Szexet akarnak, különben gyilkolni fognak

Ezt Alek Minassian posztolta a Facebookra pár perccel azelőtt, hogy április végén egy kisbusszal az utcán a tömegbe hajtott Torontóban. A 25 éves férfi tíz embert ölt meg, akik közül nyolc nő volt. Minassiant a rendőrök elfogták, így az nem derült ki, hogy ő is öngyilkossággal akarta-e befejezni a mészárlást, ahogy azt példaképe, az akkor 22 éves Elliot Rodger tette 2014-ben, miután a University of California területén négy nőt és két férfit megölt, és még 14 embert megsebesített.

Észak-Amerikában az utóbbi négy évben még két hasonló mészárlás történt: 2015-ben egy 26 éves férfi kilenc embert gyilkolt meg az oregoni Roseburgben, 2017-ben pedig egy 21 éves férfi lőtt le két embert a középiskolájában, mielőtt végzett volna magával.

Ezekben a gyilkosságokban közös, hogy fiatal férfiak a szexuális frusztrációjuk miatt tömeggyilkossá váltak. Minden eset után elég nagy találgatás is indult arról, hogyan juthattak el idáig. Mielőtt azonban erre rátérnénk, érdemes tisztázni, hogy egyáltalán mi az az incel forradalom, ki Chad és Stacy, és hogy miért nevezett úriembernek Minassian egy tömeggyilkost.

Mi ez az egész? 

Az incel az angol „involuntary celibate" rövidítése, ami magyarul körülbelül azt jelenti, hogy kényszerű cölibátus. Az incel egy online szubkultúra, a Redditen 40 ezer tagja volt az aloldaluknak tavaly novemberben. Ekkor döntött úgy a Reddit, hogy az addig is elég masszívan nőgyűlölő diskurzus olyan szintre jutott – nők tömeges megerőszakolásáról való fantáziálás, Rodger tettének dicsőítése, threadek arról, hogy hogyan kell nőket anélkül követni az utcán, hogy abból rendőrségi ügy legyen –, hogy bezárják a fórumot.

Az azóta saját oldalra költözött, nagyjából 5000 tagot számláló fórum öndefiníciója alapján a mozgalom szinte teljes egészében olyan férfiakból áll, akik „az akaratuk ellenére nem jutnak szexhez". A saját fórumon kívül azonban több más fórumon is megtalálhatóak az incelek, például a Voaton vagy a 4chanen.

Az incel világmagyarázat alapján a közösség tagjaitól a nők igazságtalanul megtagadják a szexet, csak azért, mert előnytelen a külsejük és introvertáltak. A fórumleírás alapján „ez a gyakorlatban túlmegy azon, hogy egyszerűen nem jutnak szexhez, ugyanis itt már arról van szó, hogy nem tudnak társat találni, akitől szeretetet és elfogadást kapnának". A CNN-nek az Incel.me egyik adminisztrátora azt mondta, a fórum moderációs alapelvei alapján letiltják azokat a tagokat, akik illegális cselekedetekre buzdítanak, vagy erről írnak.

Az adminisztrátor szerint mindig is elutasították az erőszakot és a nőgyűlöletet, és habár vannak radikálisabb nézeteket valló tagjaik, hiba lenne Elliot Rodgerrel és Alek Minassiannel azonosítani az egész közösséget. „Incelnek lenni annyit jelent, hogy valaki képtelen arra, hogy párkapcsolata legyen vagy szexuális partnert szerezzen, de a mozgalomnak semmi köze nincs a terrorizmushoz.”

És habár abban van igazság, hogy nem egy terrorszervezetről van szó, és a fórumokon sem rajong mindenki a tömeggyilkosokért, azért nem kell nagyon sokat keresgélni, hogy teljesen elborult és erőszakra buzdító kommentekkel találkozzunk. Ahogy Alek Minassian mészárlása után sem kellett:

Alek Minassian: jegyezzétek meg ezt a nevet, és terjesszétek, hogy mekkora áldozatot tett az ügyünkért, és tiszteljétek azért, hogy az életét adta a jövőnkért

– írta egy kommentelő (Minassian egyébként nem halt meg), egy másik pedig arról találgatott, hogy vajon a férfit a fórumon megtárgyalt, nők ellen elkövetett támadások során alkalmazandó módszerek motiválhatták-e. „Az ilyesmi tartja még bennem a lelket" – írta. A fórum tagjai által szintén előszeretettel látogatott 4chanen közben egy felhasználó azt írta: „A béta-forradalom elkezdődött: Alex Minassian az ügyünk újabb mártírja. Halál a Chadekre és a Stacykre! Fegyverbe!" Arról egyébként a kanadai hatóságok egyelőre nem árultak el semmit, hogy a hivatalos nyomozás szerint az incel fórumok motiválták-e Minassian tettét.

