Árpád
-1 °C
9 °C

Meg kell ölni De Gaulle-t

2003.02.17. 14:10
Kapcsolódó cikkek (2)
A visszaemlékezés nagy erénye, hogy az elmesélt és a leírt történet szinte szóról szóra megegyezik, nem színesedtek, nem bővültek az elhangzottak - hangzott el Marton Lajos könyvének bemutatóján. A szerző 1962. augusztus 22-én részt vett abban a merényletben, amelyet Charles De Gaulle, Franciaország elnöke ellen terveltek ki. A politikusban végül nem, csak Citroenjében sikerült kárt tenni. Marton Lajos ma is vallja: hibázott, amikor nem ölte meg az elnököt.
1962 augusztusának végén rövid tudósítás jelent meg az MSZMP KB hivatalos lapjának, a Népszabadságnak a hasábjain: a Francia Algéria megtartásáért síkraszálló szélsőséges szervezet tagjai Petit-Clamart-nál meg akarták ölni Charles De Gaulle tábornokot, Franciaország elnökét, akinek nem esett bántódása. Hogy a terrorakciónak magyar tagjai is lettek volna, arról hallgat a tudósítás. Pedig hárman voltak. Egyikük, a ma is Franciaországban élő Marton Lajos könyvet írt a merényletről, amely tavaly jelent meg franciául, magyarul februárban adta ki a Kossuth Kiadó.

Cherles De Gaulle (1890-1970)
Francia tábornok, politikus. Az első világháborúban Verdunnél fogságba esett. A két világháború között több tanulmányt jelentetett meg, amelyekben felhívta a figyelmet a gépesített alakulatok jelentőségére. 1939-40-ben hadosztályparancsnok. 1940 júniusától hadügyminiszter-helyettes. Franciaország összeomlása után Londonba megy, és június 18-án megteszi híres nyilatkozatát: "Franciaország csatát vesztett, de nem háborút." Az amerikaiak bizalmát csak 1943-ban nyerte meg. Ettől az évtől Algírban a Francia Nemzeti Felszabadítási Bizottság elnöke. 1944-ben visszatért hazájába, párizsi bevonulásával pályafutása csúcspontját érve el. Az ideiglenes francia kormány elnöke és a fegyveres erők főparancsnoka volt. Nem hívták meg a nagy szövetséges konferenciákra, amit ő annak tulajdonított, hogy fegyvertársai nem tekintik egyenlő partnernek. 1945-46-ban miniszterelnök, 1958-69 között köztársasági elnök volt.

Szóról szóra megegyezik

"Olvastam, hogy Párizsban egy magyar szerző tollából megjelent egy visszaemlékezés a De Gaulle elnök elleni merényletről. Szóltam egy Franciaországban élő barátomat, hogy vásárolja meg. Miután elolvastam, három napon belül megszereztük a könyv magyarországi kiadásának jogát" - avatja be az Index olvasóit a könyvkiadói háttérmunkába Kocsis András Sándor, a Kossuth Kiadó vezérigazgatója. Az akcióhoz csatlakozott a Duna televízió is, amely február 19-én este tűzi műsorra a Marton Lajosról szóló portréműsort. "A könyv nagy erénye, hogy az elmesélt és a leírt történet szinte szóról szóra megegyezik, nem színesedtek, nem bővültek az elhangzottak" - tapint egy memoárokkal kapcsolatos örök problémára Szakály Sándor történész, a Duna televízió elnökhelyettese.

Besétált az amerikai nagykövetségre

"Marton a NATO első magyar katonájának tekinti magát" - hökkentette meg a könyvbemutató hallgatóit Szakály, ahol a Párizsban élő Marton nem tudott jelen lenni. A hetvenegy éves szerző világéletében katona szeretett volna lenni. A második világháború után is, amikor a kommunizmussal egyáltalán nem szimpatizáló Marton legyűrte a rendszerrel szemben érzett érzéseit, és beáll a Magyar Néphadseregbe. Kanyargós utat követően a légierő országos parancsnokságán olyan iratokhoz jut hozzá, amelyek szerinte a NATO érdeklődését is felkelthetik. Kabátja alatt a jelentéssel besétál hát 1955 júliusában a budapesti amerikai nagykövetségre és átadja a konzulnak az iratokat. "Hogy miért nem vitték el nyomban, amikor kitette a lábát a Szabadság téri épületből, azt sem ő, sem én nem tudom" - mondja Szakál.

Marton a következő évtizedekben - kis túlzással - arra tette fel életét, hogy a titkos katonai dokumentumok nyomára bukkanjon - eddig sikertelenül. "Azon se csodálkoznék, ha 1955-ben, a hidegháború legfeszültebb időszakában az amerikaiak egyből elégették volna papírokat" - fogalmaz Kocsis.

Sakkoztak, teniszeztek, kertészkedtek

Az ötvenhatos forradalom után Marton Lajos elhagyta az országot, és Franciaországban telepedett le. Kapcsolatba került a titkos hadsereggel, amely ellenezte a franciák kivonulását Algériából. Miután Charles de Gaulle cserbenhagyta Francia Algéria ügyét, a titkos hadsereg úgy döntött, megölik az elnököt. A Charlotte Corday fedőnevű akcióban három magyar is részt vett. A golyók végül célt tévesztenek, és csak az elnöki Citroenben okoztak némi kárt.

A megtorlás nem maradt el. A titkos szervezet vezetőjét kivégzték, Martont életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték. Egyik társa így fogalmazott: "Olyan volt, mintha laktanyában lennénk, és megvonták volna a kimenőnket." Azaz valamivel jobb: sakkoztak, teniszeztek, hajómodelleket készítettek, kertészkedtek. Öt év után amnesztiával szabadult. Az országból nem utasították ki, sőt az állampolgárságot is megkapta, fiát a napokban avatják a haditengerészet tisztjévé.

Ma is vallja: hibázott, amikor 1962. augusztus 22-én este, valamivel nyolc óra után nem ölte meg Charles De Gaulle-t, Franciaország elnökét.

(Marton Lajos: Meg kell ölni De Gaulle-t. Kossuth Kiadó, Budapest, 2003.)

Visszatérés a paradicsomba

Egy újabb kaland előszobájába léptünk, mikor kis kocsink megindult Christchurch felé.

Varázslatos Szicília

Baboci2006 felhasználónk jóvoltából vadonatúj fotók segítségével visszatérhetsz a nyárba!