Nagy helyezkedés indult Európa első állásáért

Úgy tűnik, hogy még az idén hatályba lép a lisszaboni szerződés. Ezzel pedig több fontos új állásra is embert kell találnia az EU-nak. A legfontosabb új munkahely az Európai Tanács elnöki irodája lesz. Röviden úgy nevezik majd a tisztség betöltőjét, hogy ő lesz Európa elnöke. Nem lesz akkora hatalma persze mint az USA elnökének, pláne nem mint a kontintenst utoljára egyedül vezető római császárnak, de joga lesz például az EU 27 tagállama nevében külföldi hatalmasságokkal tárgyalni. Ő vezeti majd a tanács, vagyis a tagállamok elnökeit és kormányfőit tömörítő szervezet üléseit. Először lesz arca az EU-nak, még akkor is, ha a bizottság elnöke is fontos marad. Az elnököt a tanács választja, várhatóan még az idén.

Blair reményei elszálltak

Másfél éve még elég biztosnak tűnt, hogy az EU első elnöke Tony Blair, az előző brit miniszterelnök lesz. Néhány napja azonban Nicolas Sarkozy francia elnök azt mondta, hogy ne legyen brit elnök, mert a szigetországban nem vezették be az eurót. Ez persze csak mondvacsinált indok. Ugyanis éppen Sarkozy vetette fel először, még egy londoni látogatása alkalmából, hogy Blairnek kéne adni a posztot. De az egykor hallatlanul népszerű munkáspárti politikus azóta elvesztette Párizs jóindulatát. Sőt, Angela Merkel frissen újraválasztott német kancellár is ellenzi Blair megválasztását. Többek között ezt beszélte meg Sarkozyvel Párizsban egy vacsora közben, alig néhány órával azután, hogy letette a kancellári esküt Berlinben.

A hónap elején a lengyelek Blair nevének említése nélkül érzékeltették, hogy ők sem támogatják a brit jelöltet (azt mondták, hogy egy konfliktusokat higgadtan kezelni képes, csöndes és gyenge elnököt akarnak), Silvio Berlusconi olasz kormányfő viszont kiállt Blair mellett.

Egy északi jobbos nő kéne

Október végére szinte biztosnak látszott, hogy Blair esélyei elszálltak. Rögtön beindult az EU-ra jellemző sokszempontos, bonyolult mátrixot építő társasjáték. A fő szempontok, amelyek nagy részét valószínűleg be is tartják majd, a következők:

Legyen néppárti, mert a tagállamok többségében jobboldali kormány van. E pártcsaládé a bizottság elnöki posztja is. És az európai baloldal már jelezte, hogy ők egy másik új posztra, a külügyi főmegbízottéra tartanak igényt, és akkor a három legfontosabb EU-s állás közül kettő a jobboldalé, egy a baloldalé lehet, és ezt mindenki nagyon méltányosnak tartja.

Legyen inkább északi, mert a bizottságot vezető Jose Manuel Barroso portugál.

Jerzy Buzek lengyel EP-elnök szerint legyen nő, hogy legyen egy nő is fontos poszton az EU-ban. Angela Merkel szerint viszont ez nem olyan fontos szempont.

Inkább kicsi országból jöjjön, hogy a tanácsban ne legyen egyik nagyhatalomnak sem túlságosan kényelmes dolga. Ezzel a nagyok is egyetértenek, mert egyik sem akarja, hogy a riválisa túl erősnek tűnjön.

Juncker, Balkenende vagy egy balti hölgy?

A bonyolult rendszernek nagyjából megfelel a Tony Blairen kívül bejelentkezett másik két politikus, akik már jelezték, hogy vállalnák a munkát. Az egyikük Jean-Claude Juncker, luxemburgi miniszterelnök, aki hazája pénzügyminisztere is, és ebben a minőségében az euróövezeti miniszterek (Eurogroup) külön tanácskozásait szokta vezetni. Ő régóta nagy tekintélyű figura, de állítólag Angela Merkel megharagudott rá, mert nem segítette elég lelkesen a német adók elől luxemburgi bankokhoz menekülő gazdagok utáni hajszát. A másik bejelentkező Jan Peter Balkenende holland miniszterelnök.

