Addig esznek, amíg Európának elnöke nem lesz

„Vacsora lesz, de lehet hogy reggelit is kérnek majd” – írta a BBC brüsszeli tudósítója, jelezve, hogy csütörtökön nehéz döntés vár az EU tagállamainak vezetőire. „Több név merült fel, mint ahány kiadó poszt van” – fogalmazta meg ugyanezt a gondolatot sokkal diplomatikusabban a svéd miniszterelnök, aki az EU soros elnökeként már napok óta füléhez tapasztott telefonnal él. Fredrik Reinfeldt azt szerette volna, ha csütörtök estére lehetőség szerint viszonylag kevés jelölt lenne arra a két posztra, amiről a tagállamok vezetőinek a munkavacsorán dönteniük kell. Ehelyett azonban az utolsó napokban is újabb neveket dobtak be a kormányok.

Európa első elnöke

A lisszaboni szerződés két új fontos EU-s állást is létrehozott. Az egyik az Európai Tanács elnöke nevű. A munka két és fél évre szól, és betöltőjét úgy is nevezik majd, hogy „Európa elnöke”. A hízelgő cím arra utal, hogy a poszt nemcsak arról szól, hogy az elnök a tagállamok vezetőinek üléseit irányítja. Hanem arról is, hogy lesz egy arca az EU-nak, egy vezetője, aki tárgyalhat majd például az amerikai elnökkel az EU nevében, aki reprezentálhatja a kontinenst.

A potenciális jelöltek: Jean-Claude Juncker Luxemburg miniszterelnöke, Herman Van Rompuy Belgium miniszterelnöke, Tony Blair az Egyesült Királyság volt miniszterelnöke, Jan Peter Balkenende Hollandia miniszterelnöke és Lettország volt elnöke Vaira Vike-Freiberga

A római császárok óta nem volt egyszemélyi vezetője Európának. Az új elnök hatalma persze korántsem lesz császári, döntési jogköre például alig lesz. De az EU integritását mindenképpen erősíti majd, ha nem egy testület hanem egy ember áll majd a csúcson.

A szimbolikus gesztusokon túl tényleges befolyása is lesz a tanács elnökének. Azzal, hogy a legfontosabb döntéseket meghozó testület napirendjét meghatározhatja, eleve sokat számít majd a szava. Neki kell majd a nagy döntések előtt egyeztetnie, a vitákat vezetnie, egy csomó háttéralkut megszerveznie. Informális, ám ha ügyesen élnek vele, akkor komoly hatalom lehet ez.

Főmegbízott is kell

A kül- és biztonságpolitikai főmegbízott tisztségéhez hasonló már volt az EU-nak, de lényegében ez is egy új poszt. Az EU a lisszaboni szerződés előtt alig foglalkozott katonai és külügyekkel, ezek szinte teljesen a tagállamok hatáskörébe tartoztak. Ugyanakkor az utóbbi években rendre felmerültek ezen a téren is közös lépések, például az EU katonákat küldött Csádba, rendőröket Koszovóba és hadihajókat a szomáliai partokhoz.

A lisszaboni szerződés bővíti az EU külügyi és hadügyi kompetenciáját, és az új pozíció betöltője éppen ezt hivatott majd összefogni. A főmegbízott részt vehet majd a tanács ülésein, de tagja lesz a bizottságnak is, így a kiválasztott személyt Barroso bizottsági elnöknek és az Európai Parlamentnek is jóvá kell majd hagynia.

Zárt ajtók mögött, teli szájjal

A két posztra nincsenek hivatalos jelöltek, nincs igazi kampány, kiválasztásuk szempontjait csak az értheti meg, aki ott lesz a csütörtöki vacsorán. Magyar részről Bajnai Gordon miniszterelnök illetve Korányi Dávid és Iván Gábor szakállamtitkárok lesznek ott, szavazati joga Bajnainak lesz. Az egész procedúra leginkább a pápaválasztásra hasonlít: méltóságok zárt ajtók mögött kiválasztanak valakit. A lisszaboni szerződésben rögzített minősített többséggel döntenek majd. Vagyis a tagállamok 55 százalékának kell egyetértenie, de úgy, hogy, az egyetértők területén lakjon az unió lakosságának legalább 60 százaléka.

A lengyel kormány és az elnöki posztra bejelentkezett lett jelölt már jelezte, hogy ez a titkos döntés nagyon kínos. A lengyelek azt javasolták, hogy jobb lenne meghallgatni legalább a jelölteket, és ezzel elérni, hogy biztosan látszódjon, hogy kik a jelöltek. Ezt a svéd miniszterelnök azzal hárította, hogy a saját hazájukban komoly hivatalt vivő jelöltekkel (miniszterelnökökkel például) nem lehet megcsinálni, hogy megbuknak egy ilyen vizsgán, mert otthon azonnal felzabálná őket az ellenzék.

