Iskolát alapítanának a csángó magyaroknak
További Külföld cikkek
- Lemondott a lengyel kulturális miniszter, Bartlomiej Sienkiewicz, hogy induljon az EP-választáson
- Meghalt Frank Field, volt munkáspárti miniszter
- David Pressman a kormány békejavaslatát bírálta
- Izrael ismét arra készül, hogy megtámadja Rafah városát
- Magyar Péter hangfelvétele miatt blokkolhatják újra a Magyarországnak járó uniós pénzeket
"Ha az anyaország nemet mondott a határon túli magyarokra, akkor én igent mondok a mi határon túliainkra" - mondja Déván Böjte Csaba ferences szerzetes arra utalva, hogy sok száz ajándékcsomagot készítettek azoknak a moldvai csángó gyerekeknek, akik magyarul tanulnak. A moldvai csángók olyan területen laknak, amely soha sem tartozott Magyarországhoz, ezért számítanak ők határon túliaknak az erdélyiek szemében.
Négyszer annyi árvaház
Az Indexen is bemutatott Csaba testvér másfél évvel ezelőtti írásunk idején még "csak" két erdélyi magyar árvaházat működtetett, ma már nyolc ilyen intézményt vezet szerte Romániában, Dél-Erdélytől a Zsil völgyén át Székelyföldig. Most a moldvai csángóknak próbál iskolát gründolni.
A dévai árvaház lakói által elkészített csomagokkal vasárnap vágunk neki a hatzsáz kilométeres útnak Klézsére. A karácsonyi különítmény Böjte atyából, két dévai tanítványából és az Index munkatársából áll. Út közben során többször előkerül a kettős állampolgárság anyaországi elutasítása. Csaba testvér felidézi például, hogy a németek fizettek a román diktatúrának, hogy a romániai németek áttelepülhessenek.
Klézsénél a főútról letérve rögvest sejteni lehet, hogy jó felé megyünk, mert néhány száz méter után az addig kitűnő minőségű út földúttá változik. Az egyik szerény külsejű háznál fékezünk: ez a csángó oktatási program egyik központja. A régi vályogházban amelyből konyhát, két szobát és egy fürdőszobát bérelnek a tanároknak.
Kerékpárral fürdeni
A hat faluban folyó oktatásban részt vevők mind Klézsére jár fürdeni, zuhanyozót ugyanis csak ebben a bérleményükben tudtak kialakítani. A zuhanyzóhoz a vizet közkútról húzzák, boiler helyett fatüzelésű kályha melegít, a szennyvíz az árokba, itteni nevén a sáncba folyik. Hogy a tanárok közlekedése megoldják, egy magyarországi üzletember kerékpárt vásárolt nekik.
Hegyeli Attila, a csángó oktatási program vezetője szerint hatvanezer csángó él Romániában. Bár a kétszázezres Bákó lakóinak vagy negyven százaléka eredendően csángó, a városokban sokkal intenzívebb az asszimiláció. Hegyeliék mostanra hat csángó faluban szervezték meg a magyaroktatást, falvanként körülbelül évi kétmillió forintért, ebben a tanárok fizetésétől az épületek bérleti díjáig minden benne van. Az oktatás részben az állami iskolákban zajlik, mivel a csángó szülők közjegyző előtt tett nyilatkozatban kérték gyermekeik magyaroktatását, és a román törvények szerint erre lehetőséget kell biztosítani, ha ezt a diákok egy meghatározott százaléka kéri. Az órák másik részét viszont bérelt épületekben tartják, szívszorító körülmények között.
Magyaróra a diszkópadláson
Az egyik településen például egy olyan levegőtlen, fénytelen lyukban tanítanak, amely a hétvégenként diszkóként funkcionáló építmény padlásán kapott helyett, és itt van a tanári lakás is.
Magyarfaluban az iskola melletti garázsból alakítottak ki lakrészt és tantermet. A két fiatal tanítónő egy hat négyzetméteres helyiségen osztozik, a berendezés csak a legszükségesebb: egy hatalmas kályha, egy íróasztal számítógéppel, valamint egy kinyitható ágy. A tanterem körülbelül kétszer ekkora, itt összesen száz diák tanul, persze felváltva, egyszerre csak tízen férnek el.
Útközben felveszünk egy stoppost, aki - jellemző- Magyarországon dolgozik, az építőiparban. Bár igazi csángó faluban él, arra a felvetésre, mi lenne, ha lenne magyaroktatás a településén, úgy felel: "Csak azt ne, hát kibotoznának a faluból, ha megtudnák, hogy magyarul tanul a gyerekem." Hegyeli Attila szerint azért ilyen a hangulat, mert a csángók katolikusok, a papok viszont románok, akik az asszimilációt látják az érvényesülés egyetlen megoldásának, így van olyan település, ahol akkor tartják a hittanórát, amikor a magyaróra van. Ha átteszik más időpontra az órákat, az egyház helyi képviselője sem tétlenkedik, átteszi ő is az óráit, munkatársai pedig strigulázzák, hogy ki hiányzik.
Az iskola helyét keresik
A bevezetőben említett iskolának már keresik a helyét, noha az induláshoz szükséges, százmilliósra becsült összegnek még nyoma sincs. Csaba testvér bizakodó, amíg össze nem jön az iskolára a pénz, nem nyugszik.Hegyeliék jerlenleg zajló programját három szocialista politikus is anyagi támogatásban részesítette. Az MSZP prominensei a népszavazási kampány kellős közepén jelentették be, hogy a csángó oktatás szervezőinek felhívására keresztapaságot vállalnak, és fejenként harmincezer forintot fizettek be az alapítványba. Az oktatási program kiötlői ezzel az akcióval igyekeztek biztosítani programjuk fedezetét. A támogatók harmincezer forint - egy csángó gyerek egyéves oktatási költségének - befizetésével jelképes keresztapaságot vállalnak. Hegyeli Attila örül ugyan a szocialisták támogatásának, de levélben kérte őket, hogy vagy adjanak több pénzt, vagy lobbizzanak nagyobb támogatásért.
Négyszázmillió csángókra
Az utóbbi négy évben a kultusztárca több mint négyszázmillió forintot fordított a csángókkal kapcsolatos programokra, például tízmilliókkal támogatták egy Fidesz-közeli alapítvány budapesti csángó bálját. Hegyeliék azonban csak a pénz töredékét kapták meg, noha ők nem tudományos kutatásra, hanem oktatásra gyűjtik a pénzt. Hegyeli azt panaszolja, hogy a támogatottak jönnek, gyűjtenek-kutatnak, majd hazautaznak, és könyvet írnak a témáról, a csángókkal viszont nem foglalkozik senki. Hegyeliék most kétezer példányban megjelentettek egy könyvet a csángókról, a csángóknak.