Kétszázezer rászorulón segít a magyar víztisztító

2005.01.11. 20:26
Három nap kaotikus szervezés után szinte tapintani lehet a magyar víztisztító csapat megkönnyebülését, amikor egy idegtépő nap és számtalan csalódás után végül önerőből megtalálják a legtökéletesebb helyet a Fővárosi Önkormányzat adományának, egy víztisztító berendezésnek. A csapat az ország dél-keleti részén, egy eddig teljesen magára hagyott körzet kétszázezer lakóján segíthet.

Hosszas huzavona után a lehető legjobb helyre került Sri Lankán a Fővárosi Önkormányzat és a Fővárosi Vízművek adománya, egy napi nyolcvan-százezer liter megtisztítására, azaz ötvenezer ember ellátására alkalmas víztisztító berendezés. Pedig mintha minden összeesküdött volna a magyar csapat ellen. Ideérkezésükkor még semmit sem lehetett tudni arról, hogy hol kell majd teljesíteni életmentő szolgálatukat. Bár vasárnap úgy tűnt, rendeződik a helyzet, a kijelölt helyszínen kiderült, hogy ebben az országban, ha a kormányzat is szerepet vállal a dolgok intézésében, semmiben sem lehetünk biztosak.

Gutaütés Balapitiyában

A kipakolás sem volt zavarmentes, de ekkor még nem is sejtettük, mi jön ezután. A magyar delegáció vezetője, Taraszovits András a kormányzattól azt az információt kapta, hogy a vízre a Colombótól mintegy hetven kilométerre délre fekvő Balapitiya kórházában van a legnagyobb szükség. A helyi káoszszervezésben kimagaslóan jónak számító ötórás totojázás után már útnak is indulhattunk. Hetven kilométer megtétele a Sri Lanka-i forgalomban öt-hat órás utat jelent, késő délutánra értünk a kisváros kórházához.

A vizeseket majdnem megütötte a guta. A kórház falán német és angol nyelvű felirat díszelget, melyben a Technisches Hilfwerke tájékoztatta az arra járókat, hogy ott ők vizet tisztítanak. Taraszovics vörös fejjel útnak indult Galle-ba, a németek központjába, hogy újból egyeztessen.

Maguk oldották meg

A magyar csapat eredetileg egyébként pont Galle-ba települt volna, de érkezésük napján az osztrák hadsereg négy víztisztító berendezést telepített a városba. Az éjszakába nyúló egyeztetések után Taraszovics egy a mentési munkálatokban önkéntesen résztvevő colombói látszerész, Souhaine Malalgoda dzsipjén útnak indult, hogy most már maga keressen helyet a víztisztítónak. Este kilencre, tizenkét óra hercehurca után boldogan tér vissza.

"A dzsungelben találtunk egy édesvízű tavat egy olyan környéken, ahol kétszázezren vannak víz nélkül", újságolja. A helyszínt terepjáróval is nehéz megközelíteni, nemhogy a tíztonnás felszerelést szállító, ütött-kopott tehetautókkal, de szerencsére a környéken éppen utat építenek. Az útépítőbrigáddal sikerült megbeszélni, hogy egy kicsit legyalulják a dzsungelba vezető ösvényt a teherautóknak.

Megújult lelkesedéssel

Bár a víztisztító telepítése nem lesz könnyű feladat a nehéz terepen, a vizesek láthatólag megkönnyebülnek. A vakszerencsének és egy kedves segítőnek köszönhetően egy olyan körzetet láthatnak el ivóvízzel, ahol rajtuk kívül még senki sem dolgozik. Kezükre játszik, hogy velük szinte teljesen egyidőben száz amerikai tengerészgyalogos érkezik a térségbe, földmunkagépekkel felszerelve. A USS Duluth legénysége eredetileg Irakba indult szolgálatra, de egy hétre megálltak Sri Lankán, hogy segítsenek az ország helyreállításában.

"Gyerekek, ez nagyon jó lesz", lelkesedik Taraszovics. A legjobban talán Kisnagy Gyula, a két állásában és hobbijában is mentéssel foglalkozó, tettvágytól égő pécsi könnyebbül meg. Látszik rajta, hogy végre azt csinálhatja, amiért jött. Segíthet az arra leginkább rászorulóknak.

A csapat kedd reggel már hozzá is kezdett a víztisztító telepítéséhez. Ha minden jól megy, és a galle-i osztrák mozgólabor is mindent rendben levőnek talál, szerdán délután már megkezdhetik a tiszta víz kiszállítását a környék kétszázezer rászorulójának.

Dzsipprajongó megmentő

A vízművesek fullextrás terepjárója nem csak a járhatatlan utak legyőzésében segített. A kocsi rögtön felkeltette Souhaine Malalgoda, a helyi Land Rover Club elnökének érdeklődését. Malalgoda, amint megtudta, hogy a kocsi a vízműves segélycsapaté, felajánlotta segítségét és klubtársai terepjáróit. "Húsz percen múlt, hogy nem vesztem oda a szökőárban", meséli nekünk az eredeti foglalkozását tekintve látszerész önkéntes. Karácsony másnapján éppen a térségbe indult, ám kicsit később, mint tervezte. A cunami nem sokkal a helyszínre érkezése előtt csapott le. Az élmény hatására azonnal természetesnek gondolta, hogy felajánlja a saját és klubtársai segítségét a járhatatlanná vált útszakaszokon történő segélyszállításban.

Más ötletei is vannak a segítségre. "Sokan nem tudják, hogy mennyi minden jelenthet problémát. A cunami miatt sokan elvesztették a szemüvegüket, és nem látnak jól", mondja. Épp ezért látszerészcégével programot szervezett, hogy mindazok, akik új szemüveget vásárolnak nála, régi szemüvegüket adják le. Munkatársai bevizsgálják az összegyűjtött szemüvegeket, a katasztrófa sújtotta térségben pedig ingyenesen megvizsgálják a rászorulókat, és kiosztják közöttük az ország más részein már fölöslegessé vált szemüvegeket.