Salamon
7 °C
14 °C

Elegük van a méregdrága washingtoni lobbistából

GettyImages-151012125
2017.10.03. 10:59
Megelégelték Budapesten, hogy nincsenek eredmények, ezért állítólag nem fizetik tovább a 2014 óta aktív washingtoni lobbistát, aki a Századvéggel közösen havi 28 milliót kapott. Az egykori republikánus képviselő Donald Trumpnál már rég elvágta magát, hibás hírlevelet küld ki, és a kongresszusban sem látják, mit csinál. A nyilvánosan elérhető beszámolók alapján pedig az is felmerül, hogy Mack és a Századvég vagy az 1,4 milliárd forint összértékű lobbiszerződést nem teljesíti, vagy az amerikai törvényeknek nem tesz eleget.

Szeptember 19-én a magyar kormány washingtoni lobbistája, Connie Mack egykori floridai republikánus képviselő elküldött egy emailt, amiben a címzettlistáján lévőket arra kérte, hagyják figyelmen kívül az előző üzenetét, mert abba egy sajnálatos elírás került. Miközben a magyar diplomácia minden lehetséges fórumon keményen tiltakozott az ukrán nyelvtörvény ellen, a washingtoni lobbista épp az erről beszámoló rövid hírlevelét szúrta el valami pimf hibával.

Ezt a hírlevelet többek között kongresszusi képviselők és befolyásos think-tankek munkatársai, valamint amerikai újságírók is megkapják. 

Maga a malőr teljesen jelentéktelen, csupán egy adalék ahhoz, miféle munkát végez vagy nem végez Mack, aki a Századvéggel közösen 1,4 milliárdos lobbiszerződést kapott a kormánytól 2018-ig. Azonban könnyen lehet, ez a megbízás már korábban megszűnik.

A Századvég–Connie Mack-féle szerződések ugyanis hónapokkal ezelőtt Rogán Antal Kabinetirodájától átkerültek a Külgazdasági és Külügyminisztérium (KKM) felügyelete alá. Az Index információi szerint a KKM-ben a dokumentumok megismerése után ledöbbentek, és keresik a módját, hogyan szabadulhatnának meg a lobbistától.

Nem igazán látni, csinál-e valamit

Több külügyminisztériumi forrásunk is megerősítette, hogy a washingtoni lobbiszerződéseket a KKM-ben „alaposan vizsgálat, elemzés alá vetik”, különös tekintettel a lobbitevékenység hatékonyságára. 

Mondjuk úgy, vannak már erőteljes benyomások

– fogalmazott egy magas rangú külügyminisztériumi tisztviselő, aki azt is hozzátette, tudomása szerint le is állították a frissen a felügyeletük alá került szerződések kifizetését. Egyik forrásunk félreérthetetlenül utalt rá, a minisztérium vezetése szembesülhetett vele, akár jogi kockázatokat is jelenthet, ha közpénzt fizetnek ki egy ilyen minőségű munkáért. A minisztérium ugyanakkor hivatalos megkeresésünkre – melyben azt kérdeztük, kifizetik-e a szerződéseket, elégedettek-e a lobbitevékenység hatékonyságával, napirenden van-e a szerződések felülvizsgálata – nem reagált. 

Washingtonban mindenesetre alkalmunk volt háttérbeszélgetéseket folytatni számos szereplővel, akik részt vesznek az amerikai–magyar kapcsolatok alakításában, vagy alaposabb információval rendelkeznek arról. Egy, a kongresszusban dolgozó amerikai beszélgetőpartnerünk tőlünk érdeklődött arról, ki lesz Mack utódja – vagyis az lobbista bukásának híre az amerikai partnerek körében is elterjedt.

