Judit
-2 °C
8 °C

Aphrodité megosztott szigete

2006.06.05. 15:15
Cipruson a helyzet változatlan - röviden így lehet összefoglalni a szigetország életét. A turisták egyik kedvelt célpontja továbbra is kettéosztott, és a jelenlegi politikusgarnitúrával nem is nagyon várható változás.

A teraszon vacsorázók hiába szeretnék hallgatni az étteremből kihallatszó zenét, a pincér becsukja az ablakot. A tulajdonost többször figyelmeztették már a rendőrök: a Fal mellett vigyázni kell. Nicosiát, Ciprus fővárosát ugyanis immár 32 éve egy fal és egy ütközőzóna szeli ketté: ez választja el egymástól a görög és a török részt.


Nicosia félbevágott főutcája
A szerző felvétele

A nem is olyan régi sérelmek még sok emberben élnek. A 74-es török invázió után a török hadsereg, "jó hódítóhoz méltóan", több műemléket és templomot is lerombolt. Fájó pont sokaknak Varosa is. A török részen lévő Famaguszta külvárosa korábban Ciprus turisztikai központja volt, itt épült a szállodák több mint 90 százaléka. Az invázió idején a mintegy ötvenezres, szinte kizárólag görögökből álló lakosság elmenekült. Varosát lezárták, ma már igazi szellemváros. A látvány valóban megdöbbentő: a famagusztai strand közvetlen szomszédságában kezdődik az a terület, ahol 32 éve senki nem járt, és csak az omladozó épületeket látni.


Varosa, a kísértetváros
A szerző felvétele

74-ben etnikai tisztogatás is folyt, mondja Erato Kozaku-Markullisz, a Ciprusi Köztársaság Külügyminisztériumának osztályvezetője. Persze ez mindkét oldalra igaz: mintegy 140 ezer (mások szerint 200 ezer) görögnek és 45 ezer töröknek kellett elhagynia az otthonát, előbbiek helyére anatóliai törökök, a görögök szemében "illegális telepesek" érkeztek. A memória azonban nagyon szelektív: Délen nem nagyon beszélnek a törökök elkergetéséről, mint ahogyan arról sem, hogy nemcsak 1500 görög tűnt el szinte nyomtalanul, hanem 500 török is. A megosztottságért pedig egyöntetűen a törököket, konkrétan Rauf Denktaşt, a ciprusi törökök korábbi vezetőjét, valamint Ankarát teszik felelőssé, mondván, a 74-es puccs "csak egy indok volt, amelyre a törökök már régóta vártak".

Békés egymás mellett élés?

Ciprus meglehetősen ellentmondásos. A helyzetre jellemző, hogy északon, bár a hivatalos fizetőeszköz a török líra, sok helyen mégis csak ciprusi fontban írják ki az árakat. Mindkét országrész mobilszolgáltatói elérhetőek a sziget nagy részéről. Ahogy Brian Kelly, a 860 fős ciprusi ENSZ-békefenntartó erők szóvivője is elmondta, béke van, "nagyobb incidens" az elmúlt tíz évben nem történt.


Szigorú figyelmeztetés a kísértetváros, Varosa határán
A szerző felvétele

Most már nincs is hermetikusan elválasztva a két országrész. Az ütközőzóna 180 km hosszú, és néhol pár méter, néhol több kilométer szélességben végignyúlik az egész szigeten. A legnagyobb gondot a 48 aknamező jelenti, Kelly szerint több millió euróra van szükség az elkezdett aknamentesítés befejezéséhez.

A határon azonban Denktaş 2003-ban ellenőrzőpontokat nyitott, amelyek átkelőhelyként működnek. A helyzet érdekessége, hogy "vízumra" van szükség: ez viszont mindössze egy, a határon beszerezhető darab papír (ahogy a görögök hívják: "a shit of paper"). A szabad közlekedés nem mindenkire vonatkozik: a "telepesek" nem mehetnek át délre. A helyzet akkor válik bonyolulttá, ha például egy Törökországból betelepült férfi ciprusi török nőt vett feleségül. Gyermekeik ugyanis ciprusinak számítanak, így ők anyjukkal átmehetnek a görög részre - az apa azonban nem tarthat velük.


Barrikád az utca végén
A szerző felvétele

Problémák nélkül persze a határnyitás sem ment. Nicosia központjában ugyanis a törökök hiába akartak a sétálóutca végén is egy átkelőhelyet nyitni, a görögök ezt elutasították. Északi vélemények szerint azért, mert "így nem tudnák mutogatni a turistáknak, hogy milyen gonoszak a törökök".

