Natália
-3 °C
7 °C

Vezércsel: a Wesley Clark-hadművelet

2003.09.23. 11:12
Váratlanul felizzott a demokrata játéktér az elnökválasztás előtt bő egy évvel. Az eddig verhetetlennek tűnő Bush látványosan gyengül, ugyanakkor a párt eddig egyetlen épkézláb jelöltet sem tudott állítani. Vajon Clintonék találmánya, Wesley Clark beváltja a hozzá fűzött reményeket, vagy csak egy trükk, melynek célja Hillary Clinton jelöltségének előkészítése?
Bush mégsem verhetetlen - ismerte fel hirtelenjében a Demokrata Párt. Az Irak háború előtt és alatt népszerűségi rekordokat döntő elnök megítélése az utóbbi hetekben sokat esett. Ennek csak részben oka az elhúzódó iraki rendezés és a közvélemény által elvártnál nagyobb folyamatos veszteségek. Az igazi hangsúly a gazdaság nehézségeire került.

A demokrata jelöltek
Howard Dean: Az egykori vermonti kormányzó a demokraták meglepetésembere az ismeretlenségből lett hetek alatt a legismertebb jelöltjük, melyet leginkább alternatív kampányának köszönhetett. A blogforamerica.com címen weblogot működtető jelölt a kampányfinanszírozásban is újított. Szakítva a hagyományos demokrata pénzgyűjtéssel, a nagyvállalatok pumpolásával inkább közvetlenül a választókhoz fordult. Sikere megdöbbentő volt, fél év alatt nagyobb pénz gyűlt be a számlájára, mint az összes többi jelöltére együttvéve.

Dennis Kucinich Az ohiói képviselő a demokraták progresszív szárnyához tartozik. Békepárti és az emberi jogok harcos védője, a nukleáris leszerelés híve. Gyakorlatilag esélytelen.

Bob Graham Florida egykori kormányzója és jelenlegi szenátor ugyan nem tartozik a demokrata jelöltség esélyesei közé, a floridai szavazatok megszerzésével azonban erős alkupozícióba kerülhet. Nem lenne meglepő, ha demokrata győzelem esetén vezető beosztást kapna.

John Kerry Clark hivatalos bejelentéséig Kerry az előválasztások egyik esélyesének számított. A függetlenségéről híres massachusettsi szenátor azonban nagyjából ugyanazt a spektrumot fedi le, mint a Clintonokkal megtámogatott tábornok, így jelentősen romlottak az esélyei. Mindenesetre nagy küzdő, 1984-ben az állam addigi republikánus szenátorát verte meg, pedig ellenfelét az újraválasztásért sikerrel induló Ronald Reagan is támogatta. Okozhat meglepetéseket, de nem valószínű, hogy ő lesz Bush kihívója.

Al Sharpton A New York-i lelkész az állami törvényhozás első fekete szenátora volt 1978-ban. Többet nem is nagyon lehet róla mondani, esélytelen.

Carol Moseley Braun Moseley kisasszony jelöltségi esélyeiről nem sokat sikerült kiderítenünk, és ez nem sok jót jelent az 1992-98 között az Egyesült Államok szenátusát is megjárt jogásznak. 1999-2001 között országa új-zélandi nagykövete.

Dick Gephardt Bár a demokraták egyik legismertebb arca, a közvélemény-kutatások nem sok jót jósolnak a párt képviselőházi vezérének. Élete legnagyobb eredménye, hogy át tudta verni a törvényhozáson Clinton gazdaságélénkítő csomagját. Inkább a jó munkásember, mint a jó elnök kategória, 26 Washingtonban eltöltött év túl szürkévé tette az átlag amerikai választó számára.

John Edwards Az észak-karolinai szenátor sokáig Deannel együtt vezette a demokrata jelöltek rangsorát. Talán a leghangosabb kampányt folytatja, sem Busht, sem demokrata ellenfeleit nem kíméli. Konfrontatív stílusa ugyanakkor a legnagyobb hátránya is. Erős érdekérvényesítő, feltétlenül számolni kell vele a jövőben. Most nem.

Joe Lieberman Al Gore alelnök-jelöltjeként elvileg kikövezett úton kéne begyűjtenie a jelöltséghez szükséges voksokat. Ennek ellenére már előre elkönyvelhetően ő lesz az előválasztások nagy vesztese. Még csak nem is reménykedhet a 2000. évihez hasonló jó szereplésben. Alelnök-jelölt is legfeljebb ügyes alkukkal lehet újra.

Wesley Clark A NATO egykori főparancsnoka váratlanul lett a demokraták jelöltje. Bár akár republikánus is lehetne, a párt szavazótáborát meggyőzheti a háta mögött álló clintoni csapat. Hacsak nem lép vissza Hillary Clinton javára, akár meg is nyerheti a jelöltséget.

