Hátborzongató, miket élnek át a nők Aszad börtöneiben

Hátborzongató történeteket soroló dokumentum jelent meg a napokban a szíriai börtönökben zajló kínzásokról. Az Aszad-rezsim börtöneiben a nőket sem kímélik, derült ki az interjúkból: nemi erőszak, verés és válogatott brutalitás fokozza szenvedéseiket.

A 45 éves Zahirát 2013-ban tartóztatták le Damaszkuszban, ismerteti az egyik beszámolót az Independent. A nőt már az Al Mezzeh katonai repülőtérre érve kikötözte és megerőszakolta öt katona. A következő két hétben a nemi erőszakok sorozata után lelkileg is meg akarták törni. Miközben a katonák "minden létező testüregébe" behatoltak, filmre is vették az esetet, és azzal fenyegették meg, hogy a felvételt megmutatják a családjának.

Zahirát az első börtönben a nemi erőszak mellett rendszeresen verték. Volt hogy árammal kínozták, majd gumicsővel ütlegelték. A vallatások közt a nőt egyszer egyméteres magánzárkában tartották.

A katonai elhárítás börtönébe kerülve Zahira 48 másik nővel együtt osztozott egy olyan kis zárkán, aholn csak két csoportban tudtak aludni. A nem alvó csoport tagjai állva vártak sorukra. Vécét 12 óránként, zuhanyzót 40 naponta használhatták.

Zahira végül a hírhedt Adra börtönből szabadult, amikor állapota annyira leromlott, hogy kórházba kellett szállítani. Fogva tartói attól féltek, hogy a nő a kezeik közt halhat meg, miután hosszú időre elvesztette eszméletét. A nőt négy hónapig kezelték hepatitisszel, tüdőgyulladással és vérszegénységgel. A sorozatos nemi erőszaktól inkontinenciával is küzdött.

Putyin védi a brutális rendszert

Zahira története csak egy azok közül, amelyeket a Bassar al-Aszad börtönében sínylődők mondtak el. A rémisztő vallomásokat az Ügyvédek és Orvosok az Emberi Jogokért (LDHR) nevű civilszervezet rögzítette és gyűjtötte össze, hogy rámutasson a szír rezsim emberiesség elleni bűntetteire.

A szír határhoz közeli török városban, Gaziantepben működő szervezet tagjai azt remélik, hogy az anyag segíthet igazságot szolgáltatni az áldozatoknak.

A helyzet nem egyszerű, amit jelez, hogy néhány hete mondott le az ENSZ-ben betöltött pozíciójáról Carla Del Ponte. A diplomatának az lett volna a feladata, hogy felderítse a szír háború emberi jogi vétségeit. Del Ponte olyan bíróságot szeretett volna felállítani, amelyhez hasonló a ruandai mészárlás után és a jugoszláv háború idején is működött. A szír rezsimet támogató Oroszország ugyanakkor minden alkalommal megvétózta az államilag végrehajtott kínzásokat és gyilkosságokat vizsgáló szerv felállítását.

"Semmilyen eredményt nem tudtunk elérni" - összegezte öt év munkáját a leköszönő diplomata, aki szerint hiába állnak náluk tornyokban a bizonyítékok, azokat bíróság nélkül nem tudják használni.

Fogást keresnek Aszadon

Az emberi jogokkal foglalkozó ügyvédek most két kerülőúton próbálnak igazságot szerezni ügyfeleiknek. Márciusban egy spanyol bíróság fogadta be egy 43 éves, a szír rezsim által megkínzott és megölt teherautósofőr ügyét. A spanyol bíróság azért volt illetékes a témában, mert a meggyilkolt férfi spanyol állampolgár nővére volt a felperes. 

A Guernica 37 nevű nemzetközi jogi kamara nyilatkozata szerint ezen az alapon nemzetközi elfogatóparancs is kiadható az érintett szír hivatalnokok ellen, külföldi javaikat lefoglalhatnák és külföldi útjukon letartóztathatnák őket a hatóságok. Bár az ügyet végül visszadobták, a Guernica 37 fellebbezett, és hajlandóak akár a spanyol legfelsőbb bíróságig is elmenni.

A Németországban élő szírek egy másik módszerrel próbálnak fogást találni a Putyin által védett Aszad-rendszeren. Az Alkotmányos és Emberi jogok Európai Központja (ECCHR) által gyűjtött dokumentumok alapján indítottak eljárást. A felperesek arra alapozzák keresetüket, hogy a jog szerint az elkövetés helyétől függetlenül is indítható eljárás, ha a vádak kellően komolyak.

Márpedig a gyűjtött információk szerint a szír rezsim sem a háború alatt, sem előtte nem válogatott a módszerekben. Az utóbbi hat évben mintegy 65 ezer ember halt meg Aszad börtöneiben, és ezreket kínoztak meg.