Nem kevés görög egyébként is szinte paranoiásan fél a törököktől, amelyet csak részben igazol a szigeten állomásozó 43 ezer török katona. Az érzések gyakran irracionalitásba csapnak át: amikor megjelentek az első influenzás madarak a területen, sok görög mondta azt, hogy "ezeket a törökök küldték, hogy tönkretegyék a turizmust"


Senkiföldje
A szerző felvétele

Három disszonáns tenor: Annan, Papadopulosz, Denktaş

A két évvel ezelőtti, Kofi Annan ENSZ-főtitkár nevéhez kapcsolt újraegyesítési tervről szóló népszavazás kapcsán is a törökfóbia kerül szóba. A törökök 65 százaléka igennel, a görögök háromnegyede nemmel voksolt. Az elutasítás okaként az egyik görög kormánytisztviselő arra hivatkozott, hogy "azok azt akarták, hogy bízzunk meg a törökökben". Néha előtör a "mindig mindenki a görögöket bántja" érzés is. Jorgosz Lillikasz kormányszóvivő szerint "az amerikaiak a törököket szeretik, és Irán miatt szükségük is van rájuk, így nekik kedvez mindenki". Lillikasz kérdésünkre azt fejtegette, hogy a görögök sok áldozatot hoztak az egyesítésért, a törökök meg csak megkaptak volna mindent ingyen, mint ahogy a határnyitás óta van ciprusi útlevelük is, ráadásul az Annan-tervvel el akarták tüntetni a Ciprusi Köztársaságot. A törökök viszont arra hivatkoznak, hogy korábban a görögök mégis támogatták a tervet.

A népszavazás után egy évvel a törökök le is váltották Denktaşt, az addig elmozdíthatatlan, a sziget egyesítését ellenző elnöküket, és Mehmet Ali Talatot választották a helyére. Délen azonban az a Tasszosz Papadopulosz az elnök, aki nem igazán hajlandó kompromisszumokra. Talat is erre hivatkozott egy néhány héttel ezelőtti beszédében: amíg nem lesz változás a déli oldalon, addig a megegyezés távolinak tűnik. Persze vannak mások is a politikusokon kívül, akiknek jó a jelenlegi helyzet: virágzó üzlet az olcsó északról délre irányuló csempészet.

Bíztató jel azért több is van. Nicosia két felének polgármestere például rendszeresen találkozik egymással. A görögök korábban azt is sérelmezték, hogy nem lehet tudni, hányan is vannak északon - négy hete viszont népszámlálást tartottak. Jellemző Mantosz Mavromantisznak, a ciprusi Kereskedelmi és Iparkamara elnökének véleménye is: ha nem politikusokról lenne szó, akkor minden könnyebben megoldódna. Hozzá csatlakozik a 23 éves sofőr Hrisztosz is: szerinte, ha majd az ő generációja kerül döntéshozói helyzetbe, sokkal könnyebb lesz a megegyezés. Nekik ugyanis nincsenek emlékeik az invázió időszakáról.


Az országalapító Makariosz püspök szobra Nicosia főterén
A szerző felvétele

Brian Kelly szavai is árulkodóak: "nem akarunk túl sokáig itt maradni", mondja. Persze, amíg Makariosz hatalmas szobra ott áll Nicosia központjában, addig lehet, hogy szükség lesz rájuk. A most tartott választást mindenesetre a Papadopuloszt támogató jelenlegi kormánykoalíció nyerte meg. Varosa hajdani szállodái talán kibírnak még pár évet összeomlás nélkül.

Görög elnyomás, török terror

A két népcsoport teljes elválasztása az 1974-es török invázió következménye volt, de az ellenségeskedés a századokon át békében élt görögök és törökök között korábban kezdődött: a szigetet gyarmatosító britek itt is az "oszd meg és uralkodj" politikát követték. A függetlenség elnyerésekor, 1960-ban, még sikerült megegyezni a hatalommegosztásról, a szigeten élő görögök egy részében azonban továbbra is erősen élt az enószisz, vagyis a Görögországgal való egyesülés iránti vágy, amelyre egyébként egy korábbi népszavazáson több mint 90 százalékos többséggel mondtak igent.

Az elnökké választott Makariosz érsek visszaszorította e törekvéseket, a görög nacionalizmust viszont nem, így már 1963-ban véres összecsapásokra került sor, amikor Makariosz a törökök megkerülésével felszámolta a kettős hatalmi struktúrát. A ciprusi törökök helyzete lényegesen romlott, és ezen az ENSZ-békefenntartók megjelenése sem sokat segített. Végül 1974-ben a szélsőjobboldali athéni katonai diktatúra támogatásával az enószisz hívei megdöntötték Makariosz hatalmát, és bejelentették a sziget Görögországhoz való csatolását.

Pár nap múlva bevonult a török hadsereg, amely megszállta a sziget mintegy harmadát. A ciprusi görög diktatúra hetek alatt megbukott, de a megszállt területen 1983-ban Rauf Denktaş kikiáltotta a csak Ankara által elismert Észak-Ciprusi Török Köztársaságot.