László
17 °C
32 °C

Már nem fél megizmosodni a német hadsereg

GettyImages-465764154
2017.05.30. 16:16
Adolf Hitler és a második világháború terhes öröksége miatt Németország katonai kérdésekben rendkívül visszafogott volt az elmúlt évtizedekben. A világ gazdaságilag negyedik legerősebb országának már eddig is meghatározó szava volt a világpolitikában. A német haderő, a Bundeswehr szerepét folyamatosan hozzáigazították a változó körülményekhez. Az új német katonai doktrína szerint ha Németország meg akarja tartani vezető szerepét a világban, ehhez kell igazítani hadseregének fejlesztését is. A németek takarékos, hálózatos megoldásban gondolkodnak, ami illeszkedne a közös európai haderő létrehozásához. Utóbbi nem lesz könnyű meccs: az EU-ban 178 különféle fegyverrendszer van.

Németország a világ negyedik legnagyobb gazdasági hatalma, az Európai Unió vezető országa, amelynek szinte minden világpolitikai kérdésben meghatározó szava van. Mindezt úgy érte el, hogy katonai ereje a Global Firepower legfrissebb listája szerint  csak a 9. a világon. A németeket megelőzi a török, a japán, az angol, az indiai, a francia, a kínai, az orosz és az amerikai hadsereg. A fegyvernemeket tekintve még jobban le vannak maradva. A német légierő a bevethető harci gépeket tekintve a szaúdival és a brazillal van egy súlycsoportban, a haditengerészete csak a 30. a világon Algéria és Lengyelország mögött, és a Bundeswehrnek csak 547 harckocsija van, így a listán csak a 32. Kambodzsa és Banglades között.

Persze ezek csak puszta számok. Mégis gyakran mondják, hogy Angela Merkel német kancellár csak úgy tud igazi erőt képviselni a világpolitika színpadán, ha ott állnak mögötte öklei, a franciák. Az utóbbi évek fejleményeit nézve azonban egyre inkább kirajzolódik az a folyamat, amelyben Németország világpolitikai súlyához méltó katonai erővel is szeretne rendelkezni. A Foreign Policy szerint az utóbbi időben kisebb országok, például Hollandia, Románia és Csehország egyes egységeivel turbózzák fel a Bundeswehr képességeit, ami kicsiben már egy majdani európai haderő valamiféle előképének is megfelelhet.

Ezt az új stratégát egészen más megvilágításba helyezi az, amit Angela Merkel a NATO-csúcs és a G7-csúcs után  vasárnap mondott  a CDU és CSU München melletti közös rendezvényén. A kancellár beszédét már most történelminek nevezik, ami egy új világrend alapjait fekteti le: Európának (nem csak katonai értelemben) saját kezébe kell vennie a sorsát, mert az USA-ra egyre kevésbé számíthat. Az EU jó kapcsolatokat akar az amerikaiakkal, az EU-ból kilépő britekkel és az oroszokkal, az új francia elnökkel való jó viszonyt pedig Merkel különösen fontosnak nevezte.  

Kell-e egyáltalán hadsereg?

Ez a kérdés megosztotta Németországot, és egészen a második világháborúig nyúlik vissza. A második világháború után az országot a szövetségesek négy részre osztották, a náci Németország hadseregét, a Wehrmachtot pedig 1946 augusztusában hivatalosan is föloszlatták. Az 1949-ben létrejött Német Szövetségi Köztársaságban hosszú politikai viták folytak arról, hogy Hitler bukása után legyen-e az országnak egyáltalán fegyveres ereje. 1955-ben alakult meg a demokratikus Nyugat-Németország új hadereje az „állampolgárok egyenruhában” jelszóval. A Bundeswehrbe elvileg csak azokat vették fel, akik egykor a Harmadik Birodalom fegyveres erejében, a Wehrmachtban szolgáltak, de 1959-ben a 14 900 tiszt között így is volt 300 egykori Waffen-SS-es.

A hidegháború idején különösen fontos volt az ország védelme, így a nyugatnémet hadsereget gyorsan fejlesztették, a nyolcvanas évekre létszáma közel 400 ezer fős volt. 1990-ben a német újraegyesítés során a Bundeswehr kötelékébe került át az NDK néphadseregének 20 ezer főre fogyatkozó állománya is. Az NDK felszerelésének csak egy részét, köztük a szovjet MiG–29-eseket vették át. A szovjet és keletnémet technika nagy részét leselejtezték vagy eladták Törökországnak, Indonéziának, Lengyelországnak. Még Magyarország is vásárolt L–39 Albatros repülőgépeket.

