Emma
3 °C
10 °C

Menekülés Szibériából: hidegháborús rémálom 2015-ben

2017.11.14. 14:11

A harmincas évei közepén járó Yoann Barbereau orosz feleségével és 5 éves kislányával az Alliance Française – a francia állam közreműködésével létrehozott kulturális intézet – igazgatójaként élt a szibériai Irkutszkban.

Az Angara folyó partján fekvő félmilliós városban nem volt túl zaklatott élete – egészen addig, amíg nem került képbe a Szövetségi Biztonsági Szolgálatánál - mint Putyin városi ellenzékével kapcsolatban lévő, külföldi állampolgárságú és külföldi állam által finanszírozott szervezet alkalmazásában lévő személy. 2015-ben, az ukrán válság kitörése utáni évben járunk.

Barbereau semmilyen politikai aktivitást nem fejtett ki, ezért az első figyelmeztetést nem értette, pedig tíz ember dolgozta meg az utcán, minden ok és magyarázat nélkül. A következő támadás a gépét érte, melyről valaki leemelte a kislányával közös fényképeket, melyeket a francia férfi mint a pedofília minősített esetét láthatott viszont egy orosz anyákat megcélzó női oldalon. És ha azt gondolta volna, hogy ez egy rossz vicc, akkor tévedett, mivel a hatóságok 2015 februárjában a netre kikerült fényképek alapján saját gyerekének molesztálásával vádolták meg, majd le is tartóztatták.

Elmegyógyintézetbe zárták

Barbereau-t – a hírhedt kommunista módszert idézve - egy elmegyógyintézetbe zárták, pedig a hatvanas évek szovjet ellenzékivel ellentétben nála aztán tényleg nem lehetett diagnosztizálni a „társadalom átalakítására szőtt irreális terveket”. Ennek ellenére a férfi csak 4,5 millió forint kenőpénz kifizetésével tudta elkerülni a haloperidol-dózisokat, vagy a többi durva szer befecskendezését.

A francia férfit 71 napnyi pszichiátriai elzárást követően egy nyomkövetővel a lábán házi őrizetbe helyezték, de az időközben megindult bírósági eljárás sem kecsegtette semmi jóval: feleségét ugyanis a lányuk elvételével fenyegetve arra kényszerítették, hogy ellene valljon. Minden afelé mutatott, hogy Barbereau egy életre eltűnik egy szibériai börtön mélyén, de ekkor váratlanul homokszem került Putyin jogi-hatósági gépezetének fogaskerekei közé. Pontosabban

nem is homokszem, hanem egy alufólia-darab.

A francia férfi ugyanis nyolchavi szobafogságot követően, 2016 szeptember 11-én a rászerelt jeladót egy alufóliával simán semlegesítette, mobiltelefonját feltette egy Mongóliába induló buszra, és ő maga egy hamis személyi és a helyi Telekocsi segítségével a moszkvai francia nagykövetségre utazott. Már ez is óriási tettnek tűnik, hiszen az Irkutszk-Moszkva út 5300 kilométer hosszú, és legendás a sűrű rendőri ellenőrzéseiről.

A francia követség azonban nem jelentett valódi menedéket Barbereau számára, mivel a diplomaták úgy gondolták, hogy befogadása veszélyt jelenthet rájuk nézve. Ezért egy titkos szobába rejtették őt, és itt tartották a külvilágtól csaknem teljesen elzárva egy éven keresztül. Barbereau-nak meg is van a véleménye az elbánásról:

Gyávákkal találtam szembe magam.

Az orosz hatóságok még decemberben is Mongóliában kerestették őt, a bíróság pedig távollétében 15 év kényszermunkára ítélte őt. Azonban egy egyelőre nem tisztázott időpontban feleségének és lányának megengedték, hogy az orosz politikai menekültek kedvenc – bár biztonságosnak egyáltalán nem nevezhető – célvárosába, Londonba repüljenek.