Rajtuk kívül komolyan felmerült még Herman Van Rompuy belga miniszterelnök neve, továbbá Buzek igényének megfelelve három nő is: Dalia Grybauskaite litván elnök; Mary Robinson volt ír elnök és Vaira Vike-Freiberga volt lett elnök.

Új bizottság készül

A bizottság elnökének már szeptemberben újraválasztották Barrosót, azonban az új biztosok még nincsenek meg. A biztosok alelnöke lesz majd az új külügyi főmegbízott. Erre a posztra a legesélyesebb David Miliband brit külügyminiszter.

A többi biztost a kormányok jelölik. Belgium, Észtország, Finnország, Lettország, Luxemburg, Málta, Szlovákia, Szlovénia és Spanyolország valószínűleg megtartja az eddigi biztosát, bár többen közülük szinte bizonyosan új területet kapnak. A területeket Barroso osztja szét.

A legerősebb területekért kemény lobbizás folyik. A legnépszerűbb posztok a belső piacot felügyelőjé, a versenyjogié, illetve az ipari és kereskedelmié. A legkevésbé a tagállamok a közlekedést, a kommunikációt, az oktatást és a többnyelvűséget felügyelő biztosi székeket akarják. Új pozíció lesz a klímaváltozásügyi, a belbiztonsági, az emberjogi és a fejlesztési biztosé.

Az újak között van Günther Öttinger német biztos-jelölt, aki most még Baden-Württemberg miniszterelnöke. Ő a CDU egyik legnépszerűbb politikusa, állítólag Merkel kancellár pont ezért küldi Brüsszelbe, hogy ne legyen komoly riválisa otthon.

Románia a mezőgazdasági posztot akarja, az ország Dacian Ciolos volt mezőgazdasági minisztert jelöli. Lengyelország egy EP-képviselőjének a költségvetési posztot nézte ki. Az új klímavédelmi területet a dán kormány akarja jelöltjének.

A spanyolok újra jelölik Almunia pénzügyi biztost és abban bíznak, hogy erős pozícióban marad. A csavaros uniós politikára jellemző, hogy ezt azért követelik, mert a spanyol szocialista EP-képviselők frakciójukkal ellentétben Barrosót támogatták. (Almunia is szocialista, és az új bizottságba várhatóan csak öt baloldali biztos lesz, hiszen 22 tagállamban néppárti vagy liberális kormány van hatalmon.)

Magyarország még nem döntött, de a legnagyobb esélye Andor László közgazdásznak van. A magyar kormány információink szerint a regionális fejlesztési posztért lobbizik neki.

Klaus feltétele

Hogy e nagy jelölgetés megkezdődhessen, ahhoz még meg kellett győzni Vaclav Klaus cseh elnököt, hogy utolsóként az európai vezetők közül ő is aláírja a lisszaboni szerződést (ez még nem történt meg, de becsület szavát adta, hogy még novemberben aláírja).

Miután látható volt, hogy vonakodását nem tolerálja a többi európai állam, egy furcsa feltételt talált ki: az EU adjon papírt arról, hogy Csehországot nem lehet felelősségre vonni a Benes-dekrétumok miatt. A csehszlovákiai németek és magyarok vagyonelkobzásait és kitelepítéseit megalapozó dekrétumokat a második világháború után hozták. Az osztrákok, a németek és a magyarok rögtön tiltakoztak, de svéd közvetítéssel viszonylag hamar meglett a kompromisszum, pedig egy napra a szlovákok is csatlakoztak a cseh igényhez.