Amerikai forrásunk állítása szerint Macket mindössze egy asszisztens segítette, néha emaileket irogattak, meg leültek kávézni kongresszusi képviselőkkel, de összességében nem igazán látta, csinál-e valamit. A Mackék által szerkesztett angol nyelvű propagandafelület, a Hungary Insights weboldala szeptember végén nem volt elérhető. A Twitteren utoljára februárban posztoltak bármit is, Facebookon tavaly április óta voltak nem aktívak. 

A munkát, amit Connie Mack a kongresszusban végzett, a magyar nagykövetség kongresszusi diplomatája is simán el tudja látni

– érvelt egy kongresszusi ügyekkel foglalkozó forrásunk Washingtonban. Azt ugyanakkor hozzátette, Mack hasznos volt például abban, hogy egyes magyar diplomatákat „megmentsen saját maguktól”, amikor például nem megfelelő témákkal és azokat is szerencsétlenül tálalva kopogtattak bizonyos ajtókon. Azt viszont beszélgetőpartnerünk mindenképp a kongresszusi magyar lobbizás javára írta, hogy a Soros György elleni kampánnyal állítólag meglepően széles réteget el tudtak érni. Igaz, szerinte ez csak részben Mackék érdeme.

Ukrán kamumeghallgatás a pincében

Külügyminisztériumi forrásunk Mack esetleges kirúgását azzal kommentálta, ettől még a minisztérium egyáltalán nem biztos, hogy elveti egy újabb lobbista alkalmazását. Ez ugyanis Washingtonban teljesen bevett gyakorlat, számos más államnak sikerült hatékony, eredményes lobbistákat leszerződtetni. A Századvég és a floridai republikánus megbízási díja viszont – havi huszonnyolcmillió forint – beszélgetéseink alapján nemcsak a KKM-ben, hanem egyes kongresszusi irodákban is szemet szúrt.

Ez a díj már csak azért is tűnik magasnak, mert amikor Mack 2014-ben aláírta a Miniszterelnökséggel a szerződését, még csupán egy éve dolgozott tanácsadó-lobbistaként. De az is igaz, hogy már politikai karrierje előtt, rögtön az egyetem után röviden megmerítkezett a PR és marketing világában. Connie Mack a kilencvenes években a nagy mellű pincérnőiről ismert Hooterst próbálta népszerűbbé tenni – új ügyfelével, a magyar kormánnyal valószínűleg nehezebb dolga van.

Mack értéke politikai lobbistaként azonban legkésőbb Donald Trump győzelmével nagyot zuhant.

Egy tavaly Trump ellen kampányoló republikánus szenátor egyik tanácsadója egy háttérbeszélgetésen elmondta, nem csupán pletyka, a Fehér Házban valóban létezik – Steve Bannonnak és az elnök establishment-ellenes tanácsadóinak köszönhetően – egy „feketelista” azokról, akik valaha rosszat mondtak vagy írtak Trumpról. A külügyminisztérium esetében például egészen junior pozíciókig bezárólag átnézik egy-egy jelölt közösségimédia-aktivitását, és elutasítják a jelentkezését, ha Trump-ellenes bejegyzéseket találnak.

Mackről pedig emiatt elég nehéz elképzelni, hogy messzire tudna jutni törekvéseivel a Trump-féle Fehér Házban. Az elnököt a tavalyi kampányban rendszeresen kritizálta, azt nyilatkozta róla, hogy „Donald Trump rasszista, bigott, másokat sértegető kijelentéseire senki sem lehet büszke”, sőt már-már Hillary Clintont dicsérte. Nem meglepő, hogy a lobbista sem az áhított Trump–Orbán, de még csak egy Rex Tillerson–Szijjártó Péter-találkozó előkészítésében sem tudott látható eredményeket elérni. Hasonló okok nagyban hozzájárultak Szemerkényi Réka volt washingtoni nagykövet menesztéséhez is. De a lobbista pozíciójának nem tett jót a néhai kampánytanácsadó, Arthur Finkelstein halála sem: fontos szövetségesét veszítette el, hiszen pont Finkelstein volt az, aki a magyar kormánynak Macket beajánlotta.

