A Putyin-éra legmagasabb rangú csinovnyikja készül a börtönbe

Valószínűleg sokat fogják még idézni a volt orosz fejlesztési miniszter csütörtökön, az utolsó szó jogán elmondott szavait:

„Sokszor kötöttem kompromisszumot, álszent voltam, szerettem, ha ajándékokat kapok, én magam is szívesen adtam. Amikor jól mennek az ember dolgai, elfordul, ha más baját látja. Bocsássanak meg nekem, emberek, bűnös vagyok.”

Elismerem, hogy bűnös vagyok. De nem a vesztegetésben, hanem, hogy gyalázatosan keveset tettem az országért és az emberekért.

Amikor bajba kerül az ember, csak akkor jön rá, milyen nehezen élnek mások, mennyi igazságtalansággal kell megküzdeniük. ... Bocsássanak meg. Akárhogy is alakul a sorsom, életem hátralevő részét annak szentelem, hogy megvédjem az egyszerű emberek érdekeit.”

Aztán idézett Hemingwaytől, beszélt Fidel Castróról, Szókratészről, gladiátorokról, arról, hogy szülei idősek, gyerekeinek életútját is egyengetnie kell, ezért bízik a bíróság körültekintő döntésében.

Már csak azért is, mert szerinte az egész ügy vitatható, kétségtelen, kezében volt a táska – kétmillió dollárral –, de hát képzeljük el, hogy „van egy ismerős csinovnyik, akit már nem kedvelünk. Meghívjuk őt egy sétára, aztán azt mondjuk neki:

fogd már meg a táskám, kikötődött a cipőfűzőm. Mielőtt még bekötnénk, már ugranak is ki a bokorból a legények és viszik az illetőt a zárkába. Nincs ember, nincs probléma.

De Pandóra-szelencéjét kinyitni könnyű, becsukni már sokkal nehezebb.” – szemlézett a beszédből a Ria Novosztyi.

Alekszej Uljukajev az elmúlt 25 évben folyamatosan magas beosztásban volt, ott volt már az első orosz elnök, Borisz Jelcin gazdasági liberalizmust hirdető csapatában, de Putyin több elnöki ciklusában volt pénzügyminiszter-helyettes, a nemzeti bank alelnöke, a Külkereskedelmi Bank (VTB) igazgatótanácsának vezetője, 2013-tól pedig fejlesztési miniszter. Számos elnöki és kormányzati kitüntetés díjazottja volt.

Tavaly novemberben vették őrizetbe, miután egy kétmillió dollárt tartalmazó táskát vett át és tett a saját autójába, azután, hogy a putyini vezetés egyik legbefolyásosabb emberével, az elnöki adminisztráció 1999 és 2008 közötti helyettes vezetőjével, 2008 és 2012 között – Putyin két elnöki ciklus közötti kormányfősködése idején – ministzerelnök-helyettessel, majd elnöki tanácsadóval, jelenleg a legnagyobb orosz olajvállalat, a Rosznyefty elnökével, Igor Szecsinnel tárgyalt. A vád szerint Uljukajev azért kérte a kétmillió dollárt, hogy hozzájáruljon ahhoz, hogy a Rosznyefty megszerezhesse az államhoz került Basnyefty olajtársaság többségi tulajdonát.

Az ügyben többször tanúként idézték meg Szecsint, aki egyszer sem ment el, a bíróság végül letett arról, hogy meghallgassa a Kreml egyik legbefolyásosabb emberét.

Uljukajevet már állítólag 2015 novembere óta figyelte az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat, bár a vád szerint a kétmillió dollárt csak később kérte Szecsintől a kedvező döntés érdekében. Szecsin állítólag ezután fordult az ügy koronatanújához, Oleg Feoktyisztovhoz, a Rosznyefty volt biztonsági főnökéhez – aki korábban az FSZB magasrangú tisztje volt –, hogy tegye meg a szükséges lépéseket. Feoktyiszov egy gazdag ismerőstől beszerezte a kétmillió dollárt, amit hivatalosan regisztráltak az akcióhoz és az Uljukajev által is idézett táskába tettek.

Az ellenzék nem sajnálja, de értékeli

A volt miniszter utolsó szó jogán elmondottak kapcsán az ellenzék legismertebb vezetője, Alekszej Navalnij elmondta: Uljukajev asszisztált a rendszerhez, az ő elhallgattatásáért is dolgozott, így nem tekint rá a rendszer áldozataként. Ugyanakkor az elnökválasztástól adminisztratív ürüggyel eltiltott politikus nagyra becsülte a volt miniszter bocsánatkérő szavait. Valószínűleg a Pandora szelencéjére való utalással kapcsolatban megjegyezte: Uljukajev mondatai még súlyos hatással lehetnek személyes sorsára, elvégre az ítélet hivatalos meghozatala előtt hangzottak el.