Nekivágott a zöldhatárnak

Barbereau rádöbbent, hogy az orosz hírszerzés által behálózott francia követségről is csak a saját erejéből fog tudni kiszabadulni. Ezért elkezdett készülni: valószínűleg kaphatott egy fülest, melyik határszakaszon érdemes próbálkozni, ennek műholdas térképét hónapokig tanulmányozta – nethez ezek szerint hozzáférhetett –, majd pedig anélkül, hogy bárkit is értesített volna, elhagyta menedékét. Egyik orosz barátja „egy európai országba nyíló” erdő szélére - a férfi "az utána próbálkozók" miatt nem árult el pontos helyszínt vitte őt, ahol is a fogókkal, késsel, lámpával, és pár feltöltős telefonnal felszerelkezve nekivágott a zöldhatárnak.

A zöldhatár Oroszországban egyébként meglehetősen veszélyes terület, hiszen a kontinensnyi ország szárazföldi határait egy több kilométeres - általában 5-10, de Észtországnál például 90 - biztonsági zóna szegélyezi, melyet a Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) jelölt ki. Ez a zóna lényegében katonai övezetnek számít, és az FSZB-be beolvasztott határőrség lényegében katonai jogkörökkel tartja ellenőrzése alatt.

Barbereau tíz órán keresztül bolyongott az erődben, míg átért a határon, közben két farkassal is találkozott, de annyira el volt foglalva a tájékozódás miatti aggodalmaival, hogy meg sem ijedt tőlük. Különben is, a farkasoknál sokkal félelmetesebbnek tartja a határőrök kutyáit

akik nem arra vannak kiképezve, hogy jelezzék, hanem hogy semlegesítsék a határsértőket. Más szóval letépik a karodat.

Arról nem mesélt Barbereau, hogy találkozott-e ilyen vérebekkel, mint ahogy arról sem, honnan szerezte tapasztalatait a másik nagy fenyegetésként említett határvadász mesterlövészekről.

Akárhogy is: 14 havi bujkálást és menekülést követően

az elveszettnek hitt oroszországi szökevény a múlt héten felbukkant Franciaországban.

És azóta végigturnézta a francia médiát történetével, és azzal, hogy „óriási diplomáciai baklövést” követett el a francia kormány, melynek „fogalma sincs, hogyan kéne tárgyalnia az oroszokkal”, akik erőfölényük teljes tudatával kezelik le a francia diplomáciát.

Barbereau szerint ügye azt mutatja, a Krím és Kelet-Ukrajna után az orosz szövetségi hatóságok a közbelépés helyett inkább szórakoznak csak a külföldiek elleni jogsértéseken. A férfi az összes médiaszereplésén követelte: Franciaország érje el, hogy az összes, ellene felhozott vádat ejtsék. Ez a lépés annál is sürgetőbb lennne, mivel szökésével automatikusan felkerült az Interpol körözötteinek listájára, felbukkanása után pedig Oroszország kiadatási eljárást kezdeményezett ellene.

A francia belügyminisztérium azzal védekezett, hogy az ügyet „rendszeresen felhozták az oroszokkal folytatott megbeszéléseken”, és még Emmanuel Macron és Vlagyimir Putyin májusi csúcstalálkozóján is előkerült.

A hivatalos nyilatkozatokból érződik a bizonytalanság Barbereau történetének igazságtartalmával kapcsolatban. És a férfi valóban adó maradt még pár fontos részlettel – például azzal, hogyan sétált ki észrevétlenül a követségről. Ráadásul az esetet csak a francia férfi oldaláról ismerjük (ezért is hagytam ki a történet elbeszéléséből az elmondása szerint-eket), orosz orgánumok az esetről vagy egyáltalán nem, vagy feltűnő szűkszavúsággal számolnak csak be. És Barbereau vádjai ellenére egyáltalán nem lehetünk biztosak abban, hogy nem a francia titkosszolgálat segítette át a határon. 

Az oroszországi szökés nem csak az év egyik legnagyobb sztorijává kezd dagadni, de újabb réteget von a dezinformációs háború, a NATO keleti tagállamaira nehezedő katonai nyomás vagy a szélsőjobboldali pártok szponzorálása miatt amúgy is terhelt orosz kapcsolatokra.

(Borítókép:  Yoann Barbereau nyilatkozik a sajtónak a nantes-i vasútállomáson 2017 november 9-én. - fotó: Loic Venance / AFP)