Egy északi jobbos lehet az elnök

A jelölésnek egy fontos szempontjában látszik csak konszenzus (ami persze nem hivatalos): eszerint a tanács elnöke legyen jobbos, a főmegbízott pedig balos. Ezt úgy sakkozták ki, hogy a harmadik EU-s csúcsposzt, a bizottsági elnöki már a néppárté, Barrosót már szeptemberben kiválasztották. Mivel jelenleg néppárti többség van az EP-ben és a 27 tagállamból 22-ben jobbos kormány van hatalmon, ezért ennek a politikai családnak kell a három csúcsposztból kettőt adnia. Az elnöki poszt az erősebb, ezért ezt még megkapja a jobboldal, de a kiegyensúlyozottság jegyében a baloldal kapja a főmegbízotti posztot. Persze ez se biztos hogy így lesz, de a kiszivárogtatott kvázi-megállapodás jól jelzi az EU-s logikát.

Van néhány további szempont is, ami komolyan felmerült, persze nem biztos, hogy betartják: legyen az elnök inkább északi, mert a bizottsági elnök déli, és ha mindketten jobbosok, akkor így lesz kiegyenlített a mezőny. Valamelyik posztot kapja nő (erre a legkisebb az esély az eddigi jelölések alapján, de erősen lobbiznak ezért néhányan, például az EP lengyel elnöke vagy a bizottság svéd alelnöke). Inkább kicsi országból jöjjön az elnök, hogy a nagyok ne legyenek féltékenyek egymásra, és a kicsik se féljenek valamelyik nagy túlerejétől.

Benelux és Baltikum nyomul leginkább

A fenti kritériumoknak a nemi kikötésen kívül tökéletesen megfelelnek a Benelux államok miniszterelnökei. Nem véletlen, hogy mindhárman nagyon esélyesnek számítanak. Egyikük sem karizmatikus figura, viszont mindhárman kemény kompromisszumokra késztették már hazájuk politikusait, ügyes szervezőknek és fegyelmezett személyiségeknek számítanak.

A baltiak is igen aktívak, az előző lett elnök és a hivatalban lévő észt miniszterelnök is jelöltnek számít. A lett ex-államfő az egyetlen nő, aki komoly támogatást élvez az elnöki posztra: a lett, a litván és úgy tűnik hogy a lengyel kormány is a 71 éves Vaira Vike-Freiberga mellett van. A hazájában vasladynek is nevezett hölgy Németországban, Marokkóban és Kanadában töltötte élete nagy részét, a pszichológia professzora, 1998-ban költözött csak Lettországba, de a következő évben már elnökké is választották. Az észt miniszterelnököt saját kormánya a tanács elnökének és főmegbízottnak is jelölte.

Blairt már csak Berlusconi szereti

Sokáig úgy tűnt, hogy az elnök Tony Blair volt brit kormányfő lesz. Mielőtt az írek tavaly első körben leszavazták a lisszaboni szerződést, messze ő volt a legesélyesebb jelölt. Azóta viszont a franciák egyértelműen elfordultak tőle, a németek soha nem is támogatták igazán. Mostanra a brit kormányon kívül csak az olasz maradt egyértelműen Blair mellett, elsősorban mert Silvio Berlusconi személyes barátjának tekinti a brit politikust. Blair esélyeit tovább rontja, hogy baloldali, holott mint jeleztük, inkább jobbos politikus lehet a befutó (hogy ezek a képletek mennyire nem egyértelműek, azt azért jelzi, hogy Berlusconi egyébként a néppártiakhoz tartozik).

Viszonylag komolyan felmerült még az esélyesek között Wolfgang Schüssel volt osztrák kancellár, Felipe Gonzalez volt spanyol miniszterelnök (ő déli is, és szocialista is, és férfi is, úgyhogy elvben esélytelen, de a spanyol kormány mégis erősen támogatja), Carl Bildt svéd külügyminiszter (számos korábbi nemzetközi béketárgyalás közvetítője), John Bruton volt ír kormányfő (az északír béketárgyalások egyik meghatározó tárgyalója) és még sokan mások.

Mediterrán külügyesek nyomulnak

A külügyi főmegbízotti poszt legnagyobb esélyese néhány héttel ezelőttig David Miliband brit külügyminsizter volt, aki azóta jelezte, hogy mégse kér a megbízatásból. Felmerült Massimo d'Alema volt olasz miniszterelnök és Miguel Angel Moratinos spanyol külügyminiszter neve is. Hogy az egész konstelláció milyen bonyolult, arra remek példa, hogy a spanyolok az utolsó héten azért dobhatták be Gonzalezt elnökjelöltnek, hogy elutasítása esetén jobb eséllyel indíthassák főmegbízottnak Moratinost, akinek kinevezése majd kárpótolhatja őket.

Miguel Angel Moratinos és Massimo d'Alema

Jellemzően baloldali politikusok neveit szivárogtatták eddig csak ki a főmegbízotti posztra, megerősítve ezzel a korábban részletezett informális alkuról szóló híreszteléseket. Ez annyiban szűkíti a kört, hogy most csak öt EU-tagállamban van baloldali kormány hatalmon, vagyis jó eséllyel a főmegbízott magyar, görög, brit, spanyol vagy szlovák lehet. (Magyar esélyesről, jelölésről semmilyen hír se szivárgott ki.) Hiszen furcsa lenne, ha egy jobbos kormányfő egy ellenzéki kollégájáért lobbizna a csütörtöki vacsorán. Persze ez sem kizárt.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!