Dezső
14 °C
25 °C

Trumpot győzelemhez segítette, az elnök kirúgta

GettyImages-660347682
2017.05.10. 18:41
Az FBI élén álló James Comey volt az Obama-adminisztráció utolsó vezető beosztású embere, akit Trump megtartott elnöksége után. Menesztése nem lett volna meglepő három hónapja, most viszont a Watergate óta példátlan lépésként vonulhat be a történelembe, ha bebizonyosodik, hogy a republikánus elnök valóban politikai okokból válik meg tőle, mert nem szeretné, ha az FBI túl sokat kutakodna orosz kapcsolataiban. Az is kiderült, hogy Comey a múlt héten kért plusz forrásokat a Trump kampányának orosz kapcsolataira vonatkozó vizsgálathoz. Egyelőre kérdés, ki ül Comey helyére és mi lesz a Trump orosz kapcsolatairól szóló FBI-vizsgálat sorsa.

Váratlan gyorsasággal menesztette Donald Trump a Szövetségi Nyomozóiroda (FBI) igazgatóját. James Comey elbocsátása azért is meglepő, mert a republikánus elnök valahol neki is köszönheti Hillary Clinton legyőzését.

Comey ugyanis az elnökválasztás előtt tizenkét nappal levélben közölte a Kongresszussal, hogy az FBI újraindítja a júliusban lezárt nyomozást Clinton email-kezelési ügyében. Júliusban sem volt szokványos, amikor Comey maga jelentette be a vizsgálat lezárását. Az Igazságügyi Minisztérium és az FBI bevett gyakorlata szerint a politikai témájú nyomozásokkal kapcsolatban nem szoktak publikus nyilatkozatokat tenni, pláne nem ennyivel a választások előtt. Comey mégis ezt az utat választotta a vizsgálat újraindításakor is.

Mi volt az az emailes botrány Clintonnál?

A politikus 2009-2013 között még külügyminiszterként a nemzetbiztonsági szabályokat megszegve privát szerveren – a clintonemail.com-on – keresztül és privát eszközöket használva küldött és fogadott több tízezer emailt, majd ezek egy részét a szabályszerű archiválás helyett egyszerűen törölte, több tízezret a kongresszusi vizsgálat megkezdődése után. Az ügyben a külügyminisztérium (azaz Hillary Clinton volt munkahelye), majd az FBI is vizsgálódott, és elég kínos részletek derültek ki – nem csak a minősített adatok kezeléséről.

A botrány ugyanis felvillantott egy sor, leendő elnökhöz méltatlan gyakorlatot. Clinton például következetesen figyelmen kívül hagyta a biztonsági figyelmeztetéseket, a vizsgálatban az együttműködése a jogilag megszabott minimumra korlátozódott. Ráadásul a felelősséget a médiában is szinte a véglegekig próbálta elhárítani, és még a demokratákhoz közel álló lapok is megdöbbentek azon, mennyire nem bír őszintén bocsánatot kérni.

„Általában nem értesítjük a Kongresszust folyamatban lévő nyomozásokról, de most kötelességemnek éreztem, mert az elmúlt hónapokban többször azt nyilatkoztam, hogy lezártuk a vizsgálatot. Úgy vélem, megtévesztő lenne az amerikaiakkal szemben, ha nem egészítenénk ki a nyomozati anyagot” – mondta akkor Comey, pedig azt is elismerte, semmilyen új információ nem merült fel.

Republikánus körökben az FBI lépését óriási ünneplés fogadta, mivel Trump a WikiLeaks-szivárogtatások ellenére is olyan lemaradásban volt Clinton mögött, melynek leküzdésére az amerikai elnökválasztásokban – amióta megbízható mérések szegélyezik a kampányt – még nem volt példa. 

Másfél nappal az elnökválasztás előtt aztán újra közölte Comey: most már tényleg lezárták a vizsgálatot, nincs új elem, amely indokolttá tenné a vizsgálatot, bűncselekményre utaló jel végül is nincs. Addigra azonban Clinton kampánycsapata szerint már megtette a hatását a 12 nappal korábbi, a gyanú árnyékát ismét Clintonra vető nyilatkozat, és Trump – országosan ugyan kétmillióval kevesebb, de az államonkénti eloszlás miatt épp elegendő szavazattal – szűken megnyerte a választást. Az okok összetettebbek Comey fellépésénél, ám az mégis szerepet játszhatott a győzelemben.

