Luca, Ottilia
2 °C
5 °C

Politikusnak menni, az kizárt

2011.10.16. 08:25
Modelleztek plenáris ülést, megnézhették, milyen egy EP-képviselő munkája, és még majdnem díjat is nyertek azok a magyar középiskolások, akik az Európai Parlament diákoknak rendezett játékára, az Euroscolára érkeztek a héten Strasbourgba. Bár igazán testközelből figyelhették meg, hogyan működik az EP a kulisszák mögött, egyikük sem gondolja úgy, hogy a jövőben bármikor is politikai pályára lépne.

Az Európai Parlamentnek régóta célja, hogy közelebb hozza magához unió polgárait, mivel sokan úgy gondolják, hogy a messzi Brüsszelben zajló események tőlük teljesen függetlenül történnek és semmilyen hatással nincs életükre nézve. Hogy leszámoljon ezzel a nézettel, a Parlament több új programot is elindított; ilyen a nemrég megnyitott Európai Parlamenti Látógatóközpont Brüsszelben, vagy a középiskolásoknak rendezett, minden hónapban megtartott Euroscola játék Strasbourgban.

„Az iskolák kijuthatnak Strasbourgba, bárki jelentkezhet rá, de valamiért mégse nagyon reklámozzák. Mi is csak a véletlen szerencse révén tudtuk meg, hogy létezik ez a verseny, pedig tényleg hihetetlenül jó lehetőség” – mondja Kajcsos Zsófia, az októberi győztesek, a Berzeviczy Gergely Két Tanítási Nyelvű Közgazdasági Szakközépiskola gyerekeinek osztályfőnöke.

Az Euroscola játékra az EP Tájékoztatási Irodában kell jelentkezni, ahol először nyílt órát tartanak az érdeklődő osztályoknak az unió működéséről, majd kitöltetnek velük egy uniós kvízt, melyet később összehasonlítanak a többi, náluk járt iskoláéval. Strasbourgba, a 27 tagország közti versenyre az utazhat, akinek az adott hónapban a legjobban sikerült kitöltenie a kvízt.

„Mi nem találkoztunk az ellenfeleinkkel, nem is voltunk igazán tisztában vele, hogy kik ellen versenyzünk" – folytatja az osztályfőnök, akit egyébként meglepetésként ért, hogy ők nyertek. Épp ezért, az utazás megszervezésére is nagyon kevés idejük maradt. "Attól a pillanattól, hogy kiderült, megnyertük, 3-4 hetünk volt az egész megszervezésére.”

Végtelennek tűnő sorok és morózus írek

A verseny reggelén csöpögő esőre és a Strasbourgot olyannyira jellemző szürkeségre ébredünk. A diákokon nyoma sincs a tegnapi, 15 órás buszút fáradalmainak, a tegnapi farmerok és melegítők után előkerültek a zakók és a kiskosztümök, néhol még körömcipő vagy selyem nyakkendő is feltűnik. A feszültség a levegőben érezhető, a legtöbben halkan beszélgetnek, vagy ismétlik tételüket, míg a Parlament épületéhez érünk.

"Elvileg ezt a nyereményt, hiába egyetlen osztály játszotta, az egész iskola nyeri, és ennek a súlyát a gyerekek is érzik, hogy ők most egy egész iskolát, egy egész országot képviselnek, ezért nem nyújthatnak rossz teljesítményt" - mondja az osztályfőnök.

„Most még nyugodtnak tűnünk, de azért mindenki rá van parázva erre” – mondja az egyik lány, aki szerint a legtöbben nyerni akarnak - bár van  aki már azzal is megelégedne, ha egyszerűen túlélné a mai napot.  „Nem feltétlenül nyerni akarunk, én például inkább az angoltudásomat szeretném tesztelni” – teszi hozzá egy fiú.

A beléptetés után kiderül: összesen 468 gyerek van ma itt, akik mind azért érkeztek, hogy egymással együttműködve végigjátszák, hogyan is zajlik le egy plenáris ülés Strasbourgban. "Minden hónapban egyszer nagyjából ugyanennyi fiatal érkezik ide, hogy eltöltsenek itt egy napot és játszanak a Eurogame-el. Már egész megszoktunk őket" - magyarázza az egyébként üresen kongó épület folyosóján haladva egy parlamenti kísérő.

Görög a görögnek szemét kivájja

A diákokat és a tanárokat az épületbe érve elválasztják egymástól, és míg a fiatalok a portugál csapat tangóharmónikás táncbemutatóját élvezhetik reggeli közben, addig a tanároknak bemutatkozós játékot kell játszania egy másik teremben. Végül mindannyian átmennek a hatalmas plenáris ülésterembe, hogy elkezdjék a játékot. Ennek első részeként a Parlament igazgatói rövid ismertetőbe kezdenek az uniós intézményekről, azok működéséről és az EP-ről.

"Lehet, hogy egy nap ti is idejöttök dolgozni, és ez nem csupán álom, hanem könnyen valósággá is válhat - magyarázza franciául Evangelos Gintersos, a görög származású igazgató, aki ezután egy uniós jelszóval, az Egység a sokszínűségben szlogennel folytatja beszédét.

A termet megtöltő fiatalok forgatják a fejüket - nem is csoda, a játékot vezető görög negyven perces beszédében franciákra jellemző alapossággal veszi sorra az Európai Parlamentről elsüthető összes lehetséges klisét, majd a két hét múlva esedékes plenáris ülés témáit hozza szóba, köztük a görög válságot, elegáns nemtörődömséggel fikázva kicsit a válságban vétkes honfitársait, akiknek a teremben üldögélő csoportja erre ideges izgés-mozgásba kezd.

