Judit
3 °C
6 °C

Fegyveres aggastyánok Castro ellen

2006.08.23. 11:00
Mozgolódik Floridában Fidel Castro fegyveres ellenzéke. A félkatonai csoportok tagjainak jó része ötven éve is harcolt, igaz, akkor még Castro oldalán. Most a hurrikánban lerombolt kiképzőtáboraik hiánya és az állandó belső civakodás nehezíti dolgukat.

"Ha a harcok megkezdődnek, ott leszünk Kubában" - fogadkozott a Palm Beach Post riporterének Osiel Gonzalez. Az ősz hajú, 71 éves aggastyán a floridai kubai emigráció egyik legharciasabb szervezete, az Alpha 66 tagja. A hajlott korú, leginkább terroristaként definiálható férfiak csoportja nem az egyetlen és nem is a legnagyobb harci csoportja Castro ellenfeleinek.

Az Alpha 66-ot egyébként Castro egykori harcostársai alakították, még 1961-ben, hatvanhatan - innen a név. A csoport meghatározó figurái, az időközben kirúgott alapító, Eloy Gutiérrez Menoyo és Andrés Nazario Sargen és Cuba Independente Y Democratica (CID) nevű párt alapítója, Huber Matos együtt harcoltak Castro oldalán a Batista-rezsimet megdöntő forradalomban. Menoyo volt a II. Front parancsnoka. A forradalom után azonban szakítottak az egyre inkább a marxizmus és a diktatórikus hatalomgyakorlás felé forduló Castróval.


Castro barátai voltak
A kép bal oldalán Che Guevara, jobb oldalán Eloy Gutiérrez Menoyo

A csoport Castro hatalmának fegyveres megdöntését tűzte ki céljául, a hetvenes évekre kisebb gerillahálózatot sikerült kiépíteniük. A csúcsidőszakban még robbantgattak, mostanában inkább az ipari szabotázs a fő stratégiájuk. 2001. szeptember 11. óta a terrortámadások lekerültek a repertoárból. Menoyo - akit egy akció során Kubában elkaptak és húsz évre bebörtönöztek - időközben levált a csoportról és Matoshoz hasonlóan békés átmenetet sürget, ráadásul még a Kuba elleni szankciókat is ellenzi.


Sargen karatemozdulatokkal üzen Castrónak

Castro amerikai emigrációban élő ellenfelei közül egyébként nem az Alpha 66 tagjai a legelvakultabbak. A legkeményebb csoport mindenképpen a Commandos L. A terrorcsoport 1993-ban Varaderóban nyaralókra nyitott tüzet. Igaz, a Commandos L vezetője, a Castro-gyűlölő Tony Guesta halála óta már nem a régi. A második legharciasabb szervezet, A Nemzeti Egység Pártja (PUND) is bajban van az utóbbi időben, a pénzhiány miatt be kellett zárniuk floridai kiképzőbázisukat. (Ami külön rossz hír lehet most a forradalmárlelkű nyugdíjasoknak, hiszen a tavalyi hurrikánok az Alpha 66 gyakorlóbázisát is tönkretették.)

A kubai jobboldali csoportok rákfenéje azonban a belső széthúzás. A Kubai Belső Front nevű félkatonai csoport vezetőjét például rejtélyes körülmények között, súlyos belső viták után, nem sokkal egy gránáttámadás után megölték. Ráadásul a mérsékelt, civilizált jobboldaliak mindig számíthatnak rá, hogy a régebben Pinochettel és ku klux klános hobbielnökjelöltekkel barátkozó fasisztoid harcostársaik minden lehetséges alkalommal CIA-ügynöknek nevezzék őket.


Jorge Mas Santos, az emberarcú ellenzék

Ami azért különösen vicces, mert a CIA részben támogatja a kubai emigránsok mozgalmait. Részben, hiszen az Alpha 66 például rendszeresen arra panaszkodott, hogy az amerikai hatóságok lefoglalták Kubába tartó fegyverszállítmányaikat.

A szélsőnáci kubai emigráció legnagyobb ellenségének a legerősebb jobboldali kubai csoport, a Kubai-Amerikai Nemzeti Alapítvány (CANF) nevű, 50 000 pártoló tagú lobbicsoport vezetőjét, Jorge Mas Santost tekinti. A Kubai-Amerikai Védelmi Liga például kizárólagos feladatának Mas Santos lejáratását tekinti. De az Alpha 66-alapító Menoyo is sokat bírálja a diplomáciai megoldásokat határozottan ellenző, a kubai szankciók fenntartásáért lobbizó CANF-ot.

A CANF - ami évi 15 millió dollárt szerez tagjaitól - ellenzi a fegyveres harcot. Nem úgy a második legerősebb csoport, a nacionalista emigránsokat tömörítő Junta Patriotica Cubana. Az ernyőszervezet talán a legjobban felépített emigránscsoport, a tagok származási helyük alapján szerveződnek. Többségük azonban nem készül fegyveres harcra.


Menoyo időközben megbékélt Castróval

A csaták leginkább az időseket lelkesítik, igaz, az Alpha 66-nak például saját egyetemi ifjúsági szervezete is van. Mégis, gerillaháborútól valószínűleg nem kell tartani. Az Alpha 66 csúcsidőben legfeljebb hatvan-hetven fős csapatokat tudott Kubába csempészni. Az emigránsok legkomolyabb katonai akciójában pedig 1200-an vettek részt, a várható sikerrel. A Disznóöbölnél elmaradt az amerikai légi támogatás, így a harcias emigránsok legjavát még a parton lelőtték, a többiekre pedig hosszú börtön várt.

Az Egyesült Államok felemás viszonyban van a kubai emigránsszervezetekkel. A harciasabb csoportok egy részét a CIA burkoltan támogathatja ugyan, de az amerikaiak óvatosan bánnak a pénzükkel. Ugyan Castro megbetegedésének és lemondásának a hírére az amerikai külügyminiszter máris nyolcvanmillió dollárnyi segélyt ígért a kubai ellenzéknek, elemzők szerint az amerikai pénz elfogadása gyakorlatilag rögtön diszkreditálja a Kubában tervékenykedő belső ellenzéket. Az emigránsok támogatása meg kétes fegyver, hiszen egy részük szélsőséges őrült, a fegyveres csoportok támogatása joggal vetné fel a terrorizmus támogatásának vádját, a másik részük meg pártoló tagjain keresztül így is kellő bevételekhez jut.

Castro miami cimborái
A kubai emigránsok érdekes csoportját alkotják a baloldaliak. Akik ki tudja miért, de elhagyták Kubát, hogy utána Miamiban alapítsanak Castro-párti, a mérsékelt és a jobboldali kubai emigránsszervezetekkel folyamatosan hadakozó marxista csoportokat. Ők azok, akik hevesen szoktak tiltakozni az amerikai kormányok minden egyes, Castro érdekeit sértő lépése ellen. Legjelentősebb szervezeteik a Kösösségi Munkások Szövetsége (Alianza de Trabajadores de la Comunidad), a Szocialista Munkáspárt és a Va Por Cuba!