Nem utolsósorban pedig Mack megkérdőjelezhető húzásai, illetve az azokkal való gyors lebukása is kétségessé teszi, hogy a magyar külügy vele akarjon dolgozni a jövőben is. 

Például szeptember 25-én Connie Mack egy ukrán érdekcsoport megbízásából, az ukrán nemzeti bank lejáratására a Capitolium alagsorának egy ablak nélküli szobájában egy olyan kamumeghallgatást szervezett, amit hivatalos kongresszusi rendezvényként próbáltak eladni Ukrajnában. A Daily Beast cikke szerint az összejövetelen Mack igencsak félreérthetően úgy beszélt magáról, mintha még mindig kongresszusi képviselő lenne. Az eseményre egyedül meghívott NewsOne ukrán televízió pedig szándékosan „az amerikai kongresszus pénzügyekkel foglalkozó bizottságának” meghallgatásaként tudósított a privát és zárt rendezvényről (a kongresszusi meghallgatások bárki számára nyitottak).

Végül az ukrán nemzeti bank még figyelmeztető közleményt is kiadott, amiben tisztázták: a Connie Mack által gründolt rendezvény átverés és előre kitervelt lejáratás volt, melynek célja többek közt az ország bankrendszerébe vetett bizalom megingatása lehetett.

Alig hat washingtoni találkozó havi 28 millióért

Visszatérve arra, hogy magyar kormánynak megérte-e a havi huszonnyolcmillió forint: Mackéknek az USA területén végzett lobbiaktivitásáról szerencsére konkrét számaink is vannak. A külföldi lobbizás szigorú amerikai szabályozásának (Foreign Agents Registration Act, FARA) köszönhetően nagy vonalakban nyilvános, mit is csinál egy idegen kormány megbízásából tevékenykedő lobbiügynök Washingtonban. Az alábbi beszámoló legutolsó oldalán található egy összesítés Macknek az idei év első felében Washingtonban kifejtett lobbizásáról.

Eszerint januártól április végéig havi átlag 5,75 emberrel találkozott (összesen 23), februárban négyszer, márciusban és áprilisban kétszer váltott emaileket.

Ezenkívül még februárban küldött egy emailes megkeresést Mike Pence alelnöknek is, de mivel ez megkeresésként (email inquiry), nem üzenetváltásként (email exchange) lett feltüntetve, ez azt jelenti, választ nem kapott az alelnöktől.

A fentiek már nemcsak hatékonysági kérdéseket vetnek fel, hanem azt is, vajon a Századvég és Mack teljesíti-e a lobbiszerződésükben foglaltakat. A szerződést eredetileg 2014-ben kötötte még a Lázár János által képviselt Miniszterelnökség egy konzorciummal, melynek tagjai a Lánczi András által vezetett Századvég Politikai Iskola Alapítvány, valamint Connie Mack cégei, az SLI Group LLC és Liberty International Group LLC.

A szerződés többek közt előírja, hogy Mackéknek kapcsolatokat kell építeniük

  1. a kongresszus mindkét házában (képviselőház és szenátus),
  2. az adminisztrációval,
  3. tanácsadókkal és szakértőkkel,
  4. think-tankek képviselőivel,
  5. nemzetközi pénzügyi szervezetekkel és befektetőkkel,
  6. valamint az amerikai–magyar közösségek képviselőivel.

A 2017 első feléről készült beszámoló alapján Connie Mack túlnyomórészt a képviselőházból – melynek egykor maga is tagja volt – találkozott politikusokkal, a szenátusból azonban senkivel nem tartotta a kapcsolatot, vagyis már az első pontot is csak részben teljesítette. Az adminisztrációból az azóta kiszorított Gorka Sebestyénnel akadt még egy rövid februári levélváltása, valamint februárban és áprilisban két alkalommal emailt váltott Matt Mowersszel, az amerikai külügy fehérházi tanácsadójával – ennyit tehát a második pont teljesítéséről. 

