A magyarok büszkék lehetnek az elnökükre

Halmi László: Mit emelne ki a legszívesebben azok közül a tettek, tulajdonságok közül, amelyek alapján rászolgál az ön bizalmára, támogatására és barátságára Orbán Viktor és Schmitt Pál?

A magyarok büszkék lehetnek az elnökükre és a miniszterelnökükre: kemény politikusok, nem hátrálnak meg sem a kritikáktól, sem a kihívásoktól. Schmitt Pált és Orbán Viktort is elég jól ismerem, mindig igen közel dolgoztam hozzájuk. Orbánnal egy időben voltunk miniszterelnökök, és kitűnő együttműködés volt közöttünk. Schmitt Pált jól ismerem európai parlamenti alelnök korából. Mindketten tapasztalt, nagy tudású és bátor politikusok. Kapcsolatunk baráti és szakmai jellegű egyben.

Halmi László: Hogyan ítéli meg a magyar elnökséget figyelembe véve azt is, ami a magyar belpolitikáról az európai partnerek számára kiderült a fél év során?

Magyarország együttműködő és hatékony EU-elnök volt. Az elnökségek sikerét egyébként sem a belpolitika hőfoka, hanem az alapján ítéljük meg, hány egyezséget sikerült fél év alatt nyélbe ütni. A magyar elnökség segítségével sikerült konszenzusra jutni egy sor aktuális és sürgős témában, így például a gazdasági kormányzás kérdésében. De itt említendő a horvát csatlakozás, az egységes szabadalmi törvény, a hamisított gyógyszerek, a Dél-Koreával kötött szabadkereskedelmi egyezmény és a határokon átnyúló betegjogok témaköre is. Mindent egybevetve Magyarország nagyon jó munkát végzett.

Salyi Gyula, Hontvári József Levente: Mit gondol az euró jövőjéről? Lengyelország, Magyarország és Csehország számára megéri csatlakozni az eurózónához? Mennyire tartja most időszerűnek, egyáltalán lehetségesnek, hogy közös pénzügyminiszter legyen az EU-ban, aki beleszólhat az euróövezeti országok költségvetésébe, és önálló adót vethet ki?

Sokan nincsenek tisztában a közös fizetőeszköz rengeteg előnyével. Az euró haszna nem merül ki abban, hogy megkönnyíti az utazást. Átláthatóbbá teszi a tranzakciókat, támogatja az Európán belüli kereskedelmet azáltal, hogy kiiktatja az árfolyamkockázatot. Alacsony szinten tartja az inflációt, ami jót tesz az üzleti környezetnek, és a családokat is segíti a hosszú távú tervezésben. Egyenlő esélyeket teremt, elősegítve a tisztességes versenyt a cégek és a gazdaságok között. Az euró pozitív hatásait a politikusoknak és az üzletembereknek is folyton hangsúlyozniuk kellene.

A fő probléma: a piac olyan szintre árazta le egyes tagállamok államkötvényeit, ami nem felel meg a kötvénykibocsátó állam gazdasági helyzetének. Nem tartották be a költségvetési fegyelem szabályait – egyébként most végezzük az utolsó simításokat azon a törvénycsomagon, amely a pénzügyi fegyelem megszilárdítását célozza. A válságért a téves piaci döntések és a kormányok önelégültsége felelős – nem az euró mint olyan. Nem szabad abba a tévedésbe esnünk, hogy a jelenlegi válság az euró válsága. Egyes euróövezeti államok adósságválságát éljük meg.

Ami a kérdés másik felét illeti: a jelen helyzetben létfontosságú Európa pénzügyi és gazdasági egysége – vannak, akik ezt gazdasági kormányzásnak, mások gazdasági irányításnak nevezik. Szerintem egyszerűen csak helyre kell állítani az egyensúlyt: a monetáris unió már megvalósult, de gazdaságilag még nem egyesült Európa. A múlt évben nagy lépéseket tettünk ebbe az irányba, de ez még nem elég. Az Európai Parlamentnek (EP) világos álláspontja van ebben a kérdésben: azok a tagállamok, amelyek túlságosan nagy hiányt halmoztak fel, nincsenek abban a helyzetben, hogy a saját adósságaik és deficitjük fenntarthatóságát megítéljék. Így várható, hogy az Európai Bizottság és az EP nagyobb beleszólást kap a gazdasági ügyekbe, és a szankciók automatikusabban lépnek életbe.

Török László, Tibor, Pataki Antal: Mennyiben támogatja azt a javaslatot, amely az Európai Egyesült Államok létrehozását igyekszik megalapozni? Úgy gondolja, az EU megmenthető azzal, ha még több hatalmat vonnak el a nemzetállamoktól? Mit gondol, mikor fog igazi politikai unió is megvalósulni a gazdasági mellé?

