Külfölditől nehéz elválni

Egy ír apa három éve próbálja visszakapni kislányát, akit magyar anyja franciaországi otthonukból törvénytelenül hazahozott, erről a történetről május végén számolt be az Irish Times. A cikk szerzője már a címben megkérdőjelezte a magyar bírósági gyakorlat európaiságát a gyerekrablásnak számító gyermekelhelyezési ügyekben. A magyar Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium az Irish Times-nak azt mondta, a hazai bíróságok minden tőlük telhetőt megtettek, és a magyar hatóságoknak ugyanolyan joguk van gyermekrablás címén eljárást folytatni az anya iránt, figyelmen kívül hagyhatták a francia bíróság kérését.

EU-s rendeletek és a Hágai Egyezmény is

Magyarországon az EU-s csatlakozással a közösségi rendeletek szabályai váltak irányadókká, de érvényben maradtak többoldalú nemzetközi szerződések is, mint a Hágai Egyezmény, mondta az Indexnek Janda Balázs, nemzetközi ügyekben tapasztalt ügyvéd. A gyermekek jogellenes külföldre vitelének polgári jogi vonatkozásairól szóló, 1980. október 25-i hágai egyezmény nemzetközi szinten próbálja védeni a gyermeket a jogellenes elvitel vagy visszatartás káros hatásaitól. "Ezért a szülői felügyeletet a válás kimondásáig közösen gyakorolja mind a két szülő. A gyermek lakóhelyének megválasztásában is ugyanazon jogokkal bírnak. Azaz egyik fél sem jogosult a másik hozzájárulása nélkül megváltoztatni a gyermek tartózkodási helyét” - magyarázta Janda Balázs.

Jogellenes gyermekelvitel esetén a Hágai Egyezmény értelmében annak a tagállamnak a bírósága hozhat döntést, ahová a gyermeket elvitték. Más a helyzet viszont az EU szabályozásában. Itt a gyermek korábbi lakóhelye szerinti állam bíróságai járhatnak el. Tehát az előbbi alkalmazásakor a magyar bíróság megtagadhatja a gyerek visszavitelét, de egy későbbi szülői felügyeleti eljárásban született esetleges pozitív döntés végrehajtása esetén a visszavitel megtagadása már nem lehetséges, mondta az ügyvéd.

A bonyolult szabályozás miatt a válás Janda Balázs szerint nemcsak a pároknak kínkeserves, a bíróságok is tartanak az ilyen ügyektől. „Az ügyfelek külföldi jogi ismeretekkel egyáltalán nem, vagy csekély mértékben rendelkeznek, a bíróságok pedig óvatosak szoktak lenni nemzetközi ügyekben. Az eljárások sajnos gyakran elhúzódnak, mivel a nemzetközi megkeresések és jogsegélyek foganatosítása többnyire az igazságügyért felelős minisztériumon keresztül történik.”

Kevés az információ

A nemzetközi párok válásának egyszerűsítése végett a tagországok vonatkozó jogszabályainak harmonizációjáról tavaly nyáron döntött az Európai Parlament (EP). A végül csak 14 országra, köztük Magyarországra is vonatkozó döntés alapján a válást a férj vagy a feleség szülőhazájának, illetve a tartózkodási ország joga alapján lehet lefolytatni. A gond csak az, hogy az érintettek nagy része nem tud a választási lehetőségről, így, ha a másik fél tájékozottabb, az ő számára kedvezőbb jog alapján fog folyni a procedúra.

„Nem tudtam, hogy választhatnék, pedig három ügyvéddel is beszéltem, és mind tudta, hogy magyar állampolgár vagyok. Hangsúlyoztam, hogy csak annyit szeretnék, hogy a gyerek hozzám kerüljön, de legalábbis nálam többet lehessen, mint a férjemnél. És a holland jog a gyermekelhelyezésben nem helyezi az anyát előnybe.” Melinda már 9 hónapja válófélben van, a holland férjével Rotterdamban házasodtak össze 12 éve, onnan szeretne most már végleg hazajönni a kislányával.

Kérhetünk közvetítést

A gyerekelhelyezésben a jogi hercehurca kiváltására a párok 1987 óta kérhetik az Európai Parlament közvetítőjének segítségét, amely pozíciót tavaly óta Roberta Angelilli, olasz néppárti EP képviselő tölt be. A szolgáltatás célja, hogy segítse a párokat abban, hogy a bíróság kihagyásával találjanak megoldást, párbeszéd útján. A közvetítő a gyerek érdekei alapján cselekszik, hiszen a bíróságra járást a gyerekek szenvedik meg a leginkább, és a szülők is gyakran vonakodnak tőle.

