Hova tűnt egymillió menekült Németországból?

• A Németországról szóló hírekből eltűntek a menekültek.
• Elmentünk Európa legnagyobb menekültbefogadó országába, hogy szakértők és politikusok árulják el, mi történt.
• Egy év alatt kiderült, hogy a menekültek nem olyanok, mint eleinte gondolták.
• Most az zajlik, amiben a németek nagyon jók: a munka.

Miközben Magyarországon dúl a menekültek elleni háború, nem sokat hallani a német helyzetről. Pedig Németországban nem néhány száz menekült él: ez az ország volt milliók célpontja. Mi történt azzal a rengeteg emberrel, akiknek az orbáni doktrína szerint a feje tetejére kellett volna állítaniuk az országot?

Elmentünk Németországba, de ezúttal nem menekültekkel, hanem velük foglalkozó hivatalnokokkal, szakértőkkel beszéltünk.

Érdekes módon az alaphelyzet mégsem valami szakmai fórumon rajzolódott ki előttem, hanem egy pódiumbeszélgetésen, ahol riadt aktivista nők néztek szembe a közönségből kiabáló menekültekkel. „Mi nem akarunk integrálódni! Meg akarjuk őrizni a kultúránkat!” – harsogta egy angolul jól beszélő iráni lány. Társa pedig úgy folytatta: „Különben is, van a menekültekkel foglalkozó segélyszervezetnek menekült munkatársa?” A fehér, középosztálybeli asszonyok rázták a fejüket, hogy nincs, majd riadtan ismételgették, hogy ők ennek ellenére is önzetlenül segítenek a rászorulókon.

A hangzavar nekem mégis segített megérteni a helyzetet. A menekült számára nem volt világos, hogy az integráció nem a kultúrájuk feladását jelenti, a civilek pedig most kezdték kapiskálni, hogy eljött az idő, amikor már nem a menekültekért, hanem a menekültekkel kell dolgozniuk.

Vége a krízisnek, amikor ételhez és fedélhez kellett juttatni a nyomorgó tömegeket, és most kezdeni kell valamit az országban élőkkel.

Lelkesedés, kiábrándulás, realizmus

A Németországba érkezettek ugyanis nem tűntek el. „2016-ban Németországban adták be a legtöbb menekültkérelmet Európában. Az összes kérelem 63 százalékát. Ez 600 ezer ember, csak tavaly – magyarázta Holger Kolb, a Német Integrációs és Migrációs Ügynökség (SVR) kutatója. – Ezek az emberek továbbra is Németországban vannak, mindazokkal együtt, akik a korábbi években jöttek.”

„A helyzet normalizálódik. A menekültügy nincs már az újságok címoldalán, hanem a harmadik oldalon, ahova való.” Ezt már Daniel Bax, a Die Tageszeitung migrációra szakosodott újságírója mesélte.

Marcel Leubecher, a Die Welt újságírója pedig három szakaszra bontotta a válságot: „Két éve még a naivitás jellemezte az országot. Minden a merkeli »meg tudjuk csinálni« szlogen szellemében zajlott. Aztán jött a kiábrándulás időszaka, amikor előtérbe kerültek a problémák és a félelmek” – idézte fel azt az időszakot, amikor szárnyalt a szélsőjobbos párt, a Pegida, és országosan erősödött a menekültellenességgel kampányoló AFD.

A két párt visszaszorulása azonban jelzi a harmadik, jelenlegi időszak kezdetét: „Mostanra az emberek beletörődtek a helyzetbe, és a kevésbé látványos szakmai munka folyik.”

A naivitás és a kiábrándulás egyébként szorosan összefüggött. „Németország annyira nem volt felkészülve a válságra, hogy egy kormányzati jelentés 2011-ben azt írta: nincs szükség a menekültügyi munkában dolgozók számának növelésére” – idézte fel Holger Kolb, az SVR kutatója.

„Berlint meglepetésként érte a 2014-es menekülthullám – emlékezett vissza Nele Allenberg, a Welcome Center nevű civil szervezet vezetője. – Az emberek napokig az utcán aludtak a hivatalok előtt. Ha önkéntesek nem osztanak vizet vagy élelmet, akkor egész családok éheztek volna.”.