Az EU-ban az a szép, hogy semmilyen más politikai formációval sem összevethető. Valahol félúton van egy nemzetállam és egy nemzetközi szervezet között. Mély meggyőződésem, hogy a jövőben tovább erősödik az integráció, ha nem önszántunkból, akkor azért, mert muszáj. Ugyanakkor az EU-ból sose lesz teljes értékű szuperállam, mert a törvények végrehajtatása a nemzetállamok felelőssége marad. Az Uniót ráadásul a szubszidiaritás ás a szolidaritás elve mentén kormányozzák, ami azt jelenti, hogy a döntéseket az Unió polgáraihoz legközelebb eső szinten kell meghozni.

Csinovnyik, Mikka, Tibor: Hogyha az EU valamilyen oknál fogva szétesne, akkor várható-e, hogy a Duna menti népek összefogjanak? Elképzelhetőnek tartja egy erős és független Közép-Európai Unió létrejöttét? Ön szerint a V4 országai együttműködhetnének-e az EU-n belül a német-francia pólus ellensúlyozására?

Ha az EU összeomlana, annak csak káosz, elszegényedés, elnéptelenedés és konfliktus lehetne az eredménye, ezért inkább nem kísérleteznék hasonló elképzelésekkel.

A V4 szerintem hasznos regionális fórum, de semmiképp sem szabad rá úgy tekinteni, mint a többi területtel versengő blokkra. Németország és Franciaország javaslataival élen járt a szuverén adósságválság megoldásában, mivel ők az euróövezet legnagyobb gazdaságai közé tartoznak. Ennek a két országnak nagy részt kell vállalnia azokból a pénzügyi erőfeszítésekből, amelyek visszaállítják a térség stabilitását, de az EU-t semmi körülmények között nem ők igazgatják.

Én úgy tapasztaltam, hogy az unióban az érvek ereje inkább nyom a latban, mint a tagállamok mérete, népessége és gazdaságának nagysága.

Dienes Bea: Mit gondol a Václav Klaus nevével fémjelzett euroszkeptikus mozgalom növekvő népszerűségéről és Václav Klausról általában?

A kritika, akármilyen kemény is, hozzátartozik az EU működéséhez. Szerintem a legnagyobb vétek, amit politikus elkövethet, még ha jó szándékú is, hogy homályos és bizonytalan válaszokat ad. Ha a jó politikusoknak nincs bátorságuk őszintén kommunikálni, akkor az emberek azokhoz fordulnak, akik rosszt választ adnak, hangosan és tisztán. Szerintem részben az euroszkepticizmus is a rossz kommunikációnak tulajdonítható. Világossá kell tennünk, hogy miért van szükségünk az euróra vagy a Lisszaboni Szerződésre, miért az EU képviseli a jót a világban, és miért nagy kiváltság, hogy részesei lehetünk.

Az a benyomásom, hogy a nemzeti politikusok nagyon jól tudják, miért jó nekik az Unió, de gyakran nem elég bátrak ahhoz, hogy ezzel ki is álljanak az emberek elé. Inkább azt mondják otthon, hogy „az EU miatt ezt és ezt kellett tennem”, amivel bűnbakot csinálnak az Unióból. A válság is elősegíti az euroszkeptikusok erősödését: ha a gazdaság jól működik, ezek a mozgalmak nem szereznek annyi hívet. Válságban az emberek elégedetlenek a fennálló renddel, és olyan politikusok felé fordulnak, akik könnyű válaszokat adnak, ám ezek a válaszok aligha kínálnak megoldást a 21. század összetett problémáira.

Václav Klaust nagyon jól ismerem sok-sok éve: nagyjából ugyanabban az időben voltunk miniszterelnökök a saját országunkban. Felhasználva ezt a hosszú ideje tartó ismeretséget, magam is segítettem meggyőzni Klaus elnököt arról, hogy írja alá a Lisszaboni Szerződést. Meg is tette. Örülök, hogy sikerült rávenni, és számomra ez a lényeg.

Pámer Ferenc, Csepeli György: Tervezi-e az EU vezetése, hogy tekintettel a gazdasági válságra csökkentsék az uniós vezetők, bürokraták és képviselők fizetését? Az így megtakarított eurómilliókat a tagállamokon belüli társadalmi feszültségek csökkentésére kellene felhasználni. A két helyszínes parlamenti ülésezés költségeiből Magyarország teljes romaproblémáját meg lehetne oldani.

Számos mítosz tartja magát az Unióval kapcsolatban. Gyakran emlegetik úgy, mint elkényeztetett funkcionáriusok és lusta politikusok túlméretezett bürokráciáját. Ezzel szemben én úgy látom, hogy az EU olyan munkamániások gyűjtőhelye, akiknek sokkal jövedelmezőbb állásuk lenne a versenyszférában. Egyébként nincs is olyan sok hivatalnok az Unióban, körülbelül ugyanannyi, mint a párizsi városházán.

Ide tartozik az is, hogy az Európai Tanács átfogó kiadáscsökkentést jelentett be a tagállami megszorításokra válaszul. Az EU költségvetésének körülbelül 5 százalékát fordítják személyi költségekre, a többi befektetésekre megy el. Nem hiszem, hogy lenne olyan tagállam, amely kevesebb pénzt költ személyi kiadásokra, mint az EU. A két helyszínes ülésezés kérdése kívül esik az Európai Parlament hatáskörén; a tagállamok egyhangú döntése szükséges ahhoz, hogy a jelenlegi felállás megváltozzon.

