Pandora, Gabriella
7 °C
14 °C

Miért nem öli meg Kim Dzsongunt egy különleges osztag?

2017-09-10T001327Z 734419563 RC1A79F80D80 RTRMADP 3 NORTHKOREA-M
2017.09.15. 13:53

Az 1960-as évek végén, miután észak-koreai kommandósok próbálták meg bevenni a szöuli elnöki palotát, Dél-Korea titokban brutális módszerekkel kiképzett egy szegény bűnözőkből összeállított osztagot, hogy öljék meg Kim Ir Szent. Csakhogy a projekt gellert kapott: a bérgyilkosok fellázadtak a kínzással felérő kiképzés ellen, megölték a kiképzőiket, majd Szöulba indultak, hogy megöljék az ötletgazdát is. Végül a rendőrséggel folytatott csatában felrobbantották magukat, soha nem jutottak el Phenjanba – emlékeztet a New York Times a legutóbbi szöuli fenyegetés kapcsán. (Ebben a Foreign Policy-cikkben angolul olvashat még több részletet.)

Dél-Korea ugyanis bejelentette, hogy év végégig egy „lefejező osztag¨ nevű elitcsapatot hoz létre, amely határokon átívelő akciókat tudna majd végrehajtani spéci helikopterekkel és teherszállító repülőkkel, azaz az éj leple alatt be tudna repülni Észak-Koreába. Spártai 3000 lesz a nevük, és részei lesznek a Phenjan elleni hosszú távú tervnek, a „Koreai Hatalmas Büntetés és Megtorlásnak”, írja a Vox. Az egység létszáma 2000-4000 között lesz. Már januárban is bejelentették amúgy ezt, de akkor kevesebb figyelmet kapott a dolog, nyilván azért, mert akkor még nem volt hidrogénbombája Phenjannak.

Az üzenet azért érdekes egyébként, mert a májusban megválasztott új dél-koreai elnök, Mun Dzsein közben azt is világossá tette, hogy szerinte továbbra sincs szükség atomfegyverekre az országban, ráadásul júliusban még egy olyan tervről beszélt, hogy Észak-Korea összeomlása nélkül kellene kialakítani az "állandó béke rendszerét".

De akkor miért mond most ilyeneket? A New York Times és a BBC szerint is azért, mert ez egy üzenet: aggódjon Észak-Korea a nukleáris kísérleteinek következményei miatt, és álljon szóba Dél-Koreával. Ha Kim Dzsongun azt az üzenetet kapja, hogy az élete veszélyben van, hátha rávehető, hogy szüneteltesse a teszteket, a fegyverkezést, és üljön tárgyalóasztalhoz. 

A nagy kérdés, hogy Dzsongun megijed-e a lefejezőosztag sztorijától.

A NYT történelmi visszatekintése az előző gyilkossági kísérletről már adott némi alapot a kételkedésre, a BBC pedig ehhez egy másik történetet idéz fel: 1993 márciusában Kim Dzsongil bunkerben élte végig, hogy az országa kivonul a nukleáris leszerelésről szóló egyezményből, ezzel hihetetlen feszültté téve Phenjan és Washington viszonyát. "Mr. Kim annyira rettegett, hogy végig rejtőzködött, de ez nem akadályozta meg abban, hogy folytassa a nemzetközi normák megszegését" – írja a cikk.

Észak-Korea amúgy is hozzászokott az állandó fenyegetéshez, gyakorlatilag állandó paranoiában él a vezetése: kamujárművekkel, a nyilvánosság előtti szereplés teljes kontrolljával próbálja minimalizálni a kockázatot. A déli hírszerzés szerint Kim Dzsongun a júniusi fenyegetés óta például a helyetteseinek autóival jár. Nem tudni, hogy valóban megtörtént-e, inkább csak egy üzenet lehet Északtól, hogy "készülünk az ilyesmire is", mindenesetre Kim Dzsongun nemrég pont egy gyilkossági kísérlettel vádolta meg a CIA-t és a dél-koreai titkosszolgálatot. A KCNA hírügynökség egy egész kémtörténetet vázolt fel, biokémiai fegyverekkel, miszerint az orosz távol-keleten egy észak-koreait szerveztek be a merénylet végrehajtásához, valamint nevesítettek több állítólagos dél-koreai ügynököt is.

