Jusztina
11 °C
22 °C

Létezett a titkos szovjet delfinkommandó

2008.10.19. 16:16
Az egykori Szovjetunióban valóban létezett egy harci feladatokra kiképzett delfinekből álló katonai egység. A hetvenes években 120 állat járőrözött diverzánsokat keresve, igaz végül harcban nem, csupán gyakorlatokon mutatták be tudásukat, és egyetlen diverzánst sem fogtak.

Az egység létrehozásáról 1965-ben született döntés Amerikából érkezett hírek nyomán. A feladattal megbízott neves hírszerző, Viktor Kalganov a Krím-félszigeti Szevasztopol közelében, a Kazacsje öbölben szervezte meg a katonai delfináriumot, hivatalosan a 13032-K egységet - avagy a 75-ös területet - mondta el Kalganov fia, Andrej a Moszkovszkij Komszomolec című lapnak. Ezután kezdték befogni a tengeri emlősöket, de évekig csak a befogást és főleg a delfinek tartását tanulták, és később láttak hozzá kiképzésükhöz.

Nem szerették az egyenruhát

1971-ben az öböl bejáratánál két egymástól 700 méterre lévő ketrecben már folyamatos őrszolgálatot teljesítettek a harci delfinek. Ha szokatlant észleltek, megnyomtak egy pedált. A jelre az idomárok hozzájuk rohantak, s rájuk adtak egy titánból készült konstrukciót. Ennek része volt egy szájkosár, rajta pisztollyal, amely elsült, amint a delfin megbökött valamit, például egy víz alatt érkező diverzánst.

A felszerelések kidolgozásával több mint 35 tudományos intézetben foglalkoztak. Mivel a delfinek nem szerették az "egyenruhát", később már arra tanították őket, hogy letépjék az ellenségről a búvármaszkot.

Deszantos delfineket is képeztek arra az esetre, ha olyan helyen kell bevetni őket, ahová nem tudnak elúszni órák alatt. Repülőgépről, ejtőernyővel engedték le őket, s csak egyetlen állat esett áldozatul, amikor egy ejtőernyő nem nyílt ki.

Ejtőernyős delfinek is voltak

Felmerült, hogy kamikázékká képezzék ki a delfineket, de az okos állatok megérezhettek valamit, mert ezeken a gyakorlatokon nem voltak hajlandók együttműködni. Próbálkoztak agyukba ültetett, mozgásukat irányítani képes elektródákkal is, de ez túl költségesnek és bonyolultnak bizonyult.

A legtehetségesebb uszonyos "harcosokat" aknakeresőkké képezték ki, mivel ők természet adta lokátorukkal több százméteres távolságról is észlelik a tárgyakat, amelyeket ember nem találna meg. Az aknára kellett ejteniük egy kis szerkezetet, abból bója emelkedett a felszínre, s az aknát aztán emberek hozták fel.

A kiképzett delfinek mindig visszatértek: vagy megszokták, hogy etetik őket, vagy az emberek közelsége tetszett nekik, vagy talán szerettek katonásdit játszani.

A mai haditechnikával nem tudnak versenyezni

Andrej Kalganov, aki maga is búvárdiverzánsi kiképzést szerzett, 1988-ig dolgozott a katonai delfináriumban, s csak nehezen szabadult a szigorúan titkos intézményből. Évek óta egy jaltai delfináriumban idomít öt általa megmentett állatot, s ha sérült, vagy partra vetődött delfint látnak a tágabb környéken, őt hívják.

A Szovjetunió széthullása után a 75-ös terület Ukrajnához került. Kalganov szerint ma már sehol nem alkalmaznak delfineket katonai célokra, mivel az állatok a mai haditechnikával nem tudnak versenyre kelni. Az egykori 75-ös terület honlapja szerint azonban ott ma "tengeri biotechnikai rendszerek kutatásával és bionikai alapon álló műszaki eszközök fejlesztésével" foglalkoznak.

Robert Merle Állati elmék című, katonai célokra kiképzett delfinekről szóló, 1967-ben megjelent regényét a szerző politikai fikciónak, sok kritikus tudományos fantasztikumnak tekintette...