Plenáris ülés Euroscola módra

További tíz perc szenvedés után véget ér a beszéd, és jöhet az országok – illetve iskolák – bemutatkozása egy percben, melyet a csapatok választott képviselői adnak elő, elsőként egy belga srác, aki belesül a beszédébe, mire hangos taps közepette engedik helyére. A hangulat kezd a focimeccsekéhez hasonlítani, mindenki tapsol és hujjogat mikor az ő képviselője kerül sorra. A legtöbben angolul beszélnek, kivéve az íreket, akik inkább a franciát használják bemutatkozásukhoz. A magyar csapatból az öltönybe és nyakkendőbe öltözött Kristóf képviseli a többieket, a kivetítőn beszéde közben az iskola képei peregnek.

A beszédek után közvélemény-kutatás következik: a képviselők által is használt szavazórendszert a többség gyorsan megtanulja használni. A feltett kérdésekben a szervezők arra kiváncsiak, akarnak-e a diákok egyetlen munkanyelvvel működő parlamentet, jó lépésnek tartják-e, hogy országuk belépett az unióba, elég információt kapnak-e az EU-ról, vagy épp jó lépés volt-e az euró bevezetése. A szavazás lezárulta után szabadon lehet kérdéseket feltenni a három jelenlévő igazgatónak, amire ők hosszasan beszélnek általánosságokban.

A magyar diák, Bálint az uniós gazdasági válság és a görögök ügyében tett lépésekről kérdezi a görög elnököt, aki hosszas válaszadásba kezd. "Arról beszélt, hogy az országok össze fognak fogni és megoldják ezt a problémát, de túl általános, túl politikus választ adott, vagyis csak ködösített" - mondja később a fiú.

A hosszú kérdezz-felelek után végre ebédelni engedik az embereket, majd a tanároknak és a diákoknak is ki kell töltenie egy eu-s kvízt, majd a diákok ezután – akárcsak a képviselők az életben – munkacsoportokba szerveződnek, hogy a még otthon feldolgozott témákról összevessék véleményüket. Ötleteket kell saját témájukban kitalálniuk, melyeket aztán a munkamegbeszélés végére összesítenek, majd a plenáris terembe visszatérve a parlamenti jelentések mintájára szavaznak is a felvetésekről.

Játék határok nélkül

A plenáris ülésterembe visszatérve a csoportok választott képviselői elmondták, mire jutottak megbeszélésük során, majd szavaznak az általuk javasolt lépésekről. Így sikerül kideríteni, hogy a meghívottak mindannyian arra vágynak: az emberek legyenek egyenlőek a törvény előtt, ne legyen megkülönböztetés, legyen több a jótékonykodás, az önkéntes feladat, óvjuk jobban környezetünket.

Ezután újabb Európa-kvíz következik, a korábbi kvíz legjobbjaival köztük egy magyar lánnyal), de ez a teszt is meglehetősen érdektelen, zenei kérdések és a leginkább "érdekességek Európáról" kategóriába sorolható kérdések váltják egymást, David Guetta fiának nevétől Európa legnagyobb szigetéig bezárólag. Hogy a közönség se unatkozzon, szavazógépeikkel ők is véleményt nyilváníthatnak - más kérdés, hogy ezzel nem nyerhetnek semmit. Végül 10 egészen kérdés után a fehér csapat nyer, a magyar lány csapata sajnos az utolsó helyen végez.

Ezután már nem volt más hátra, mint az ülést levezető görög elnök lelkesítőnek szánt beszéde, hogy aztán az európai uniós himnusz hangjaira a csapatok szóvivői által körbehordozott országzászlók meglengetése után mindannyian egyszerre távozzunk a teremből.

A magyar diákokat nem vonzza a politikusi pálya

Bár az Euroscola ötlete az összes jelenlévő szerint rendkívül jó, a kivitelezésben azért még bőven akadnak problémák. A diákoknak legjobban egyértelműen a szavazás tetszett, kifogásolták viszont, hogy a játékok rendkívül hosszúak és erőltetettek, sokszor unalmasak voltak.

"Az volt az igazán nagy baj, hogy a szavazásnak, az egész napnak nem volt igazán tétje. Hiába rendezték meg az egészet gyönyörűen, az eredeti díszletek közt, eredeti folyamatoknak megfelelően, hiába szavaztak valamiről, mert mindenki tudta, hogy semmi sem múlik a szavazatunkon. Egyesek ennek ellenére egészen úgy viselkedtek, mintha már most profi politikusok lennének" - mesélte később az egyik lány.

Az osztály többségét viszont egyáltalán nem csábította a lehetőség, hogy egy szép napon politikussá váljanak. "Fura volt képviselőnek lenni, bele kellett szokni, és bár a nap elején még gondoltam rá, hogy talán egyszer én is lehetek képviselő, de aztán rájöttem, hogy mennyire unalmas munka, úgyhogy inkább nem választanám" - mesélte egyikük. - De legalább megpróbálták megmutatni, milyen egy képviselő élete - mondta láthatóan ambíciózus, a plenáris ülésen is bátran felszólaló Bálint.  - És te lennél képviselő? - kérdezem tőle. - Kizárt - mondja, mielőtt elvonul osztálytársnőivel.

Az Európai Parlament által társfinanszírozott rovat.
Az Európai Parlament a tartalomért azonban nem vonható felelősségre.