Ha jóindulatúak vagyunk, akkor talán még egy szintén februári, a Politico újságírójával történt találkozót elkönyvelhetünk a „tanácsadókkal és szakértőkkel” való kapcsolatépítésként. Azonban a kapcsolatépítés negyedik, ötödik és hatodik pontjának teljesítéséhez az említett időszakban Connie Mack az Egyesült Államok területén sehogy sem járult hozzá.

Állítólag azért látszik kevesebbnek a munka, mert Budapesten lobbizunk

A fenti azonban egyáltalán nem új jelenség. Amikor nagyjából másfél évvel ezelőtt alaposabban megvizsgáltuk Mack 2015-ös, azaz első teljes évének lobbiaktivitását a nyilvánosan elérhető FARA-beszámolók alapján, pont ugyanez a kép rajzolódott ki.

Orbánék washingtoni lobbistája jórészt újságírókkal és a 435 fős képviselőház tagjaival találkozgatott és emailezett, túlnyomórészt a putyinista kaliforniai republikánus képviselő, Dana Rohrabacher irodájával. Utóbbi segítségével szerveződtek azok a kongresszusi albizottsági meghallgatások, ahol nem túlságosan tájékozott republikánus képviselők szólaltak fel az Orbán-kormány védelmében. Az egésznek annyi volt az értelme, hogy az itthoni kormánypárti sajtóban meg lehessen írni.

A képviselőházi politikusokhoz képest jóval befolyásosabb szenátoroknak még a munkatársaival is alig-alig állt kapcsolatban Mack, ahogy a kormányzattal (State Department) is minimális volt az érintkezése. A kormánnyal kötött lobbiszerződésben előírt egyéb irányokba Mack szintén minimális vagy semmilyen módon nem épített kapcsolatokat a FARA-beszámolók szerint. Ebből pedig életszerűen két dolog következhet:

felmerül, hogy Orbánék amerikai lobbistái vagy a magyar szerződésüket nem teljesítik, vagy a szigorú amerikai törvényt megsértve nem vallanak be bizonyos lobbitevékenységeket.

Bár Mack 2015-ös első teljes évét kielemezve akkor ebből még nem írtunk cikket, de kérdéseinket elküldtük, és válaszokat is kaptunk mind a Miniszterelnökségtől, mind a Századvégtől. 

A Miniszterelnökség egy 2016. februári válasz szerint még elégedettnek tűnt a Mack–Századvég-szerződések teljesülésével, rendesen kifizették őket. 

A Századvégnél konkrétan rákérdeztünk, hogy mivel a szerződés feladatleírásában szerepel a „kapcsolatépítés és támogatói háttér kialakítása" az amerikai kormányzat felé, 2015-ben vajon sor került-e egyeztetésekre az Obama-adminisztráció és az amerikai külügyminisztérium képviselőivel. Arra is kíváncsiak voltunk, miféle nemzetközi pénzügyi szervezetekkel, befektetőkkel, amerikai–magyar szervezetekkel networköltek – hiszen a szerződés ezt is előírja. 

Mivel pontosan láttuk a nyilvános FARA-beszámolókból, ilyen kapcsolatépítés egyáltalán nem vagy csak elvétve történt, kíváncsiak voltunk, a Századvég milyen magyarázatot kínál. 

Konkrét választ nem kaptunk, a reakciójuk a lenti keretes írásban olvasható. Ennek lényege: a Századvég azt fejtegeti, hogy amerikai lobbitevékenységüknek egy jó részét állítólag idehaza, Budapesten fejtik ki, illetve a magyarországi munkatársaik utaznak ki Amerikába ottani „szervezetekkel és személyekkel” kommunikálni. 

