Vilma
-8 °C
3 °C

Pulóvervám a banánért cserébe

2000.08.27. 16:05
A brit miniszterelnök "jogosulatlannak" nevezte az országa ellen tervezett amerikai gazdasági szankciókat. Tony Blair, Bill Clintonnak címzett levelében adott hangot felháborodásának, három hónapon belül immár másodszor. Az amerikai törvényhozás ugyanis bümntetővámmal sújtotta egyebek mellett a skót kasmírpulóvereket is, mert az EU megtiltotta génkezelet amerikai marhák importját és büntetővámot vetett ki a közép- és dél-amerikai banánra.
Az úgynevezett banánháború következményeként az amerikai kongresszus elhatározta, hogy felváltva különböző európai termékeket sújtanak büntetővámmal. Bár Bill Clinton nem támogatja ezeket a retorziós műveleteket, a kongresszus mégis megszavazta a javaslatot, leginkább az amerikai lobbicsoportok és a multinacionális cégek befolyása miatt.

Az új, "büntetendő" termékcsoportban (a belga csokoládé és a francia camambert sajtok mellett) szerepel például a skót könnyűipar kincse, a kasmír pulóver. A tevezett 60 millió dolláros büntetővám katasztrofális hatással lenne a skót exportra, mondta Tony Blair.

Tavaly összesen 300 millió dollárnyi szankciót vetett ki az USA az EU termékeire.

Tony Blair Bill Clintonnak címzett levelében adott hangot felháborodásának
A retorziós lépések azután születtek, hogy az EU megtiltotta a hormonnal kezelt amerikai szarvasmarhák importját, és külön vámmal sújtja az amerikai kézben lévő dél- és közép-amerikai banántermelő cégek EU felé irányuló importját.

Ennek ellenére Tony Blair szerint tisztességtelen a brit termékeket szankciókkal sújtani, mivel a Blair-kormány Amerika mellett foglalt állást a marhaimportot illetően, és vezető szerepet játszik a banánháború megoldásában is. Ezért tartja elfogadhatatlannak az amerikai lépést Stephen Byers, a brit kereskedelmi és iparügyi miniszter is, aki hozzátette, hogy az amerikai lépés "jó példája annak, hogy nem szükséges kereskedelmi vitákba belebonyolódni".

Banánháború

A vita a banánháborúra vezethető vissza, melyet az EU váltott ki, mikor külön vámhoz kötött behozatali engedély bevezetésével sújtotta a Latin-Amerikából importált banánt. Az évek során a több millió tonnányira nőtt banánimport a termelő országok között heves versenyt eredményezett. Az EU importja hatvan százalékát Latin-Amerikából vásárolta, melyet a francia érdekeltségű Antillák, a spanyol Kanári-szigetek és a portugál Madeira-szigetek követtek, a behozatal egyötödével. A fennmaradó részt Afrikából, a Karib-szigetekről és a lomé-i egyezményben szereplő csendes-óceáni szigetekről vásárolták.

Az EU egyrészről támogatta a tagországok tengerentúli területeiről származó banánimportot a közös agrárpolitika keretén belül, másrészről kvázi kvótákat és vámot vetett ki a Latin-Amerikából származó importra. Míg néhány érintett ország tárgyalásokat kezdett az EU-val a kvóták növelése ügyében, addig az amerikai multinacionális cégek (a Chiquita, a Del Monte és a Dole) megtámadták az EU döntését, és a Világkereskedelmi Szervezethez (WTO) fordultak. Az amerikaiak szerint az EU nem tartja be a szabad kereskedelem alapszabályait, annak ellenére, hogy aláírta az erről szóló megállapodást.

Az EU a GATT 1994. decemberi döntésére alapozza elhatározását, mely szerint az EU 2000. február 29-ig preferálhatta a lomé-i egyezségben szereplő országokat, mely egyezség az Uruguay Round alatt született meg. Az EU szerint a latin-amerikai országoknak is lett volna lehetőségük csatlakozni hozzá, ha akarták volna.

A WTO kereskedelmi problémákat megoldni hivatott szerve az amerikaiaknak ad igazat ortodox módon, a neoliberális szabadkereskedelemre hivatkozva. Az EU szerint ez gazdasági katasztrófához vezethet az afrikai, antilláki és karibi területeken.

A WTO

A WTO 1995 janárjában született meg, az Uruguay Round eredményeként. A GATT-ból kinőtt WTO nemcsak egy kereskedelmi kódex, hanem egy nemzetközi, konzultatív és jogi hatalmakkal felruházott kereskedelmi koordinációs szervezet.

A miniszteri szintű konferencia, mely legalább kétévente összeül, a WTO legmagasabb szintű döntéshozó fóruma. Az Általános Tanács a tagországok képviselőiből áll, és fontos feladatokat lát el a konferencia ülései között. Az Általános Tanács felügyelete alatt működik a [Kereskedelmi]Vitamegoldó Szervezet és a Kereskedelmi Módszereket Felügyelő Szervervezet.

Három tanácsot állítottak fel : a Szolgáltatáskereskedelmi Tanácsot, a Termékkeeskedelmi Tanácsot és a Szellemi Tulajdonjogi Tanácsot (amennyiben az érinti a kereskedelmet).

Az igazi újdonság mindenképpen a már fent említett konfliktus felülvizsgálati joga, mely kötelezi a tagországokat a WTO döntésének betartására. Igaz, ez még nem garantálja, hogy a tagországok ezt be is tartják, mint ahogy ezt a mostani EU-példa is mutatja.

Egyik nagyhatalom se szereti, ha más mondja meg, mit kell csinálnia. Ez igaz az USA-ra is: ők ugyanis kikötötték, hogyha a WTO három, Amerika szerint igazságtalan döntést hoz ellenük, akkor egész egyszerűen kilépnek a szervezetből.

Amikor politikai édekek határozzák meg a kereskedelmi együttműködést, nem könnyű bíráskodni.