Az első lövés 54 év után

Az egységes Németország 1990-ben lett a NATO tagja (az NSZK 1955 óta tagja), a kelet-európai rendszerváltozások hatására pedig megszűnt frontországnak lenni, így a Bundeswehr szerepét is újra kellett definiálni. Második világháborús szerepük miatt a németek katonai kérdésekben továbbra is tartózkodóan viselkedtek. Egy ideig legfeljebb humanitárius akciókban vállaltak szerepet. A kilencvenes évek elején zajlott le az a fontos vita is, hogy milyen feltételek mellett vethetők be egyáltalán külföldön német katonák. A választ a német alkotmánybíróság adta meg, amikor 1994-ben kimondta: német katonák a NATO tagországainak területén kívül is bevethetők fegyveres feladatokra, ha erre a német szövetségi parlament egyszerű többséggel áldását adja.

54 évvel a második világháború vége után az 1999-es koszovói háborúban fordult elő először, hogy német katonák közvetlen harci cselekményekben vettek részt. A szerbek elleni NATO-légicsapásokban a Bundeswehr Tornado repülőgépei is szerepet vállaltak. Egész pontosan 1999. június 13-án a koszovói Prizrennél történt meg a második világháború vége óta először az, hogy német katonák valódi harci helyzetben elsütötték fegyvereiket. Két szerb fegyveres nagy sebességgel hajtott egy sárga Polskiban egy német ellenőrző pont felé Prizrennél. A katonák figyelmeztető lövést adtak le, és miután a kocsi nem állt meg, 220-szor lőttek a feléjük haladó autóra, amelyben mindkét fegyveres meghalt.

Drága Afganisztán

A 2000-es évek ismét új feladatokat hoztak: a nemzetközi terrorizmus elleni küzdelmet. Az új német katonai doktrínát 2005-ben Peter Struck akkori védelmi miniszter, a Bundeswehr megalapításának 50. évfordulóján azzal a jól hangzó mondattal határozta meg, hogy Németország védelme a Hindukusban kezdődik, a Bundeswehr bevetési területe pedig az egész világ. 

A 2001. szeptember 11-i terrortámadások után ugyanis Németországban ismét éles etikai viták törtek ki: részt vegyenek-e fegyveresen is az Afganisztán ellen indított „Tartós szabadság” hadműveletben (Operation Enduring Freedom). A Bundestag végül 2001 decemberében kis többséggel megszavazta a részvételt. A közvéleményben erős pacifista hangokat azzal a szlogennel sikerült leszerelni, hogy a német hadsereg egységei az ország újjáépítését és demokratizálását segítik.

Ez nem sikerült maradéktalanul. A német közvéleménynek nemes célként eladott afganisztáni missziót különösen beárnyékolta, amikor 2009. szeptember 4-én egy német ezredes a német katonák állítólagos veszélyeztetettségére hivatkozva légicsapást kért Kunduznál. A légitámadásban a NATO becslései szerint 142 ember, köztük sok civil halt meg vagy sebesült meg. Az eset miatt le kellett mondania Franz Josef Jung akkori védelmi miniszternek, 91 halott és 11 súlyos sérült családja pedig 5000 dolláros kártérítést kapott Németországtól.

A 2002 januárjában indult misszió 13 évig tartott. Egy 2002-es összesítés szerint tíz év alatt a Bundeswehr 100 ezer katonája fordult meg Afganisztánban. A bevetés addig 5,5 milliárd euróba került, miközben az ország fejlesztésére csak 1,9 milliárd eurót költöttek. A Bundeswehr honlapján olvasható összesítés szerint a bevetésben 56 német katona halt meg, közülük 35-en harcban, 21-en „egyéb körülmények” között. 200-an sebesültek meg, 1800-an pedig súlyos traumán estek át. 2015 januárjától továbbra is vannak német katonák Afganisztánban az újabb, „Eltökélt támogatás” (Resolute Support) nevű művelet keretében.

Jelenleg a Bundeswehr több mint 2500 katonája 15 külföldi műveletben vesz részt az EU, a NATO és az ENSZ megbízásából. Az iraki és szíriai katonai beavatkozásokban közvetlenül nem vállalnak szerepet, csak az észak-iraki kurdok kiképzésével és haditechnikai felszerelésével küzdenek az Iszlám Állam ellen. Az eddigi külföldi missziókban (Bosznia, Koszovó, Irak, Grúzia, Kambodzsa, Afganisztán ) 1992 óta összesen 106 német katona halt meg, közülük 37 ellenséges támadás következtében.

