A németek új választásokra használják a bizalmi szavazást
További Külföld cikkek
- Lemondott a lengyel kulturális miniszter, Bartlomiej Sienkiewicz, hogy induljon az EP-választáson
- Meghalt Frank Field, volt munkáspárti miniszter
- David Pressman a kormány békejavaslatát bírálta
- Izrael ismét arra készül, hogy megtámadja Rafah városát
- Magyar Péter hangfelvétele miatt blokkolhatják újra a Magyarországnak járó uniós pénzeket
Horst Köhler német államfő 2005. július 21-én feloszlatta a képviselőházat, azaz a szövetségi gyűlést (Bundestag), és szeptember 18-ra idő előtti általános választásokat írt ki. Gerhard Schröder kancellár július elsején vetette fel a bizalmi kérdést Bundestagban, s a szavazást szándékának megfelelően, kormánypárti képviselők segítségét is igénybe véve, július elsején elvesztette a szavazást.
Schröder ügyeskedése
A kancellár pártja, a szociáldemokraták észak-rajna-vesztfáliai tartományi választási veresége után állt elő az előrehozott választás ötletével. Mivel azonban Németországban a parlamentnek nem áll jogában feloszlatnia magát, a bizalmatlansági szavazás jelenthetett csak megoldást. A német alkotmány szerint bizalmatlansági indítványt csak indokolt esetben lehet kérni, és a parlamentet csak akkor lehet feloszlatni, ha egyértelműen kizárt a kormánytöbbség biztosítása.
Éppen ezért a bizalmi szavazás és a kormány önmagát megbuktató eljárása heves alkotmányjogi vitát váltott ki Németországban. Schröder végül elvesztette a választást, de a jobboldal nem nyert eléggé ahhoz, hogy önállóan kormányozzon, és ezért nagykoalícióra kényszerült a szociáldemokratákkal.
Schröder egyébként először 2001 novemberében kérte a parlament támogatását bizalmi szavazás keretében. Akkor az afganisztáni csapatküldés volt a téma, és ezt a szavazást Schröder akkor még megnyerte.
Brandt óta a kancellárok szeretik a bizalmi szavazásokat
A legtöbb német kancellár a Népszabadság szerint élt a bizalmi szavazás intézményével, így 1972-ben Willy Brandt (SPD) tette ezt meg, miután egy konstruktív bizalmatlansági indítványt éppen túlélt. Brandt vesztett, méghozzá a miniszterek tartózkodása miatt, így megnyílt az út az előre hozott választások előtt.
Helmut Schmidt 1982-ben az atomfegyverek európai állomásoztatását kérő NATO-határozat megszavazásával kötötte össze saját politikai jövőjét. A párt áldását adta mindkettőre, de egyre több volt a kritika a kancellárral szemben. Schmidt bukását végül a CDU-elnök, Helmut Kohl konstruktív bizalmatlansági indítványa okozta 1982 októberében: ezt megelőzően az FDP visszahívta a minisztereit a kormányból - írja a Népszabadság.
Az indítvánnyal Kohlt választották kancellárrá, aki decemberben bizalmi szavazást kezdeményezett maga ellen, amit szándékosan elveszített. Így az államfő kénytelen volt feloszlatni a parlamentet és kiírni az új választásokat 1983 márciusára, amit aztán a konzervatív pártok meg is nyertek.