Mikor omlunk Oroszország ölébe?

2020 után sokkal kevesebb pénzt remélhetnek a keleti tagállamok az EU-ból, ami erősíti a feltételezést, hogy a magyar kormány alternatív forrásokat keresne a lebrüsszelezett közösség helyett. A Külügyi Kapcsolatok Német Tanácsa (DGAP) berlini konferenciája központi kérdése az volt, kínálhat-e alternatívát Orbán Viktornak Moszkva – esetleg Peking –, hogy az esetleg kétsebességessé váló EU belső köréből – az euroöveztből – kimaradva Brüsszel helyett tényleg keletre forduljon.

Oroszországnak nem Magyarország érdekes

Első ránézésre van jele annak, hogy Moszkva ezért sok mindent megtenne, másodjára a kép már nem ennyire egyértelmű – derült ki Rácz András előadásából. A PPTE Oroszország-szakértője szerint ennek több oka van:

• Oroszországnak Magyarország nem önmagában érdekes, hanem az EU és a NATO tagjaként. A Visegrádi régió országcsoportként sem önálló elem, utoljára 1997-ben készült olyan orosz stratégiai dokumentum – jóval az EU- és NATO-csatlakozás előtt, amely megemlíti őket – azóta csak a NATO és az EU keretén belül értelmezi őket.
• nincs történelmi orosz kisebbség, amely kiemelt érdeket jelentene,
• nem nagy ország és nem nagy piac,
• a társadalom nem oroszpárti – a kapcsolatok erősítését legnagyobb arányban a Fidesz szavazói körében támogatnák, de ez ott is csak 39 százalék, szemben a 40 százalékkal, amely az Egyesült Államokkal fűzné szorosabbra a kapcsolatot. A Jobbiknál ez az arány 48 az USA javára, az oroszoké csak 27 százalék, a demokratikus ellenzéknél 72 és 18 százalék.

Paks, paks, paks, gáz, gáz, gáz

Persze ez nem jelenti, hogy a Kreml ne látna gazdasági érdeket Magyarországon és hogy az ne volna politikailag is hasznos eszköz az EU-n belüli feszültség növeléséhez: a Paksi atomerőmű bővítésének projektje a 10 milliárd eurós orosz hitel miatt önmagában is számottevő tétel, de jelentőségét az is emeli, hogy ez maradt a Roszatom utolsó biztosnak tűnő projektje az EU-ban: Bulgária inkább 600 millió eurót fizetve kihátrált az építkezésből, Csehország elállt a tendertől, újabban pedig az eddig a magyar kormánynak is hivatkozási alapot adó finn projekt ingott meg.

Az Orbánék által nagyrészt titkosított szerződésben lefektetett feltételekkel létrejövő projekt – amely jövőre indulhat el, és könnyen lehet, hogy augusztusban emiatt Vlagymir Putyin páratlan módon fél év után ismét Magyarországra látogat – így még kiemeltebb lett.

A paksi beruházás értékének 40 százalékát végeznék magyar cégek az orosz ígéretek szerint – ha csak az orosz hitelhez viszonyítjuk, akkor ez négymilliárd, ha a teljes beruházáshoz, akkor ötmilliárd euró – ez a kormányközeli cégeknek óriási lehetőség, és Orbánnak is újabb eszközt ad a kezébe a rendszere fenntartásához. 

Orbán előtt is volt barátkozás

A közeledés azonban nem 2010-ben, hanem még 2002-ben, a szocialista kormánnyal  kezdődött, ez a magyar energiafüggésből és azon magyar cégek érdekeiből adódott, amelyek számára fontos volt az orosz piac. Ebben Orbán ebben az elődeit követte –hívta fel a figyelmet Rácz, megjegyezve azonban, hogy 2014 után ezt a kormányfő a korábbiakhoz képes új szintre emelte: 

Ebben a keretben jobban értelmezhető az orosz-magyar kormányközi viszony, mint abban, hogy Orbán Putyin bábja volna. Ehhez politikai értelemben kevés szívességet tett Oroszországnak – nem vétózta meg az EU Oroszországgal szembeni szankcióinak meghosszabbítását sem, bár a lex CEU-nak lehet olyan értelmezése, hogy a Kreml javaslatára történt.

De mi lesz 2020 után?

Hiába van közel, nagyon sok minden történik még addig, német választások, brexit lebonyolítása, magyar választások – bár a régióval foglalkozó német diplomácia is Orbán győzelmével kalkulál –, így nehéz megmondani, mi lesz két év múlva.

Orbán azonban Rácz szerint nem megy magától keletre: „Oroszország gyenge ahhoz, hogy gazdasági alternatíva legyen, még akkor is, ha csökken az EU-s forrás.” Ettől azonban Orbán számára orientációs pont lehet az orosz hatalmi berendezkedés, ezt a kétharmad híján felesként elfogadott, az ellenzék helyzetét nehezítő plakáttörvény, a civiltörvény és a lex CEU is jelzi, mely utóbbiakat egyértelműen vörös vonalnak látja a német külügy.

