Judit
-2 °C
8 °C

Chirac vesztét érzi

Kapcsolódó cikkek (1)
Jacques Chirac francia államfő hétfő esti kirohanása, amelyben élesen bírálta, sőt megfenyegette a tagjelölt államokat, amiért néhány héttel ezelőtt nyílt levélben álltak ki az Egyesült Államok keményvonalas Irak-politikája mellett, emlékeztető volt arra, hogy Franciaország nemcsak hogy nincs elragadtatva az Európai Unió bővítésétől, de sok szempontból fenyegetve is érzi magát általa.
A 2004-es bővítés 10 olyan államot tesz az Unió tagjává, amelyek politikailag inkább Németországot tekintik természetes szövetségesüknek. Gazdaságukat tekintve szabadpiaciak és liberálisak. Méretüket tekintve - Lengyelországot kivéve - kis- és közepes méretűek, ezért az Európai Unió jelenlegi reformvitájában inkább azon az oldalon állnak, amely a "kicsik védelmezőjének" számító közösségi intézmények, az Európai Bizottság és az Európai Parlament erősítését pártolja, nem pedig a nagy tagállamok színpadát, az Európai Tanácsot. Szorosabb, egyfajta föderális berendezkedést szeretnének, mert ez korlátozza a nagy országok befolyását.

A bővítés politikailag és gazdaságilag egyértelműen keletre tolja az államszövetség súlypontját, intézményileg pedig a szorosabb, de egyúttal demokratikusabb integráció felé mozdítja el az Uniót. Ezen kimenetelek egyike sem igazán Párizs kedve szerint való. Az csak egy külön plusz, hogy az új tagok egyike sem frankofón, második nyelvük elsősorban az angol, kisebb mértékben a német.

Ami azonban leginkább bántja a franciákat, az a bővítés külpolitikára gyakorolt várható hatása. Az új tagok kormányai kül- és biztonságpolitikájukban elkötelezett atlantisták, vagyis az Egyesült Államokkal való kapcsolatukat tekintik biztonságuk legfőbb garanciájának. Nem pedig - ahogy erre az Irak-vitában elfoglalt álláspontjuk is rámutatott - azt az Európai Uniót, amelyre Franciaország az elmúlt hetekben határozottan, bár annál kevesebb sikerrel igyekezett rákényszeríteni saját, az Egyesült Államokat lassítani, fékezni, ellensúlyozni akaró álláspontját.

A francia külpolitikának évtizedek óta egyik alapvetése, hogy korlátozni kell az Egyesült Államok "nyomasztó" túlhatalmát a világpolitikában. Az elmúlt hetek Irakkal kapcsolatos fejleményei is aláhúzzák ezt. A franciák álláspontjában egyetlen igazi állandó fedezhető fel: ellentmondani Amerikának. Ennek egyik fontos eszköze az ENSZ Biztonsági Tanácsa, amelyben Franciaországnak állandó vétójoga van (történetesen az amerikaiaknak köszönhetően). A másik eszköz az Európai Unió, amelyet Franciaország nyíltan és bevallottan az Egyesült Államok ellensúlyává akart és akar kiépíteni a globális politikában.

Chirac hétfői fröcsögése, amelyben a diplomácia, sőt az elemi udvariasság látszatát is félretéve rohant ki a tagjelöltek ellen, azt mutatja, hogy pontosan tisztában van vele, hogy az új tagok mekkora fenyegetést jelentenek erre a hagyományos francia célra. Egy 25 tagú unióban, amelyben ekkora számban vannak jelen az Egyesült Államokat soros szövetségesüknek tekintő országok - már nem csak a britek, a spanyolok, az olaszok és a hollandok, de például a francia katonai szövetségben egyszer már igen komolyan csalódó csehek és lengyelek is -, Párizsnak igen nehéz dolga lesz, ha folytatni akarja jól begyakorolt Amerika-hergelő politikáját. Egyedül igen, közös európai szinten aligha. Ez már most se megy. Ez az európaiak Irak-vitájának egyik legfőbb tanulsága.

Az Európai Unió soha nem lesz olyan, mint az Egyesült Államok, de a bővítés valószínűleg "olyanabbá" teszi. Nagyobb taglétszámú, de egységesebb, alkotmányosabb, demokratikusabb szervezetté, amely gazdaságában liberálisabb, mint elődje. Nem híve az Amerikával való szövetség birizgálásának, feszegetésének. És ezen okokból nem hajlandó magát többé alárendelni a francia vezetésnek.