Kelemen, Klementina
3 °C
7 °C

Európai Parlamenti frakció az EU ellen

2011.11.28. 11:50
A legtöbb tagja Izrael-párti, de közben van közöttük, aki egy fasiszta bábállam vezetőjének rehabilitációjáért küzd. Görög tagja a második világháborús jóvátétel elmaradásával köti össze a válságot, de közben finn frakciótársa szerint Görögország megérdemli a csődöt. Ez a Szabadság és Demokrácia Európája (Europe of Freedom and Democracy – EFD). Az Európai Néppárt, a Szocialisták és Demokraták, a liberális frakció és az Európai Konzervatívok és Reformerek után most az EP újabb képviselőcsoportjával kapcsolatban válaszolunk meg néhány banális kérdést.

Szabadság és Demokrácia Európája a nevük? De hát a liberálisokról  már volt szó!

Nem egészen. Amire gondolsz, az az igen hasonló nevű Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért, akikkel valóban foglalkoztunk már sorozatunk egy korábbi részében. A Szabadság és Demokrácia Európájában, amiről most van szó, liberálisok helyett inkább euroszkeptikusok és szélsőjobboldaliak foglalnak helyet.

De hát hogyan ülhetnek az Unió parlamentjében euroszkeptikus képviselők?

Mivel a képviselőket a tagállamokban választják meg, ezért a választók olyan pártoknak is bizalmat szavaznak, akik elutasítják az európai egység jelen formáját, és inkább a nemzetállami szuverenitás megőrzésére és megerősítésére törekednek.

Niki Tzavela
Niki Tzavela
Fotó: efdgroup.eu

Ha ezek a pártok nem szeretik az Uniót, akkor miért nem maradnak ki belőle?

Az euroszkeptikus politikai erők általában úgy érvelnek – és ebben van ráció – hogy akár milyen rossz is, az EU olyan politikai realitássá nőtte ki magát, melyet nem lehet figyelmen kívül hagyni. És ha már van Unió, és van az Uniónak egy parlamentje, akkor nekik ott is képviselniük kell a saját választóik érdekekeit. Emellett meg – de ezt már nem szokták hangoztatni – politikai pártként ők sem nélkülözhetik sem az európai parlamenti mandátumok által jelentett nemzetközi befolyást, sem a bőkezű brüsszeli apanázst.

De mégis mit csinál egy euroszkeptikus képviselő az Unióban?

Próbál keresztbe tenni az európai föderalizmusnak – melyet a legmarkánsabban a liberálisok képviselnek –, azaz annak a folyamatnak, mely során a tagállamok egyre nagyobb hatásköröket biztosítanak az uniós szerveknek. És ez a törekvés önmagában nem feltétlen destruktív. Egyfelől ugyanis az egyes uniós ügyek hajmeresztő kezelése miatt az EU valóban nemcsak a szélsőséges politikai szereplőkből vált ki éles kritikát, hanem minden józan polgárból. Másfelől pedig az „európai egység” terjedelme, a nemzeti önállóság és az uniós intézmények közti határ olyan nyitott kérdés, melyre még az európai vezetőknek sincsenek kiérlelt válaszai.

Olasz EFD tagok az EP-ben (Oreste Rossi, Matteo Salvini és Mario Borghezio)
Olasz EFD tagok az EP-ben (Oreste Rossi, Matteo Salvini és Mario Borghezio)
Fotó: Georges Gobet

Az biztos, hogy az EFD inkább lassítani próbálja az egységfolyamatot, mintsem előremozdítani. „globalizmussal szövetkezett föderalizmusa” miatt nem fogadja el az Európai Unió alapvető jogszabályait, a Lisszaboni Szerződést és az Európai Alkotmányt sem. Az Unió elutasítása azonban nem jelenti egyben az európai országok együttműködésének elutasítását is. Ahogy az EFD frakciójában ülő Sampo Terho, az Igaz Finnek képviselője az Indexnek adott interjújában megfogalmazta: „Mi csak az EU föderalizmusát utasítjuk el, de roppant fontosnak érezzük a nemzetállamok korrekt és átlátható alapokra helyezett együttműködését.”

És ezeken az Igaz Finneken kívül mégis kik alkotják az EFD-t?

Az EFD két meghatározó ereje a brit Függetlenségi Párt (UKIP) és az észak-olasz szeparatista párt, a korábban Silvio Berlusconit is támogató Lega Nord (Északi Liga). Ők a frakcióban ülő 28 képviselőből 9-9-et adnak, és a frakcióvezetői tisztséget is az ő politikusaik, Nigel Farage illetve Francesco Speroni töltik be. A fennmaradó 10 helyen finn, litván, dán, görög, francia és holland jobboldali pártok képviselői osztoznak, de Ján Slota Szlovák Nemzeti Pártjának egyszem képviselője is az EFD-ben foglal helyet. Ha az összes képviselőjükre kíváncsi vagy, akkor itt megtalálhatod őket!

Nigel Farage
Nigel Farage
Fotó: Georges Gobet

Hogy ha a jobboldaliak, euroszkeptikusak itt vannak, akkor biztos a Jobbik is ebben a frakcióban ül, ugye?

Nem. Az igaz, hogy a Jobbik is euroszkeptikus nézeteket képvisel – 2004-ben, az első magyarországi EP-választáson nem is volt hajlandó elindulni -, de három képviselője a függetlenek között foglal helyet. Egyébként nem a Jobbik az egyetlen euroszkeptikus párt, mely nem tartozik az EFD-hez. Az osztrák Szabadságpárt például 2009-ben bejelentette csatlakozási szándékát az újonnan alakult képviselőcsoporthoz, de ezt a pártok többsége visszautasította. Az EFD frakciójában nincsenek ellenérdekelt nacionalista pártok, ezért nem kerülnek felszínre olyan nemzeti ellentétek, mint a francia-német, a lengyel-német vagy a magyar-román konfliktus.

