További EU cikkek
A központi probléma, amin az egész alkotmányozás áll vagy bukik, az uniós szavazati rendszer reformja. Ez a nyers hatalmi kérdés az egyik oldalon a lengyeleket és a spanyolokat, a másik oldalon a németeket és a franciákat állította szembe egymással. Utóbbiak ragaszkodtak hozzá, hogy az új alkotmányba egy olyan szavazati rendszer kerüljön bele, ami amellett, hogy egyszerűbb, demokratikusabb is - vagyis a nagyobb népességű államoknak kedvez. Előbbiek nem akartak engedni a mostani szisztémából, ami erősen torzít a kisebbek - és főleg kettejük - javára.
A soros olasz elnökség végül elhalasztotta a szombat délelőtti munkaülést, látva, hogy a frontvonalak annyira megmerevedtek, hogy a huszonötös ülésnek semmi értelme. Ehelyett kétoldalú találkozókat - itteni zsargonban "gyóntatásokat" - kezdtek az egyes delegációkkal. De a dolgok csak rosszabbra fordultak, és már kora délután olyan hírek kezdtek kiszivárogni, hogy az olaszok által asztalra helyezett négy kompromisszumos javaslat egyike sem fogadható el mindenki számára. Az elnökség végül délután kettő körül jelentette be, hogy feladták.
Diplomaták szerint nem egyértelmű, hogy pontosan kinek az ellenállásán bukott meg a dolog, többek a franciákat és a lengyeleket vádolták elsősorban. Egy résztvevő szerint az elnökséget is felelősség terheli, mondván sokkal több energiára lett volna szükség ahhoz, hogy elfogadható kompromisszumot dolgozzanak ki, ez pedig teljesen hiányzott a Berlusconi-csapatból. Mások szerint egyszerűen kevés volt az idő és túl nagyok a nézetkülönbségek.
Az írek folytatják
A vezetők a délelőtti face-to-face megbeszélések után egy munkaebéden arról állapodtak meg, hogy az ír elnökségre bízzák annak kidolgozását, hogy hogyan folytassák tovább az alkotmányozást. Egy ír szóvivő az Indexnek azt mondta, hogy Dublin a következő hónapokban kétoldalú találkozókon próbálja majd felmérni a helyzetet, és a márciusi EU-csúcsra elkészít egy jelentést arról, hogyan tovább. A helyzetet bonyolítja, hogy a kulcsállamnak tekintett Spanyolországban jövő tavasszal választások lesznek, ami megnehezítheti Madrid számára a tárgyalásokat. A következő, holland elnökség alatt pedig már teljes lendülettel tartani fog a következő költségvetési időszak vitája, ami szintén nehezítené a megállapodást. Göran Persson svéd miniszterelnök egyenesen azt mondta, hogy 2005-ig nem lát esélyt a megegyezésre.
A tárgyalások vége után több állam - így Franciaország, Németország, Belgium és Luxemburg - vezetői figyelmeztettek, hogy amennyiben az alkotmányról hosszú távon sem sikerül megállapodni, az oda vezethet, hogy országok egy csoportja szorosabb együttműködésre lép egymással, és egyfajta "európai kemény magot" hoz létre azok nélkül, akik nem kérnek a szoros integrációból. Mások - köztük Pat Cox, az Európai Parlament elnöke és Berlusconi olasz kormányfő - határozottan elvetették ennek lehetőségét, mondván ez az Unió feltöredezéséhez vezetne.
Mindenesetre: az alkotmány, ha egyszer elfogadják, a közösség első ilyen alaptörvénye lesz. Részletesen szabályozza az EU és a tagállamok viszonyát, feladatmegosztását és intézményrendszerét. Egyebek közt alaposan kiterjeszti az Európai Parlament hatáskörét; korlátozza a nemzeti vétót; elnöki és külügyminiszteri posztot hoz létre; és jogköröket biztosít az Uniónak egy sor új területen. Életbe lépéséhez mind a 25 állam parlamentjének ratifikálnia kell.