Minassianről a gyilkosságot követően az ismerősei azt mondták, zárkózott ember, akin azonban nem látszott, hogy gyilkosságra készülne. Mindez már nem mondható el Minassian példaképéről, aki konkrétan egy 107 ezer szavas manifesztumban értekezett a sanyarú sorsáról, amiről az őt szüzességgel büntető gonosz nők tehetnek, és amiben részletesen kifejtette, hogy a „bosszúállás napján" mire készül.

Chad, Stacy, Becky, a béták és az ómegák

Bár Rodger 2014-es mészárlása idején már részben fellelhetőek voltak a neten az incel szubkultúra viszonyítási pontjait és szimbolikáját meghatározó mémek, a teljes mitológia csak az utóbbi években alakult ki. Az incelek saját magukra ómegaként vagy bétaként hivatkoznak: az ómegák sosem jutnak szexhez, mert bénák és csúnyák, a béták néha szexelnek, de őket az alfák dominálják, tehát simán le tudják nyúlni a csajaikat, ha akarják, és a béták úgyis legfeljebb csak férjnek jók.

Az alfákat hívják Chadnek, ők a jóképű, sportoló férfiak, akik egyébként lekezelőek a nőkkel, de így is velük akarnak szexelni a Stacyk, akik az incel univerzumban az alfanők, akiket kizárólag a külső érdekel. A nők között is vannak béták, és ómegák is, de az incelek szerint ők valójában a Stacyket érdemelnék meg. Hogy nem kapják meg őket, annak szerintük a hatvanas évek szexuális forradalma az oka, ugyanis ez tette lehetővé a nőknek, hogy önálló döntéseket hozzanak az életükkel kapcsolatban. Így ahelyett, hogy tisztességes háziasszonyként házasságon belül a férfinak alárendelve élnék az életüket, a Chadekkel kavarnak, ráadásul néha még nem is járásról van szó, egyszerűen csak szexelnek velük.

Az incelek ugyanakkor nemcsak a Chadeket és a Stacyket utálják, hanem az egész társadalmat, ami ellehetetleníti, hogy ők szexhez jussanak. Ezen belül a legjobban a feministákat gyűlölik, amiért a nők egyenjogúságát és autonóm döntések meghozásához való jogukat hirdetve azt az ideológiát képviselik, ami szerintük megfosztja őket a szextől. Azt állítják, hogy az egész duma a nők elnyomásáról egy nagy kamu, és valójában a férfiak vannak elnyomva, ezen belül is leginkább ők. Az incel csoportok szimbólumhasználatban is és gondolkodásmódban is átfedésben vannak valamelyest az alt-righttal.

Az incelek gyakran emlegetik a 20-80-as szabályt, ami arra vonatkozik, hogy a férfiak 20 százaléka jut hozzá a rendelkezésre álló szex 80 százalékához. Mindez nagyon jól hangzik egyébként, de az Institute for Family Studies blogposztjában összeszedett statisztikák alapján egész egyszerűen nem igaz.

A számok csúnyán megcáfolják az incel agymenést

Az amerikai népszámlálási adatok alapján ahhoz, hogy az 20-80-as szabály igaz legyen (a nem házas emberekről van szó), a 20 százaléknak nagyjából mindennap kétszer kéne szexelnie. Valójában ugyanakkor az adatok alapján az jön ki, hogy a legtöbbet szexelő nem házas férfiakhoz tartozik nagyjából az összes szex 50-60 százaléka, és ugyanez az arány igaz a nők között is. A szexuális partnerek számát tekintve a felső 20 százaléknál koncentrálódik a partnerek 60 százaléka. Ami viszont talán még ennél is fontosabb, hogy ez az arány nem változott semmit az elmúlt évtizedekben,

Amit a statisztikák alapján viszont biztosan lehet tudni, hogy a fiatal amerikaiak – a férfiak és a nők is – a kétezres években elkezdtek kevesebbet szexelni. Az ábrán látszik, hogy ez valamennyire a házasságban élő fiatal amerikaikra is igaz, de különösen látványos, ahogy az előző évben nem szexelő férfiak aránya 12 százalékról nagyjából 22 százalékra nőtt az amerikai népszámlálási adatok alapján.

Más módszertanokkal dolgozó adatforrások bevonása alapján kicsit más eredmények jönnek ki, ugyanis egy kifejezetten családokról szóló felmérés, illetve az egészségre és táplálkozásra fókuszáló országos vizsgálat (National Survey of Family Growth – NSFG és a National Health and Nutrition Examination Survey – NHANES) is tartalmaz ilyen kérdéseket. Ezek alapján a trend éppen hogy csökkenő, viszont a nem szexelők aránya magasabb. Minden adatbázis alapján látszik ugyanakkor, hogy a fiatalok egy jelentős hányada nem szexel.