Más baja volt vele Trumpnak

Az elbocsátás oka látszólag az, ahogyan Comey a nyilvánosság előtt kezelte Clinton emailes ügyét. Legalábbis Trump döntése előtt egy nappal az igazságügyi miniszter és helyettese is arra hivatkozva tett javaslatot az elnöknek Comey elbocsátására, hogy az FBI vezetője már tavaly júliusban hibát követett el azzal, hogy a nyilvánosság előtt számolt be a Clinton emailjeit érintő nyomozás lezárásáról. (Amit a választás finisében tíz napra újra megnyitott.)

Szerintük ez nem feladata az FBI vezetőjének. Trump a leváltást azzal indokolta, hogy csak így lehet helyreállítani az FBI hitelét. Az elnök nem mondta ki, de az FBI hitelének rontásában szerepet játszhatott Comey most május elején kongresszusi meghallgatásán tett nyilatkozata is, amit a héten vissza is kellett vonnia. A meghallgatáson Comey azt mondta, Clinton bizalmas leveleit rosszul kezelte volt tanácsadója, Huma Abedin, aki „emailek ezreit” továbbította férjének, a szexbotrányba keveredett Anthony Weiner egykori New York-i képviselőnek – akinek a laptopjáról egy szexbotránya miatt folytatott nyomozásban került elő Clinton néhány emailje.

Meglepő lenne azonban, ha az elnök egy tíz hónappal korábbi lépéséért menesztette volna Comey-t,

akit ráadásul elnöki hivatalba lépése után is megtartott, az Obama adminisztráció kinevezettjei közül egyetlenként. Aligha az zavarta, hogy a Clinton-ügy kezelésével Comey az ő győzelmi esélyeit növelte.

Sokkal inkább lehetett kellemetlen az FBI folyamatban lévő vizsgálata Trump és a Kreml kapcsolatáról. A vizsgálat tényét Comey április elején, első kongresszusi meghallgatásán Comey először mondta ki nyilvánosan.

Trump orosz kapcsolatairól kampánya kezdetétől szó volt, később a nyilvánosságra került Steele-dokumentumok is szóltak. Az egykori brit ügynök jelentései kétséggel kezelendők ugyan, de legfontosabb állítását – miszerint Trump közvetlen munkatársai között is voltak, akik folyamatos kapcsolatban álltak, akár tudtukon kívül, az orosz szolgálatokkal – több esemény is igazolta:

  • Trump tavaly augusztusban megvált kampányfőnökétől, Paul Manaforttól, akinek a kétezres években oroszországi érdekeltségei voltak az energiaszektorban, tanácsadója volt Viktor Janukovics ukrán elnöknek, és a Washingtonban a magyar kormány által is megbízott putyinista lobbistát, és Dana Rohrabachert is támogatta,
  • kampánytanácsadója, Carter Page többször találkozott egy orosz ügynökkel és energetikával kapcsolatos dokumentumokat adott át neki,
  • alig három héttel Trump hivatalba lépése után le kellett mondania nemzetbiztonsági tanácsadójának Michael Flynnek, miután kiderült, elhallgatott orosz kapcsolatai voltak – és valószínűleg pénzt kapott az orosz és a török kormánytól is –,
  • az elnök barátja és tanácsadója, Roger Stone elismerte, hogy kapcsolatban állt a vélhetően orosz megbízásból dolgozó hekkerrel, Guccifer 2.0-val. A romániai Marcel Lazart tavaly szeptember 52 hónap börtönre ítélte az amerikai bíróság.

A Kreml és Trump túl közeli viszonyával kapcsolatos állítások miatt a republikánus elnök talán rá is akart cáfolni a vádakra azzal, hogy hivatalba lépése óta több mélypontot is megjárt a Moszkva és Washington kapcsolata. Ennek alapján akár jól is jöhetett volna neki Comey nyilatkozata arról, hogy Oroszország fenyegetést jelent. Valójában azonban ezzel az FBI feje erősítette a gyanút, hogy nem alaptalanok a vádak, amelyek szerint az orosz titkosszolgálatok a választási kampányba is belefolytak – például a Demokrata Párt esélyeit rontó belső levelezés kiszivárogtatásával –, és akár kompromittáló anyagaik lehetnek a szépségkirálynő-választás kapcsán Moszkvában is járt Trumpról, ahogyan arra váratlanul Sarka Kata akkor még ártatlannak tűnő története is rávilágított.