A phenjani vezetők ilyen fokú rettegése és elővigyázatossága miatt egy déli közvetlen "csapás" az elnökre rendkívül kockázatos dolog, és az akció könnyedén elcsúszhat a Castro likvidálását célzó, kudarcba fulladó 1961-es, Disznó-öböl-béli hasonló helyzet felé. Megtorlást provokálhat Észak részéről, ami egyrészt gyorsan elpusztíthatja Szöult, másrészt azonnal atomháborúvá eszkalálódhat. 

Emellett azért sem is biztos, hogy jó ötlet az egész gyilkosság, mert Kim Dzsongun elmozdítása olyan indulatokat szabadíthat fel az elnyomott társadalomban, ami véres ellenforradalomba, rombolásba taszíthatja az országot. Emlékezetes: Oszama Bin Laden vagy Szaddám Husszein meggyilkolása sem oldotta meg a helyzetet az érintett országokban. A Foreign Policy kolumnistája egyenesen odáig megy, hogy a “fejezzük le a kígyót, és a rezsim szétesik" jelmondat idióta, nem más, mint "szerencsesüti-bölcsesség, stratégiai gondolkodásnak álcázva".

Vagyis a "lefejezés" egy nagy kockázatú stratégia a siker csekély esélyével.

Ennek ellenére ha valakinek az a célja, hogy lassítsa az északi fegyverkezést, és tárgyalni próbáljon, ráadásul nem nagyon marad jó opció, hogy Kim Dzsongunt kezelni tudja, akkor ez egy jól kijátszható kártyának tűnik a "stratégiai pókerben", zárja elemzését a BBC, pontosabban vendégszerzőjük, John Nilsson-Wright, a Cambridge University szakértője. És Kim Dzsongunt fenyegetve talán azzal is számolhat a Nyugat, hogy ez alá tudja ásni a rezsim másod-, harmadvonalának támogatását a Kedves Vezető felé, és akár egy puccs-forgatókönyvet is erősíthet, csakhogy - írja a BBC - ez az Északról disszidáltak elmondása szerint elég valószínűtlen forgatókönyv. 

Talán ennek a pókernek a része, talán nem, mindenesetre a NYT-nak nyilatkozó egykori dél-koreai tábornok, Shin Won-sik még azt is mondta, hogy tudnak olyan ballisztikus rakétát csinálni, ami a Kim Dzsongunt védő föld alatti bunkereket is megsemmisíti, így atom nélkül is fenyegetést tudnak jelenteni rá. "Abban a középkori rendszerben, amiben ők élnek, Kim Dzsongun élete olyan értékes, mint a közönséges emberek százezreié, akiket az atommal tudnánk fenyegetni", mondta.

Más kérdés, hogy ha tárgyalóasztalhoz is lehetne ültetni Kim Dzsongunt, azzal sem lennénk sokkal beljebb, amíg Kínának az az érdeke, hogy atomkísérletek ugyan ne legyenek, viszont Észak-Korea se változzon meg gyökeresen. Például, mert 

  1. nem akar a rezsim esetleges összeomlásával járó menekültáradatot;
  2. másrészt pedig el akarja kerülni, hogy egy amerikaiak felé húzó egyesült Korea jöjjön létre a szomszédjában;
  3. és az is szempont lehet, hogy Észak-Korea eltereli a figyelmet Kína dél-kínai-tengeri mesterséges szigeteiről: amíg mindenki Kimmel van elfoglalva, Peking nyugodtan folytathatja a világ egyik legfontosabb tengeri kereskedelmi útvonalának bekebelezését.