A vége az lett, hogy a csehek kaptak egy jegyzőkönyvet, ami szerint rájuk majd nem vonatkozik az EU alapjogi chartája. Ez nagyjából egy szimbolikus nyilatkozat, az emberi méltóságról és a szabadságjogokról, amelyeket a tagállamok külön-külön maradéktalanul amúgy is biztosítanak polgáraiknak. Viszont Klaus attól félt, hogy erre hivatkozva nemzetközi bíróság elé vihetik a németek vagy a magyarok a Benes-dekrétumokat, és esetleg kárpótlást követelhetnek az egykor megalázottaknak. Nagy-Britannia és Lengyelország már korábban mentességet kapott a charta hatálya alól. (Szintén attól féltek, hogy nemzetközi bíróság járhat el ellenük emberjogi ügyekben.)

A csehek viszont most nem kaptak igazi mentességet, mert ahhoz újra ratifikálni kellene minden országban a lisszaboni szerződés módosítását. Ehhez a herce-hurcához most senkinek se volt kedve. A cseheknek azt ígérték, hogy legközelebb várhatóan a horvát csatlakozáskor (2011-ben várható) úgyis minden tagállamnak el kell fogadnia a szerződés módosítását, majd akkor a cseh kivételt is beleveszik a nagy módosításba.

Ez azonban nem biztos, hogy sima ügy lesz. Orbán Viktor ugyanis jelezte, hogy ha a módosítás idején ő kormányoz Magyarországon, akkor nem ratifikálja a cseh kivételre vonatkozó passzust, így az nem is léphet hatályba belátható időn belül.

Kevesebbet a parasztoknak és a régióknak

A bizottságban már dolgoznak a 2014-2021-es EU-s költségvetés főbb számain. Most kiszivárogtatták a legfontosabb terveket, hogy időben elkezdődhessen a vita. Ilyenkor általában egy provokatív anyag szokott kikerülni, hogy a nagy alkudozás után a jelentősen felpuhult változat legalább szándékaiban hasonlítson az eredeti tervre, vagyis legyen mit levenni belőle.

Az új terv szerint tarthatatlan, hogy az EU költségvetésének 78 százaléka mezőgazdasági és regionális támogatásokra menjen. Mindkét keretet meghúzná a bizottság. Az új megcélzott területek a munkahelyteremtés, a klímavédelmi beruházások (vagyis az átállás a megújuló energiahordozókra) és a közös külpolitika lenne.

Most az EU átlagos GDP-jének 75 százalékát el nem érő régiók automatikusan támogatást kapnak – így például a hét magyarországi régióból hat. A bizottság többek között azt javasolja, hogy ha valamelyik támogatott régió mutatói nem javultak az odapumpált közös pénz ellenére sem (vagyis vélhetően elherdálták a pénzt), akkor az a terület kapjon kevesebb támogatást. Erről még biztosan súlyos viták lesznek.

A keletiek nagy sikere

Először fordult elő, hogy a tanácsban az egykori kommunista országok teljesen egységesen és sikeresen lobbiztak valamilyen ügyért.

Az októberi tanácsi csúcson a csehek megnyugtatásán kívül az volt a fő téma, hogy az EU mit ajánljon a decemberi koppenhágai klímacsúcson a világnak. Arról döntöttek, hogy évente 22 és 50 milliárd euró közti összeggel kívánja az EU támogatni a szegény (nem EU-s) országokat a környezetbarátabb technológiák bevezetésében.

A keletiek lengyel vezetéssel azt követelték, hogy ezt az összeget ne a tagállamok károsanyag-kibocsátása alapján dobják össze, hanem vegyék figyelmbe, hogy egy-egy tagállam hogyan áll anyagilag (vagyis a nyugatiak fizessenek többet). A javaslat átment a tanácson, de a részletekről majd csak később döntenek.

Az EU november elején delegációt küld Washingtonba Obama amerikai elnökhöz, hogy az USA-val egyeztessenek a koppenhágai célokról. A decemberi csúcs legelkötelezettebb híve a nagyhatalmak közül egyértelműen az EU. Az unió a következő évtizedekre éppen az energetikai váltást nevezte ki legfontosabb ügyének és gazdasági fejlődésének fő letéteményesének.