Comey szavai az orosz fenyegetés létéről tehát végső soron aláássák Trump tekintélyét: kétségbe vonják a választási győzelem értékét és kérdésessé teszik az elnök függetlenségét is.

Ezen kívül pedig nehezítik a Szíria ügyében újabban érezhető amerikai-orosz közeledést, amelynek múlt heti állomása Trump és Putyin  telefonbeszélgetése  volt, a következőre pedig épp szerdán kerül sor, amikor az amerikai elnök fogadja Szergej Lavrov orosz külügyminisztert. 

Következetes vagy lotyaszájú?

A 2013-ban kinevezett Comey az elmúlt évben kivívta a demokraták és a republikánusok nemtetszését is azzal, hogy nyilvánosan beszélt a vizsgálatokról. Tavaly júliusban beszámolva Clinton e-mailes ügyének (első) lezárásáról, hozzáfűzte hogy ha bűncselekményt nem is követett el a demokrata elnökjelölt külügyminiszterként a levelek kezelésében, hanyagságról mindenképp lehet beszélni – ezért a kommentárjáért a demokraták, a lezárásról adott beszámolóért a republikánusok támadták.

A nyomozás újraindításáról szóló beszámolóért ismét a demokraták fújhattak rá, bár Comey azzal indokolta megszólalását, hogy ha júliusban is beszámolt a lezárásról, akkor most sem tehetett másként. Tíz nappal később a nyomozás végleges lezárásakor érve ugyanez volt, ami viszont Trumpnak lehetett kevésbé kedvező – és ezzel azért árnyalja saját szerepét Trump győzelmében.

Áprilisban, a kongresszusi meghallgatáson a Trump orosz kapcsolatait vizsgáló nyomozás tényének elismerésével lényegében nem tett mást, mint amit tavaly, az e-mail-botrány során.

Lehet vitatkozni az 57 éves Comey szerepének felfogásán, hiszen elődei nem ezt a gyakorlatot követték. Most azzal vádolják, hogy politikai szintre vitte le az FBI működését nyilatkozataival, bár abban az FBI menesztett vezetőjének igaza van, hogy a nyilatkozatoktól való elzárkózását is lehetett volna politikai szerepvállalásként értékelni.  

A New York Times közben azt is megírta szerdán, hogy két forrásuk szerint Comey több pénzt és erőforrást kért múlt héten az igazságügyi minisztériumtól a Trump kampányának orosz kapcsolatait vizsgáló nyomozáshoz. Azzal a Rod Rosensteinnel találkozott, aki az igazságügyi minisztérium részéről megírta a Trump döntését igazoló jelentést. Erről a szenátus hírszerzési bizottságát is értesítették hétfőn.

Mindenki zavarban van

A demokratákat érthetően kellemetlen helyzetbe hozta Trump azzal, hogy hivatalosan olyan üggyel indokolta Comey menesztését, amely miatt a Demokrata Párt tavaly a fejét követelte. Így a demokraták előtt két lehetőség volt: vagy támogatják Trumpot a döntésében vagy ellentmondásba kerülnek önmagukkal. Igaz, csak látszólag, hiszen nem azt mondják, hogy mégis helyesen kezelte Clinton ügyét az FBI vezetője, hanem azt, hogy Trump orosz kapcsolatainak vizsgálata idején elfogadhatatlan Comey eltávolítása. Trump mindenesetre rájátszik arra, hogyan viszonyultak tavaly a demokraták Comey-hoz.

Azonban egyelőre a republikánusok sem tudnak mit kezdeni Trump döntésével. A Washington Post összegyűjtötte a szenátori reakciókat, amelyek vagy óvatosan kivárnak – dicsérve Comey eddigi munkáját – vagy nyíltan értetlenkednek a menesztés miatt.

„Aggasztónak tartom Comey menesztésének időzítését és indokát” – jelentette ki Richard Burr. Az észak-karolinai szenátor szerint az FBI vezetője minden elődjénél konstruktívabban osztotta meg az információkat a kongresszusi bizottsággal, „elbocsátása nagy veszteség a nemzetnek és az FBI-nak”.