Hogy akkor mégis mi szükség volt egy külön washingtoni lobbista felbérlésére, rejtély.

A Századvég szerint budapesti találkozókon is javították a kapcsolatot

„Miután a Miniszterelnökség, mint ajánlatkérő lefolytatta a hatályos közbeszerzési törvény szerint a nemzeti értékhatárt elérő hirdetménnyel induló közbeszerzési eljárást, a Kbt. 71. § (2) bekezdés a) pontja alapján a legalacsonyabb összegű ellenszolgáltatást tartalmazó, érvényes ajánlatot benyújtó szereplővel, a Századvég Politikai Iskola Alapítvány – SLI Group LLC – Liberty International Group LLC konzorciummal 2014. szeptember 4-én kötött szerződést.

A szerződő fél a vonatkozó jogszabályoknak és a szerződésben foglaltak szerint végezte és végzi munkáját Magyarország politikai, gazdasági és kulturális értékeinek és érdekeinek megfelelő képviselete érdekében.

A tevékenység a hivatalos diplomáciát és a magánjellegű kapcsolatokat kiegészítve hozzájárul, hogy az amerikai közvélemény és a politikai döntéshozatalra hatást gyakorló elit reálisabb képet kapjon a magyarországi állapotokról. Több tucatnyi képviselővel és számos szenátorral került a konzorcium közvetlen kapcsolatba, mely kapcsolatok a két ország közötti további együttműködéseket erősítik.

A lobbitevékenység keretében végzett tájékoztató munka is hozzájárulhatott ahhoz, hogy az USA Kongresszusában 2015-ben többször is elhangzottak Magyarországot kifejezetten nagyra becsülő, jelentőségét hangsúlyozó képviselői megnyilvánulások.

Összességében a tevékenység közelebb hozta és ismertebbé tette Magyarországot az amerikai döntéshozók számára.

A két ország kapcsolata Colleen Bell és Szemerkényi Réka nagykövet asszonyok kinevezésével érezhetően tovább javult. Az együttműködés minden területen megfelelően működik, kiemelhető ezek közül a honvédelmi és biztonságpolitikai partnerség (NATO), a kereskedelmi és üzletfejlesztési célú együttműködés. A konzorcium a budapesti személyes találkozókon, diplomata-tájékoztatókon kívül azzal járul hozzá a kapcsolatok javulásához, hogy a Magyar Kormány lépéseit, álláspontjait, Magyarország politikai, gazdasági, társadalmi helyzetét az amerikai nyilvánosság és a külpolitika alakítására hatást gyakorló értelmiségi elit számára rendszeresen közvetíti.

A konzorcium elsősorban a magyar kormányzati személyeket és szervezeteket, valamint a Budapesten állomásozó vagy ide utazó tengerentúli gazdasági és politikai szereplőket egyaránt tájékoztatja a kétoldalú kapcsolatokról, míg a tengerentúli utazások során az Amerikában székhellyel rendelkező szervezetekkel, valamint személyekkel kommunikál. A stratégiai kapcsolatok fontosságát jelzik, hogy rendszeresen vannak miniszteri szintű találkozók is. Az Alapítvány a magyarországi és/vagy európai uniós országokban szervezett rendezvények, események, valamint az amerikai események résztvevőjeként is hozzájárul a szerződéses célok megvalósulásához.

A szerződés célja tehát, hogy az eddig is erős magyar-amerikai kapcsolatokat, amelyek a közösen vallott értékeken, a szabadság melletti elköteleződésen alapulnak, még intenzívebbé tegyék.

Fontos megjegyezni, hogy ilyen típusú érdekérvényesítésre számos nemzetközi példa található. Az Amerikai Egyesült Államokban és Kanadában, de számos európai országban is ez hosszú idő óta szabályozott tevékenységforma annak érdekében, hogy a közhatalmi döntéseket befolyásoló érdekérvényesítések nyilvánossága biztosítva legyen.”