Utolérték

A cikk írásakor ismert közvélemény-kutatási adatok szerint Bush épphogy döntetlenre hozná a küzdelmet egy Névtelen Demokrata ellen. Rossz hír a pártnak, hogy a felmérés idején ismert kilenc demokrata jelölttel egybevetve az elnök sima újraválasztásra számíthat. Még Hillary Clinton, a demokraták titkos esélyese is gyengébben szerepelt a Névtelen Demokratánál. [Ezek az adatok még nem számoltak a jelöltségét akkor még titkoló Wesley Clarkkal. A USA Today és a CNN kedd reggel publikált kutatásai szerint Clark és Bush kiegyenlítetten áll. A Gallup felmérésében a tábornok 49 százalékon, az újraválasztásáért induló elnök 46 százalékon áll, a köztük lévő különbség belül van a hibahatáron - akiraly]

A demokraták tehát a körülményekhez képest kifejezetten rosszul álltak, mígnem Clinton elnök - hogy személyesen, azt nem állíthatjuk, de stábja révén - elő nem húzta a titkos adut. Wesley Clarkot.

Majdnem republikánus

A NATO egykori főparancsnokának jelölése meglepő, már csak azért is, mert olyannyira a centrumhoz tartozik, hogy akár republikánus is lehetne. Ahogy majdnem az is lett. A szeptember 11-i terrortámadások után a NATO éléről Clinton védelmi minisztere által visszahívott - mondjuk ki, kirúgott - Clark felajánlotta szolgálatai Bushnak. Az ötletet a Newsweek információi szerint Karl Rove, az elnök politikai főtanácsadója fúrta meg. "Republikánus lennék, ha Rove visszahívott volna" - ezt maga Clark jelentette ki két prominens republikánusnak tavaly januárban egy svájci konferencián. (A Daily Standard fehér házi forrásokból ugyanakkor úgy értesült, hogy az elnöki hivatal telefonnaplójában nincs nyoma annak, hogy Clark kereste volna Rove-t. A politikai tanácsadó nem emlékszik rá, hogy valaha is beszélt volna a tábornokkal.)

Talán pont ez az, amiért Clarkban láthatták meg az ideális jelöltet Clinton 1992-es és '96-os kampánystábjának prominensei, a tábornok mostani segítői. A középutas Clark annyiban feltétlenül a demokratákhoz közeli, hogy támogatja az abortusz liberalizálását és a kisebbségek pozitív diszkriminációját. A republikánus jobbszárnnyal és a libertárius frakcióval szemben ellenzi az adócsökkentéseket. A CNN-en szakértőként közreműködve folyamatos kritikával illette Bush háborús politikáját. Ugyanakkor támogatja a szabad fegyverviselést is.

Háborúellenessége jelentős kampányelőny lehet a demokraták között, ahol a legtöbb jelölt az iraki háború előtt még egyetértett Bush politikájával. Ugyanakkor egy tábornokot, aki ráadásul vietnami veterán, mégsem vádolhat hazafiatlansággal a héja Bush-csapat. A háború amúgy is kezd lepörögni a témák közül. "Egy jó gazdaság kompenzálhat egy elrontott háborút, egy jó Irak nem ellensúlyoz egy tönkretett gazdaságot" - egyszerűsítette le a képletet Larry Sabato, a Virginia Egyetem politikatudományi tanszékének vezetője a Guardianban.

Sötét/trójai ló

Mindez szép és jó, csak hát Clarkot egyáltalán nem ismerik Amerikában. Hiába ugrott jelölése után azonnal a demokrata jelöltlista élére tizennégy százalékkal, a megkérdezettek közel fele azt sem tudta, kicsoda Clark.

A párt híveinek egyértelmű jelöltje van. A jelöléséről szóló pletykákat folyamatosan, bár nem túl hitelesen tagadó Hillary Clinton egymaga 45 százalékos támogatottságot élvez a demokrata szavazók körében. Második helyen az Ember Aki Legyőzi Busht áll. A többi jelöltnek összesen nincs annyi támogatója mint "kettejüknek".

Ez az a pont, ahol kétségek merülnek fel Clark jelölésének komolyságával kapcsolatban. Hillary Clinton ugyan tagadja, hogy 2004-ben indulna, mondván ígéretet tett New York-i választóinak, hogy kitölti hat éves szenátori mandátumát. Aztán 2008-ban már elindul az elnökségért. De miért nehezítené meg a Clinton-csapat ezt azzal, hogy megnyereti - ha megnyereti - Clarkkal a 2004-es választást.

Clintonék a házban
Wesley Clark kampánystábja meglepő egyezést mutat a Clintont kétszer is sikerre vivő csapattal. Clark segítői között ott van az egykori elnöki szóvivő, Mark Fabiani; Skip Rutherford, Clinton pénzszerzője; Clinton bizalmasa, Bruce Lindsey; és 1992-es kampányának vezetői, Eli Segal és Mickey Kantor. A csapatot Al Gore kampánystábjának tagjai egészítik ki.
Biztosra mennének

Hivatalban lévő elnök ellen nem szoktak sikerrel indulni saját pártjának jelöltjei. Igaz, erre is van ellenpélda, pont a demokrata Lyndon B. Johnson volt az, aki 1968-ban már az első előválasztás után lemondott újbóli jelöléséről. De LBJ éppen elvesztett egy háborút az USA-nak, így gyakorlatilag bárki megverte volna. Még a teheráni túszdráma miatt teljesen esélytelen Jimmy Carter is újra tudott indulni az elnöki címért.