Bob Corker is szerencsétlennek tartotta az időzítést, az orosz kapcsolatokról folyó vizsgálat miatt. A tennessee-i szenátorral ellentétben viszont párttársa Susan Collins abszurdnak nevezi a feltételezést, hogy az elbocsátás befolyással lenne a vizsgálatra. „Nem az egész FBI-t menesztette, hanem az FBI vezetőjét”. A maine-i szenátor szerint semmiféle kapcsolat nincs a vizsgálat és az elbocsátás között.

Felsejlik a Watergate is

Nem így látja ezt a Vox cikke, amely annyira lát összefüggést az orosz kapcsolatok vizsgálata és a menesztés között, hogy Trump lépését a végül Richard Nixon elnök bukását előidéző Watergate-hez hasonlította – bár nyilván a két ügy súlyát most nehezen lehetne összevetni, hiszen nincs szó arról, hogy Trumpnak le kellene mondania. 

A párhuzam annyiban áll, hogy 1973-ban a republikánus elnök megakadályozandó, hogy a kinevezett különleges ügyész az ő érintettségét vizsgálja, utasította igazságügyi miniszterét, hogy távolítsa el az ügyészt, Archibald Coxot. Nixonnak azonban nem volt olyan szerencséje, mint Trumpnak saját igazságügy-miniszterével, Jeff Sessionsszal. Nixon minisztere, Elliot Richardson ugyanis elutasította az elnök kérését, sőt, tiltakozásul le is mondott, és így tett helyettese is. Cox eltávolítását végül csak a lemondások miatt az igazságügyi minisztériumi rangsorban előre került Robert Bork teljesítette.

Az esetleges politikai indíttatás azért is merülhet fel, mert a Trump által kinevezett Jeff Sessions igazságügyi miniszter – korábban Alabama republikánus szenátora – beiktatásakor adott esküje alatt nem fedte fel, hogy kétszer is találkozott a washingtoni orosz nagykövettel, Szergej Kiszljakkal. Őt is kellemetlenül érintheti az egyébként általa is felügyelt nyomozás. Sessions mindeddig elutasította azt is, hogy különleges ügyészi pozíciót hozzon létre a nyomozásra, hogy ezzel is távol tarthassa magát az ügy felügyeletétől. Kimondta ugyan, hogy nem avatkozik a vizsgálatba, ezt azonban Comey kirúgására vonatkozó javaslattal láthatóan felülírta.

A republikánusok egyelőre nem minősítették a menesztést, úgy tűnik, a párt egyelőre kivár, megnézve, hogyan alakul a nyomozás.

Még nincs ember Comey helyére

A lemondatáson túl meglepő az is, hogy Trump egyelőre nem nevezte meg Comey utódját. Nem szerencsés az sem, hogy az elnök épp akkor tárgyal az orosz külügyminiszterrel, amikor az FBI-nak nincsen főnöke. Szergej Lavrov elviccelte a Comey-ra vonatkozó újságírói kérdését: „Elbocsátották? Viccel?” – idézte a Newsru.com. Lavorv ezzel Comey saját nyilatkozatára utalt, amelyben az FBI volt főnöke azt mondta, hogy azt hitte ez valami vicc, amikor meghallotta az elbocsátásáról szóló hírt a tévében.

Lavrov szerint egyébként Comey menesztése semmilyen hatással nem lesz az orosz-amerikai kapcsolatokra.

Az FBI élére kerülő, egyelőre meg nem nevezett új ember alapvetően befolyásolhatja, hogyan alakuljon az orosz kapcsolatokat vizsgáló nyomozás sorsa. Pozíciójánál fogva akár meg is próbálhatja Trump számára kedvező mederbe terelni a vizsgálatokat – ám, ha valóban van Trumpra nézve kellemetlen elem orosz kapcsolataiban, akkor megvan a kockázata, hogy ez mégis kiderül –, de akár meg is szüntetheti a nyomozást, ezzel azonban végképp teljes elnöksége alatt végigkísérné az elnököt a gyanú, hogy az oroszok tényleg a Fehér Ház spájzában vannak.

Borítókép: James Comey. Fotó: Chip Somodevilla / Getty Images Hungary.