Reformra szorul

A 2010-es években a német hadseregben komoly reformok váltak szükségessé. 2011-ben megszüntették az általános hadkötelezettséget. A hidegháború alatt még 370 ezer fős Bundeswehr tavaly nyáron csak 176 015 katonából állt. A bevethető katonák száma azonban mindössze 7 ezer körül volt, míg Nagy-Britanniának 22 ezer, Franciaországnak pedig 30 ezer ilyen katonája volt. 1989-ben Nyugat-Németország még a GDP-je 2,7 százalékát költötte védelemre, 2000-re ez 1,4 százalékra esett vissza, majd pedig 2013 és 2016 között konkrétan csak 1,2 százalék volt, messze a NATO által elvárt 2 százaléktól (amit azóta Angela Merkel washingtoni látogatásán megígért Donald Trumpnak).

Egy 2014-es jelentésben lesújtó kép rajzolódott ki: a haditengerészet helikoptereinek többsége nem működött, és a hadsereg 64 helikoptere közül is csak 18 volt használható. 2015-ben kiderült, hogy le kell selejtezni a német katonák első számú fegyverét, a 170 ezer darab G36 gépkarabélyt, mert ha a fegyver csöve felmelegszik, akkor félrehord.

Egy 2011-es tanulmány kimutatta, hogy egy német katona háromszor annyiba kerül, mint az uniós átlag. Egy bevetésre alkalmas német katona mellett 35 másik katonát és 15 civilt kellett eltartani, míg a franciáknál egy bevethető katonára mindössze 8 másik egyenruhás és 2 civil alkalmazott jutott. Az átalakítás egyik iránya az volt, hogy 7 ezerről 10 ezerre emeljék a külföldön szolgálatot teljesíteni tudók számát.

Botrány a Bundeswehrben

Május elején a Rheinische Post számolt be arról, hogy a sorkatonaság eltörlése óta a Bundeswehrben 2500 katonát gyanúsítottak szélsőjobboldali tevékenységgel. A gyanú csak az esetek töredékében tűnt megalapozottnak. Idén a Bundeswehr egyik főhadnagyáról kiderült, hogy hónapokon át menekültnek adta ki magát, és német állami vezetők, köztük a liberálisnak tartott Joachim Gauck volt német államfő meggyilkolására készült. A német katonai elhárítás Franco A.-n kívül tíz embert gyanúsít azzal, hogy szélsőséges csoportokkal áll kapcsolatban. Közülük négyen a Bundeswehr Egyetem hallgatói. Kiderült, hogy az egyik kiképzőbázisról valakik gépkarabélyokat, pisztolyt, lőszereket és katonai rádiót loptak el. Christine von der Leyen védelmi miniszter éles szavakkal bírálta a német katonaság „hozzáállásbeli problémáit”, az általánosító kijelentések azonban nagy felháborodást keltettek a Bundeswehr katonái körében.

2015 áprilisában Ursula von der Leyen, Németország ambiciózus női védelmi minisztere sokak meglepetésére a bevethető Leopard harckocsik számának 225-ről 328-ra emelését jelentette be. 1990 óta ekkor kezdték először emelni újra a személyi állomány létszámát is, 2030-ig pedig 130 milliárd eurót terveznek költeni a hadsereg fejlesztésére. A Fox Business szerint Oroszország ukrajnai beavatkozása, és a NATO keleti határai mellett kialakult feszültebb helyzet miatt is felpörögtek a német fegyvergyártók, például a Rheinmetall AG és a Krauss-Maffei Wegmann megrendelései.

A német biztonságpolitikáról és a hadsereg fejlesztéséről szóló 2016-os Fehér könyv szerint mindezt az indokolja, hogy ismét alkalmazkodni kell az új világpolitikai fejleményekhez: Kína gazdaságilag és katonailag egyre erősebb, Oroszország az ukrajnai konfliktus óta nemzetközi katonai jelenlétre is igényt formál, és fel kell venni a küzdelmet a nemzetközi terrorizmussal szemben is. A dokumentum kimondja: Németország továbbra is vezető szerepet kíván betölteni a világban, ezért súlyához mérten kell fejlesztenie katonai erejét a demokrácia, a nyílt társadalom és az európai alapértékek védelmében (!). A stratégia szerint Németország haderejének képesnek kell lennie az ország és szövetségeseinek átfogó védelmére

  • a szárazföldön,
  • a vízen,
  • a levegőben,
  • a világűrben,
  • a kibertérben.

Lapozzon! Cikkünk második részében arról olvashat, hogy lehet takarékosan hadsereget fejleszteni, mi a helyzet most a közös európai hadsereg ötletével, amit Orbán Viktor is támogat, és hogyan lehet ezt megvalósítani, ha az EU-ban 178 különféle fegyverrendszert használnak.