép: Egy leragasztott szájú aktivista a halálra vert újságíró, Dmitrij Cilikin fotójával egy szentpétervári tüntetésen, 2017. április 15-én. Fotó: Olga Maltseva / AFP.