Mikka: Mi az EU álláspontja a török csatlakozással kapcsolatban, és mi az ön személyes véleménye erről a kérdésről?

A török csatlakozási tárgyalások sajnos lassan haladnak. Az EP határozatban fejezte ki támogatását az ügy iránt, személy szerint pedig azt gondolom, hogy Törökország mind történelmileg, mind kulturálisan az európai térhez tartozik.

Bár az ország jelentős lépéseket tett már, az EU és különösen az EP is további intézkedéseket szeretne látni a kisebbségek elismerése, a nők szerepe, a sajtószabadság és a törvénykezés területén. A török csatlakozási tárgyalásokon az európai közösségi jogrendszer egy fejezetét sikerült ideiglenesen lezárni, másokat megnyitottak, megint másokat pedig a török-ciprusi helyzetre való tekintettel meg sem kezdtek. Terveim szerint ősszel Törökországba látogatok, ahol remélem, a kormánnyal és az emberekkel is termékeny vitát folytathatok a jövőről.

Kotick: Európa miért engedi be a génmódosított takarmányt? Milyen érdekcsoportok lobbiznak a génmódosított növények termesztése és kereskedelme ellen, illetve mellett? Ön szerint mi várható hosszabb távon?

A tagállamok, a minisztertanács és az Európai Parlament is rendkívül megosztott a genetikailag módosított élőlények (GMO-k) kérdésében. Az európai közvélemény igen óvatos – ha nem szkeptikus – a génmódosított növényekkel és a klónozott állatokkal kapcsolatban, de a GMO pártolói és ellenzői is elfogadhatóan érvelnek.

Ha a génmódosítás kérdése kerül napirendere, öt meghatározó elv mentén szoktam mérlegelni. Először is, ha különböző importszabályok vonatkoznának a tagállamokra, az aláásná az európai piacok egységét. Ezért az Európai Bizottság dönt – az Európai Élelmiszer-biztonsági Ügynökség elemzéseivel összhangban – az egyes GMO-k behozatalának engedélyezéséről. Másodszor: fontos, hogy mindig a fogyasztók biztonsága és érdekei álljanak a döntések középpontban. Harmadszor: ügyelni kell arra, hogy a kisszámú európai GMO-termelő gazdaságból ne terjedhessen át a genetikailag módosított virágpor a hagyományos farmok növényeire. Ez igen lényeges szempont, ha nem teljesül, az végső soron a választás szabadságát veszélyeztetheti nemcsak a termelők, hanem a fogyasztók számára is. Negyedszer: nem akarunk monopóliumot. Nem engedhetjük, hogy GMO-ba fektető cégek oligopolista (kevés szereplős piacon nagy befolyással rendelkező) módszerekkel növeljék előnyüket, és felverjék a termények árát. Ötödször: bár mindkét tábor tudományos érvei helytállóak és figyelembe veendők, független, nyilvános kutatások eredményeire is szükségünk van ahhoz, hogy pártatlan politikai döntéseket hozhassunk.

Ami a lobbizást illeti, Brüsszelben számtalan témában képviselik az érdekeket különféle háttérrel rendelkező emberek. Ugyanabban a kérdésben a pro és a kontra álláspont mellett érvelőket is könnyűszerrel találni – ez a helyzet a GMO esetében is. Az a fontos, hogy a törvényhozó függetlenségét ne lehessen megkérdőjelezni. A lobbisták és az EP-képviselők viszonyát rendező szabályrendszer létrehozása EP-elnöki szolgálatom egyik legfontosabb feladata. Remélem, hogy ez a szabálycsomag segít még átláthatóbbá és etikusabbá tenni a Parlament működését.

T.R.: Önnek volt olyan élménye, amely igazolta a lengyel-magyar barátságot?

Amikor tavaly októberben Magyarországra látogattam, igen meleg fogadtatásban volt részem, és amikor nagyobb nyilvánosság előtt mondtam beszédet, azonnal éreztem egy olyan kötődést, amit máshol általában nem. Szerintem Lengyelország és Magyarország barátsága valóban történelmi tényeken és emberi kapcsolatokon alapul.

1956-ban még elég fiatal voltam, de emlékszem, hogy Lengyelország hogyan nyújtott kézzelfogható segítséget magyar barátainknak. Több mint tízezer ember jelentkezett véradásra, és kétmillió akkori amerikai dollárnak megfelelő segélyt gyűjtöttek össze.

Mi sem emlékeztet jobban a lengyel-magyar barátságra, mint hogy az Európai Parlamentben a Szolidaritásról elnevezett sétány mindjárt az Antall József nevét viselő épület mellett húzódik. Magyarországot és Lengyelországot a Szovjetuniótól való függetlenedésért, az Európához való közeledésért tett közös erőfeszítéseik is egyesítik. Engem ez a közismert szólásra emlékeztet: „Polak, Węgier – dwa bratanki. Lengyel, magyar – két jó barát.”