De ha több euroszkeptikus párt is kimaradt az EFD-ből, akkor miért mondtad azt, hogy ez az euroszkeptikusok frakciója?

Valóban vannak még az EP-ben további euroszkeptikus képviselők is, például Bokros Lajos társaiként az Európai Konzervatívok és Reformerek soraiban. De a Függetlenség és Demokrácia Európája az egyetlen frakció, melynek tagjai között ez az egyetlen ideológiai kapocs. Maga a frakció is kényszerből alakult, miután a 2009-es EP-választást követően az előző ciklus két euroszkeptikus csoportja, a Függetlenség/Demokrácia és a Nemzetek Európája nem tudta összeszedni a frakcióalakításhoz szükséges 25 képviselőt. Ezeket a frakciókat ugyanis zömében hullámvasútszerűen változó támogatottsággal bíró protesztpártok alkották, akik odahaza éppen nem tudták megugrani a parlamentbe jutáshoz szükséges 5 százalékos küszöböt, vagy ha mégis, akkor más frakciókhoz csatlakoztak. A két vezető párton, az UKIP-en és a Lega Nordon kívül folyton cserélődő tagsága és a pártok közti szerves kapcsolatok hiánya miatt az euroszkeptikusok nem alkotnak olyan erős pártcsaládot, mint a sorozatunkban korábban tárgyalt néppártiak, szociáldemokraták vagy liberálisok.

Mario Borghezio és Max Bastoni demonstrációja az Európai Bíróság előtt
Mario Borghezio és Max Bastoni demonstrációja az Európai Bíróság előtt
Fotó: Frederick Florin

Jó, az EFD nem liberális, hanem euroszkeptikus. De akkor milyen szabadságot akarnak elérni?

A tagállamok szabadságát, azaz a nemzetállamok Uniótól való függetlenségének megőrzését. De a frakció elnevezéséből nem érdemes messzemenő következtetéseket levonni, mert 2009-es megalakulásakor felmerült a „Szabad Emberek Európája”, a „Szabadság Embereinek Európája” és számos egyéb olyan név is, melyben szerepel a „Függetlenség”, vagy más népszerű hívószó is. Egyébként úgy tűnik, az EFD nem is nagyon törekszik az egységes politikai arculat kialakítására, amit jól jellemez, hogy tagjainak „a nemzeti értékek és különbségek tiszteletben tartása miatt” nem írja elő a frakciófegyelmet, sőt, még az előzetes konzultációt sem. Ezért láthatnak napvilágot az olyan abszurd sajtótájékoztatók, mint a görög Nikolaos Salavrakosé, aki hazája második világháborúban elszenvedett veszteségei miatt mintegy 575 milliárd euróra rúgó kárpótlási igényt jelentett be Németország felé. És jól leírja az EFD tagjai közti politikai különbségeket, hogy miközben a görög Ortodox Népi Gyűlés (LAOS) képviselője a történelmi igazságtételre utalva próbál némi pénzt – vagy legalább jóindulatot – csiholni hazája számára, addig a már említett Igaz Finnek a „bukás szabadságá”-ra hivatkozva minden pénzügyi segítséget megvonnának az euroövezet bajba jutott tagjaitól.

Akkor ennek a frakciónak az Európai Unió elutasításán kívül nincs más központi mondanivalója?

A képviselőcsoport szűkszavú Chartájában egyetlen mellbevágó kezdeményezéssel sem találkozhatunk, a képviselőcsoport „több demokráciát” akar, „elszámoltatható” európai összefogást – sokatmondóan kerüli az Európai Unió elnevezést -, valamint elutasítja Európa bürokratizálását, ami mögött szerintük egy „európai szuperállam” létrehozásának szándéka áll. Emellett leszögezik, hogy tisztelik és védik az európai nemzetek történelmi, kulturális és vallási hagyományait, emellett azonban elutasítják az antiszemitizmust és minden egyéb xenofób nézetet.

Sárgával és halványsárgával az EFD-t alkotó országok
Sárgával és halványsárgával az EFD-t alkotó országok

De hát a szélsőjobboldaliak általában idegenellenesek és antiszemiták is, nem?

Csak részben. Parlamenti tevékenysége alapján valóban elmondható az EFD-ről, hogy drasztikusan szigorítaná a bevándorlást. De ezzel sincsen egyedül az EP-ben, hiszen az elmúlt években szinte az egész európai jobboldal kijátszotta már a „bevándorlókártyát”. Azonban az antiszemitizmussal egészen más a helyzet. A Jobbikkal ellentétben ugyanis a nyugat-európai szélsőjobboldal kifejezetten Izrael-párti, az európai kultúrkörhöz tartozó zsidó államot természetes szövetségesének tartja az iszlám vallási és kulturális expanzió féken tartásában. A Szlovák Nemzeti Párt (SNS) már más lapra tartozik. A Ján Slota vezette formáció ugyanis – bár képviselője, Jaroslav Paška az Európai Parlamentben általában mérsékeltebb hangot üt meg – nem számít szalonképes pártnak. Talán az SNS-re utalhatott 2010-ben Nikki Sinclair, az UKIP egyik képviselője, aki azért lépett ki az EFD-ből, mert elmondása szerint nem akart „szélsőséges eszméket” valló képviselőkkel egy frakcióban ülni.

Az Európai Parlament által társfinanszírozott rovat.
Az Európai Parlament a tartalomért azonban nem vonható felelősségre.