A felek személyesen Brüsszelben vagy Strasbourgban, illetve konferenciahívás útján békülhetnek az adott ügy alapján összeállított csapat segítségével. Az egyensúly miatt a csapatban a felek nyelvén beszélő, egy női és egy férfi közvetítő van, akik közül az egyik ügyvéd. Ha a szülőknek sikerül megegyezniük, és ezt írásban is rögzítik, az ez alapján hozott bírósági döntés a másik országban is érvényes lesz. „Sikernek azt tekintjük, ha olyan megoldást találunk, amely a gyermek érdekeit minden más felé helyezi, és így biztosítja a jólétét. Ezt elérhetjük tárgyalás útján, illetve diplomáciai, politikai lépésekkel és konzultációval” – nyilatkozta az Indexnek Angelilli.

A közvetítés önmagában ingyenes, a felek az ügyvédeiknek fizetnek, illetve az utazást a tárgyalás helyszínére. Az ügyeket elvileg két hét alatt szeretnék rendezni, de Angelilli elmondása szerint igyekeznek a párok időbeosztásához alkalmazkodni. Az évi 170 ezer nemzetközi váláshoz képest a szolgáltatást havonta csupán 4 pár veszi igénybe, ebből háromnak az ügyét sikerül megoldani. „A legutóbb egy olasz apa kérte a segítségem, mert két kisgyermekét az anya Szlovákiába vitte, és így ellehetetlenült a láthatás. A felek egy nyolcórás konferenciahívás végén egyeztek meg, és mindketten elégedettnek mondták magukat a szolgáltatással. Egy másik esetben pedig egy belga szülő fordult hozzám, aki ellen letartóztatási parancs volt érvényben abban az országban, ahonnan „elrabolta” gyermekét. Az ügy megoldásakor a Hágai Egyezmény azon pontjára hivatkoztunk, amely szerint a gyereket nem kell kiadni, ha az pszichés vagy pszichológiai kárt okozna neki vagy elviselhetetlen körülmények közé küldené” – mesél Angelilli.

A közvetítést a leginkább a németek, az olaszok, a szlovákok és a hollandok ismerik, míg magyar pár eddig nem jelentkezett. „Az interneten és konferenciákon hirdetjük a szolgáltatást, illetve épp most állítunk össze egy tájékoztató füzetet az unió minden nyelvén” – reagál Angelilli arra a kérdésre, mennyire igyekeznek informálni a nagyközönséget a szolgáltatásról.

Melinda sem hallott a közvetítésről, pedig a holland jog szerint az apa beleegyezése nélkül nem viheti sehova a kisfiát, mert az gyerekrablásnak számít. „A férjemnek azt ajánlottam, hogy később a gyerektartási díj egy részét fordítsuk majd repülőjegyre. Amíg nem iskolaköteles a gyerek, hajlandó lennék minden harmadik vagy negyedik héten egy hétre hazaküldeni hozzá. Most négyéves, három évig még biztosan tudna így működni a dolog, csak ehhez egy kicsit jobban kellene tervezni. A férjem itt lakik egy sarokra tőlünk, neki ez így kényelmes. Azt remélem, hogy előbb-utóbb valaki mással lesz egy új gyereke, és akkor talán kevésbé fog ragaszkodni ahhoz, hogy mi állandóan itt legyünk. Otthon lennének nagyszülők, unokatestvérek, és a kislányom is kiválóan tud magyarul.”

Ne házasodj!

A válással szemben az európai értékekhez közelebb álló házasodás jogi harmonizációja egyelőre nincs napirenden Európában. Pedig a jogi gondok már akkor felmerülnek.

Kinga tavaly augusztus óta házas, a férje cseh, és a nemzetközi házasságkötést annyira idő- és pénzigényesnek tartják, hogy másokat lebeszélnének róla. „Azt gondoltuk, hogy EU-s állampolgárként minden nagyon egyszerűen fog menni, csak bemegyünk a városházára, kérünk egy időpontot, és gyorsan összeházasodunk. Akkor már gyereket vártam, úgyhogy szerettünk volna minél hamarabb egybekelni. A szükséges papírok beszerzése két hónapig tartott. A férjemnek igazolnia kellett, hogy nem házas, kérnie kellett egy születési anyakönyvi kivonatot, és ezekről hiteles fordítást. A fordítást csak Magyarországon csináltathattuk meg, mi viszont akkor Csehországban laktunk, így minden esetben haza kellett jönnünk intézkedni. Nem is beszélve arról, hogy a cseheknél a fordítás pár száz koronába kerül, mivel nem csak egy szervezet végezheti, és egy nap alatt megcsinálják. Itthon ez már sürgősséginek számít, így egy oldal fordítása közel 30 ezer forintba kerül. Nekünk három oldalt kellett fordíttatni. A városházán azt mondták, még szerencsénk is van a két országgal, mert a külügyminisztériumok, nagykövetségek nem ellenőrzik a papírok hitelességét, a két ország közti bizalomra hivatkozva. Állítólag Németországban ez is plusz fejfájás lett volna.” Ezután a férj megjegyzi, most azon gondolkozik, hogy nyit egy nemzetközi családjogi tanácsadó irodát.

Igény biztosan volna rá. Az EP honlapján közölt adatok szerint Európában 20 millióan élnek a szülőföldjüktől távol, évente 350 ezer nemzetközi pár házasodik, és 170 ezer válik el.