Belátható ugyanakkor, hogy a volt First Lady mégsem indulhat el egy bizonytalan kimenetelű választáson. A jelölés heves tagadásának időszakában Bush verhetetlennek tűnt.

Most azonban egyre kevésbé az - így logikusnak tűnhet, hogy a tábornok tulajdonképpen csak egy nyúl. Rajta tesztelik le, mit érhet el Hillary. A Fehér Házhoz ugyanis hosszú út vezet.

Első körben a jelölteknek végig kell verekedniük magukat az előválasztásokon. Ezeken az egyes államok párthovatartozásuk szerint regisztrált választói előbb az elnökjelöltekről döntenek. A republikánus Pártban Bushnak nincs ellenjelöltje, így jövőre csak a demokraták lesznek elfoglalva.

Az előválasztások kimenetele sok helyütt megjósolhatatlan. Egy azonban biztos, már ennek során alaposan lehasználódnak a jelöltek. Miért is fárasztanák a férjével együtt több zűrös és nem megnyugtatóan lezárt ügyben érintett Clintonnét a párton belüli, mélyütésektől sem mentes kampánnyal. A lényeg, hogy a júliusi bostoni demokrata elnökjelölő konvención elég Clinton-, adott esetben Clark-párti küldött legyen.

Clinton lebegtet

A nyúl-teóriát legerősebben maga Bill Clinton támasztotta alá. Egykori kampánystábja épphogy kiszivárogtatta Wesley Clark indulási szándékát, mire másnap az exelnök egy lakossági fórumon egykori kabinetfőnöke alákérdezésére egyáltalán nem lefutottnak minősítette felesége jelöltségét. "Van-e bármennyi esély is arra, hogy Hillary indul a 2004-es választásokon" - kérdezte az alulinformáltnak biztosan nem nevezhető Leon Panetta. "A döntés Hillaryé" - lebegtetett válaszában Clinton.

A szondát tehát fellőtték Clintonék, most már csak az eredményekre - és Bush népszerűségének alakulására - kell figyelniük. Személyes tippem szerint legkésőbb március 3-án kiderül, hogy Clark komoly jelölt, vagy trójai faló. Addigra ugyanis három nagy állam - Kalifornia, Texas, Michigan - mellett már meglesz a barométernek tekintett New Hampshire előválasztás eredménye is.

Amikor a jelöltet választják
Az elnökválasztási procedúra legsajátosabban amerikai része az előválasztás. Mivel az Egyesült Államokban nem beszélhetünk hagyományos értelemben vett pártokról, a jelölt kiválasztása sem az Európában megszokott módon történik. Hagyományos párttagság híján - a Republikánus és a Demokrata Párt is úgynevezett választási párt - a pártok regisztrált szavazói döntenek a jelöltekről államonként tartott hagyományos szavazás útján. Az amerikai választók a helyi választási irodánál adhatják le - republikánus, demokrata vagy független - regisztrációjukat. Az államok ezután az eredmények függvényében delegálnak küldötteket a jelöltállító konvencióra. Az államok szinte mindegyikében többségi elven alapul a küldöttek kiválasztása, azaz az előválasztás nyertese jelöli az állam összes küldöttjét.

Elnökválasztási menetrend:

Január 19. Iowa (pártválasztmányi szavazás)
Január 27. New Hampshire
Február 3. Dél-Karolina, Arizona, Missouri, Delaware, Új-Mexikó, Észak-Dakota, Oklahoma
Február 7. Michigan, Washington
Február 8. Maine
Február 10. Tennessee, Virginia
Február 14. Washington D.C., Nevada
Február 17. Wisconsin
Február 24. Hawaii, Idaho, Utah
Március 2. Kalifornia, Connecticut, Georgia, Maryland, Massachusetts, Minnesota, New York, Ohio, Rhode Island, Vermont
Március 8. Amerikai Szamoa
Március 9. Louisiana, Florida, Mississippi, Texas
Március 13. Kansas
Március 16. Illinois
Március 20. Alaszka, Guam, Wyoming
Április 13. Colorado
Április 17. Virgin-szigetek
Április 27. Pennsylvania
Május 4. Észak-Karolina, Indiana
Május 11. Nebraska, Nyugat-Virginia
Május 18. Arkansas, Oregon, Kentucky

Május 28-31. A Libertárius Nemzeti Gyűlés, Atlanta, Georgia (A republikánusokkal együttműködő párt jelöltállító kongresszusa)

Június 1. Alabama, Dél-Dakota
Június 6. Puerto Rico
Június 8. Montana, New Jersey

Július 26-29. Demokrata Nemzeti Gyűlés, Boston, Massachussets

Augusztus 30- szeptember 2. Republikánus Nemzeti Gyűlés, New York, New York

November 2. Az elnökválasztás napja.