Magyar szemszögből érdekes, hogy a sokk nem bénította le a hivatalokat, és a menekültellenesség is átadta helyét a munkának. Gyorsított ütemben vettek fel menekültüggyel foglalkozó alkalmazottakat, és megkezdődött annak a felmérése, hogy valójában kik azok az emberek, akikkel foglalkozni kell.

A tempó azonban jelenleg is alatta van a németes elvárásoknak. „A menekültkérelmeket három hónap alatt kellene feldolgozni, de az átlag jelenleg is 5,4 hónap” – csóválta a fejét a statisztikus Kolb. Jobbnak láttam nem említeni, hogy Magyarországon évekig tart ugyanez a procedúra.

A munkának köszönhetően Németországban kiürültek azok a sportcsarnokokban, raktárépületekben kialakított átmeneti szállások, amelyeket két éve videónkban is megmutattunk. Az utolsókból cikkünk idején távoztak a lakók. A menekültstátuszért folyamodók jó része ma már az állam által bérelt házakban, apartmanokban lakik, ahogy azt láthatták egy korábbi filmünkben.

A menekültek fiatalok, de nem tanultak

Ha eddig arra számított, hogy cikkünk a kritikátlan lelkesedés jegyében született, most meg fog lepődni. A kimutatások szerint a Németországba érkezettek ugyanis távol vannak az ideális német állampolgár képétől.

„A 2015-ben menekültkérelmet beadók nagyjából 50-60 százaléka 30 év alatti férfi” – vázolta fel az új németek jellemzőit a német demográfiai adatokkal foglalkozó Berlin Institute for Population and Development kutatója.

Stephan Sievert megemlítette, hogy miközben 1972 óta minden évben több német hal meg, mint amennyi születik, a menekültek koreloszlása éppen ennek a tükörképe: a 2015-ös adatok szerint a menekültek ötöde 18 év alatti. A német megközelítés azonban már túl van a korai lelkesültség szakaszán, amely szerint a menekültek fogják megoldani a németek demográfiai problémáit. A jelenlegi állás szerint az új német állampolgárok csak segítenek fiatalítani a társadalmon, de teljesen nem oldják meg a problémát.

„A menekültkérelmet beadók negyedének van felsőfokú végzettsége. Nagyjából negyede végzett középfokú tanulmányokat. Negyedük viszont nyolc évet vagy csupán négy évet járt iskolába” – mutogatta a grafikonjait Stephan Sievert.

A 2014-es menekültek 60 százalékának nem volt semmilyen szakmai képesítése, tette hozzá.

Még sötétebb képet festett a berlini köztisztasági vállalat egyik vezetője, akit azért kerestünk meg, mert a cég külön programot indított direkt a menekültek foglalkoztatására. „Nem igaz, hogy a menekültek többsége diplomás. A munkaügyi központ adatai szerint a hetven százalékuk írástudatlan.” A Berliner Stadtreinigung munkatársa úgy vélte, a hivatalos adat a latin betűk olvasására vonatkozik, azaz saját nyelvükön nem ilyen rémisztő az arány.

De bármennyi is az analfabéták száma az utóbbi években érkezettek közt, azt a német szakszervezetek szövetségének munkatársa is elismerte: „A menekülteknek sem a nyelvtudásuk, sem a képzettségük nem elégséges arra, hogy gyorsan munkába állhassanak.”

A német kormány migrációért és menekültügyért felelős vezetője, Philipp Schauer kijózanítóan fogalmazott:

Ha csak Németország igényei számítanának, nem ezeket embereket vonzanánk.

Hamarosan jön cikkünk második része, amelyből kiderül: a menekültek mellékesen olyan tényre világítottak rá Németországban, amiről évtizedekkel ezelőtt tudniuk kellett volna.

Riportunkhoz a német külügyminisztérium nyújtott segítséget.

(Borítókép: Berlini utca. Fotó: Földes András/Index)