A Fideszt az EP-ben képviselő Schöpflin György szerint nem érdemes előreszaladni az lex CEU-val, érdemes lenn inkább megvárni az alkotmánybíróság ősszel esedékes döntését. A történészprofesszor úgy vélte, nagyon képlékeny talajra lépnek azok, akik európai értékeket kérnek számon a magyar kormány politikáján. Szerinte ugyanis ha ez a nyílt vitát jelenti, azért sokat tett a magyar fél. Egy másik európai érték pedig inkább az EU más tagjain kérhető számon: a nagyobb tagok kisebbekkel szembeni erőfölényéből adódó hatalmának önkorlátozása.

A keletre fordulást az energetika területén szintén inkább gazdasági racionalitással indokolta: a források diverzifikációja az EU-n belül nem valósult meg, továbbra sem készült el Horvátországban a cseppfolyósított földgáz (LNG) fogadásához alkalmas terminál, ahonnan vezetéken át kéne eljuttatni a gázt Magyarországra.

Szerinte a jövő legfontosabb kérdése valóban arról fog szólni, hogy mennyi hatáskört kapjon a tagállamok rovására az Európai Bizottság. Ebben a vitában kiemelt szerepet játszik a magyar kormány számára fordulópontot jelenő migrációs válság, amelynek kezelésében Magyarország elutasítja a kötelező betelepítési kvótát.

Balázs Péter szerint a jövő a német-francia együttműködéssel létrejövő soksebességű EU, amelynek magját az euróövezet fogja adni, aminek Magyarország nem lesz része, és ezt az alkotmányban is rögzítette azzal, hogy kimondta: Magyarország fizetőeszköze a forint. 

Gyurcsány is túlteljesített Putyinnál

Az Európai Bizottság egykori magyar biztosa, a Bajnai-kormány külügyminisztere, a CEU oktatója felidézte, hogy miniszteri kinevezése után egyik első dolga az volt, hogy találkozót kért Hillary Clinton külügyminisztertől, amikor Gyurcsény Ferenc, már lemondása után, együtt vacsorázott Vlagyimir Putyinnal. Biztosította arról, hogy Magyarország elkötelezett EU- és NATO-tag, hogy a találkozó „érzelmi alapon” jött létre, a hiba is volt, nem voltak mögöttes céljai. 

„Orbán esetében viszont sok minden van a mögött, hogy Oroszországba megy. Magyar érdekeket ad el, veszélyes kalandokba bocsátkozik, metrófelújítással, energiafüggés növelésével” – mondta Balázs, megjegyezve viszont, hogy az EU közös hadseregének megteremtéséhez Orbán pozitívan állt hozzá.

Jön Kína? 

A konferencia másik témája Kína erősődő közép-kelet-európai jelenléte volt. A bázis alacsony, de a külföldi közvetlen beruházások arányában Magyarország élen van a térségben, még ha Kínának nem is nagy falat : 2010-től 600 millió dollár közvetlen külföldi tőkebefektetést valósított meg Kína Magyarországon, míg Lengyelországban ennek felét, Csehországban negyedét, Szlovákiában az ötödét. 2000 óta csaknem kétmilliárd dollár áramlott így be ez több, mint amennyi a többi visegrádiba és Romániába jutott Kínából összesen.

Kínának megintcsak EU-tagként értékes Magyarország, amely új útvonal része is lehet Kínának, hogy termékeit Nyugat-Európába juttassa. Ezért valósulhat meg Magyarország számára kétséges haszonnal, 750 milliárd forint kínai hitelből a Budapest-Belgrád vasútvonal – jegyezte meg Szunomár Ágnes. Az MTA Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont tudományos munkatársa szerint kevés, ha a 20 éves, 2,5 százalékos kamatra adandó hitelből felépülő projekt csak a tranzitország szerepét osztja Magyarországra. Egyelőre azonban nem látszik, hogy bármilyen beruházás kapcsolódna a pontos részleteiben nem ismert vasútépítéshez. Nincs szó összeszerelő üzemek létrehozásáról, amelyek hozzáadott értékkel szállítanák tovább a Kínából a görögországi Pireuszig vízen szállított, onnan vasúton érkező és Nyugatra tartó árut.

Az Szunomár és a Robert Bosch Központ olasz kutatója, az olasz Jacopo Marie Pepe előadása alapján azonban úgy tűnt, a legfontosabb különbség a kínai és az orosz nyomulás között, hogy előbbiben az EU számára politika, utóbbiban gazdasági fenyegetést látnak. Igaz, Magyarország esetében épp a Budapest-Belgrád vasútvonal fejlesztésének gazdasági racionalitása is kérdéses, és mivel a kormány nem siet számokkal alátámasztani a mások szerint 2400 év alatt megtérülő projekt megalapozottságát, az EU-ban a korrupció gyanúja is felmerült a megállapodással kapcsolatban.

(Borítókép: A Külügyi Kapcsolatok Német Tanácsa (DGAP) berlini konferenciája. Fotó: Deutsche Gesellschaft für Auswärtige Politik)