Ebből ugyanakkor még nem derül ki, hogy pontosan mekkora arányban van szó „kényszercölibátusról", de az NSFG adatbázis alapján alapján erre is lehet következtetni.

Eszerint 2010-ről 2015-re 4,7 százalékról 3 százalékra csökkent a 22 és 35 év közötti, vallási okok miatt szüzességet választó amerikai férfiak aránya. Arányaiban kevesebben maradtak szüzek szexuális úton terjedő betegségektől félve, vagy azért, mert még úgy érezték, nem jött el a megfelelő alkalom, hogy elveszítsék a szüzességüket.

De többen vártak még a szexszel nem kívánt terhességtől tartva, vagy azért, mert nem találtak partnert (utóbbiak aránya 3,6-ról 4 százalékra nőtt). Ami viszont igazán érdekes, hogy az „egyéb" okot megadók aránya 1,6-ról 2,5 százalékra nőtt. Az incelek aránya (az egyéb okot és a partnerhiányt megadók aránya) tehát 5 százalék körülről 6,5 százalékra emelkedett. Az adatokat a házassági statisztikákkal kombinálva az jön ki, hogy

Az adatok további elemzése alapján az is jól látszik, hogy a magasabb iskolázottsággal rendelkező és a szüleikkel élő férfiak között magasabb a szüzek aránya. A statisztikák alapján azt is lehet tudni, hogy a házasságban élők többet szexelnek az egyedülállóknál, így a blogposzt érvelése alapján valójában a jelenség hátterében az egyik fő ok a házasságok időpontjának kitolódása. Ennek pedig az az oka, hogy a gazdaság komplexebbé, tudásigényesebbé válása miatt egyre többen járnak egyetemre, ezért később házasodnak, ráadásul képtelenek önálló felnőtt életet kezdeni az elszálló ingatlanárak miatt.

Jobban látszanak, egyszerűbben vesznek fegyvert

Csak azért, mert több embert érint, a jelenségnek még nem kellene most már lassan évente tömeggyilkosságban végződnie. Japánban például egy 2016-os kutatás szerint a 18 és 34 év közötti egyedülálló férfiak 42, a nők 44,2 százaléka szűz, de mégsem mészárolnak az egyetemeiken.

Ami az észak-amerikai történetek sajátossága – azon kívül, hogy az USA nőgyűlölet nélkül is magasan a nemzetközi mezőny felett jár hasonló volumenű fegyveres mészárlásokban a laza fegyverbirtoklási törvények miatt –, hogy az internetes főrumokon ezek a szerencsétlen férfiak egymásra találnak, és ezáltal a megerősítik egymást az ideológiájukban.

Ami ráadásul egy hatalmas ellentmondás: az amerikai újjobboldali és liberális online fórumokat remek könyvben elemző Angela Nagle az incel fórumok kapcsán pont azt jegyezte meg, hogy ezek a csoportok szinte teljesen átveszik az általuk megvetett liberális emberi jogi aktivista csoportok nyelvezetét gondolkodásmódját. Konkrétan olyan strukturális elnyomásról beszélnek, amilyen a baloldali csoportok szerint a feketéket, a nőket vagy a szexuális kisebbségeket érinti az USA-ban, csak szerintük ők számítanak az elnyomott csoportnak.

A társadalom szörnyen bánik az egyedülálló férfiakkal, és ennek véget kell vetnünk. A hatalommal rendelkezők – tehát a nők – változtathatnának ezen, de nem akarnak. Vér tapad a kezükhöz

– ezt az egyik incel fórumba a torontói mészárlás másnapján írta valaki. Közben ugyanakkor elvetik az egyenlőséget követelő politikát, és a régi hierarchiákhoz való visszatérést támogatják, ugyanakkor ezeknek a hierarchiáknak a saját bevallásuk alapján is ők állnak a legalján. Ebben egyébként pontosan úgy viselkednek, ahogy szerintük az általuk megvetett liberális „hópihék", akik az elnyomott identitásuk védelmére hivatkozva zárkóznak el a vitáktól.

Ráadásul úgy sírják vissza a régi idők méltóságát, hogy olyan kifejezéseket használnak, mint például, hogy „levarrni a ribancokat". Két olyan dolgot akarnak egyszerre, ami üti egymást: egyrészt, hogy minden nő mindig legyen szexuálisan elérhető, de közben legyen erkölcsös is. Ezt a problémát akarta egyébként egy huszárvágással megoldani egy amerikai közgazdász, aki nemrég bedobta a blogján azt az ötletet, hogy mi lenne, ha Amerikában végre kezdenének valamit a „szexuális újraelosztás" kérdésével. A vita a nemi erőszakon és a rabszolgaságon átlépve egészen a szexrobotokig jutott, miközben órási felháborodást okozott, bővebben a 444 cikke foglalkozott vele.

(Címlap és borítókép illusztráció: szarvas / Index)