Vilma
-8 °C
3 °C

A régi tagok nem adják fel az uniós adóháborút

Legelső körben az EU új tagállamai nyerték meg a társasági adózás ügyében vívott csatát, ami azt követően robbant ki, hogy Németország és Franciaország közölte: a társasági adó harmonizálására akarják rábírni az Európai Uniót, mert szerintük a keleti államokban "túl alacsonyak" az adók, ami elcsalja a befektetőket nyugatról. Ez csak az első forduló volt.
Az Európai Bizottság, ami az Unióban egyedül jogosult jogszabály-javaslatokat előkészíteni, gyorsan lehűtötte a kedélyeket. A kérdésért illetékes szóvivő, Jonathan Todd leszögezte, hogy Brüsszelnek esze ágában sincs a társasági adó harmonizálását javasolni, éppen ellenkezőleg: jó dolognak tartják, hogy az egyes államok maguk szabják meg az adószintet, ez ugyanis versenyhelyzetet teremt, hosszabb távon csökkenti az adóterhet, serkenti a befektetést, pörgeti a gazdaságot.

Alapvetően az a probléma, hogy az új tagállamok társaságiadó-szintje jóval alacsonyabb (átlagosan 15 százalék körüli), mint a régieké (átlag 33 százalék). A régiek - főleg a németek, a svédek és a franciák - ezért attól tartanak, hogy az üzlet a keleti államokba áramlik majd, még rosszabb helyzetbe juttatva az eurózóna amúgy is rozoga gazdaságát, a francia, német ipart.

Ráadásul felháborítónak tartják, hogy az új tagállamok mindeközben uniós (gyakorlatilag német, francia, svéd) pénzeket igényelnek lerobbant infrastruktúrájuk helyreállítására. "Fiskális szolidaritás nélkül nincs pénzügyi szolidaritás sem" - idézte a Le Monde a múlt héten a francia pénzügyminisztert.

Jó stratégia

A társasági adó - illetve általában az adó - alacsony szinten tartása biztosan jó stratégia, részben ez segítette hozzá az íreket is a lenyűgöző gazdasági növekedéshez a kilencvenes években: az alacsony adószint vonza a befektetőket. Az adóharmonizáció ezért értelemszerűen azoknak válna hátrányára, akik alacsonyabb adószinttel rendelkeznek, hiszen az egységes, uniós adó bizonyára magasabb volna az övéknél.

Az Eurochambres, az európai ipari és kereskedelmi kamarák szövetségének elnöke, Arnaldo Abruzzini a múlt héten azt nyilatkozta a Bruxinfónak, hogy az új tagállamok szerinte jó politikát folytatnak. "Amit az új tagok tesznek, az tökéletesen beleillik az uniós versenyképességi programba. A bővítés így lökést adhat az EU versenyképességnek" - mondta. A régiek már most kezdik követni az újak példáját, például Ausztria jövőre 9 százalékkal csökkenti társasági adóját, 25 százalékra.

A terhelés egésze nem sokkal alacsonyabb

Szakértők ugyanakkor rámutatnak, hogy a társasági adó csak egy eleme az egész adótehernek, és végeredményben az egész adó-, járulék- és bérköltség alapján dönti el egy vállalat, hogy hova helyezi tevékenységét. És ha az egészet, a vállalatokat sújtó teljes terhelést nézzük, akkor Kelet-Európa csak marginálisan olcsóbb Nyugat-Európánál.

Például a magyar egészségügyi és nyugdíjbiztosítás is horribilis terheket ró a vállalatokra, és nemrég egy OECD-jelentés éppen arra buzdította az új tagállamokat, hogy próbálják csökkenteni ezeket a költségeket. Az elmúlt időszakban több tanulmány is rámutatott arra, hogy a keleti államok versenyképességi előnye kezd elveszni, például a növekvő bérköltségek miatt.

A vitának nincs vége

Az adóharmonizáció körüli vitának egyébként biztosan nincs vége. A következő forduló az uniós alkotmányról szóló tárgyalásokon lesz, ahol több állam el akarja érni, hogy az adózási fejezetben is szűnjön meg a nemzeti vétó. Ez a későbbiekben megkönnyítené egy harmonizációs javaslat keresztülnyomását. (Erre amúgy kevés az esély, többek közt a britek és az írek is körömszakadtáig védik a vétójogot.)

Az adózási versenytől tartó nyugati államok - a németek, a franciák, a svédek - a következő uniós költségvetés vitáját is fel fogják használni a vitában. Utoljára a francia külügyminiszter, Michel Barnier intette "mértéktartásra" az új tagállamokat adópolitikájukban. A franciák és a többiek a költségvetési vitában azzal fognak érvelni, hogy ők nem hajlandóak olyan tagállamok elmaradottságát finanszírozni az uniós felzárkóztatási politikán keresztül, amelyek közben adódömpinggel tönkreteszik a nyugati ipart.

Az EU-támogatás nem elég

Érdekes egyébként, hogy ezt a burkolt fenyegetést Barnier - volt uniós fejlesztési biztos - egy brüsszeli fórumon adta elő, ahol az EU felzárkóztatási politikájáról volt szó. A Barnier-t megelőző felszólaló az ír pénzügyi államtitkár volt, aki arról beszélt, hogy az új tagállamok szerinte komoly hibát követnének el, ha gazdasági felzárkózásukat egyedül az uniós támogatásokra építenék.

Ezek önmagában ugyanis nem elégségesek, amire elsősorban szükség van, az a kiegyensúlyozott államháztartást, a jó oktatási rendszer és főként a befektetések ösztönzése - mondta. Tom Parlon szavainak súlyt ad az ír gazdasági csoda: a szigetország uniós tagságának első két évtizede minden, csak nem sikersztori, uniós támogatások ide vagy oda. A sebes felzárkózás főként a kilencvenes évek technológiai robbanásának köszönhető, amelyben a jól képzett munkaerővel és befektetőbarát környezettel rendelkező írek jól meg tudták állni a helyüket.