További EU cikkek
Mivel még soha nem volt rá példa, hogy az EP elutasította volna a miniszterelnökök jelöltjét, a keddi brüsszeli csúcstalálkozón gyakorlatilag eldőlt, hogy José Manuel Durao Barroso lesz az Európai Bizottság következő elnöke.
Jó benyomás
José Manuel Durao Barroso |
Medgyessy Péter miniszterelnök elégedetten nyilatkozott Barroso kiválasztásáról, "rátermett szakembernek, kitűnő politikusnak" nevezve a portugált, aki - mint mondta - sokat segített Magyarországnak a csatlakozási tárgyalások során.
Barroso teljes egyetértéssel történt jelölése ugyanakkor nem tudta elfeledtetni azokat a problémákat, amelyekkel az új elnöknek szembe kell néznie, sem a rendszer súlyos gondjait, amelyek már megválasztásában is jelentkeztek.
Súlyos gondok a jelölés körül
A jelöltállítás csak második nekifutásra sikerült, mert a két héttel ezelőtti csúcstalálkozón egyrészt nem volt idő az alkotmányozás sürgetőbb feladata miatt, másrészt a tagállamok két csoportra szakadtak egy-egy jelölt körül.
A föderalista, az iraki háború ellen aktívan kampányoló, enyhén Amerika-ellenes Guy Verhofstadt belga kormányfőt a franciák, a németek és szövetségeseik, a brit Chris Patten jelenlegi külügyi biztost pedig a britek és barátaik támogatták, emlékeztetve, hogy az Irak miatti ellentétek korántsem múltak el.
A jelöltállítás ráadásul teljesen átláthatatlan, zárt ajtók mögött, titokban zajló folyamat volt, és Barroso neve a legeslegutolsó pillanatban merült csak fel. Mivel az európai parlamenti szavazás majdhogynem csak formalitás, ez emlékeztetett arra, hogy az EU legfontosabb posztját tulajdonképpen teljesen antidemokratikusan, államközi alkuk eredményeképpen töltik be.
A portugál akkor került az előtérbe, amikor kiderült, hogy a nehézsúlyú és kompetensnek tekintett politikusok meglehetősen kicsinyes politikai okokból megválaszthatatlanok (Verhofstadt és Patten). Barroso a kompromisszumos jelölt volt, akivel kapcsolatban senkinek nem jutott eszébe elég jó ellenérv. Kicsi állam polgára, még csak két éve tölti be posztját, így senkit nem bántott meg, nincsenek igazi politikai ellenségei.
"A rendszer teljes csőd" - kommentált John Palmer, az Európai Politikai Központ nevű brüsszeli kutatóintézet igazgatója. "Reméljük, hogy ez volt az utolsó alkalom, hogy így választják meg az elnököt. Barroso legfeljebb egy kérdésben demonstrálta hatékonyságát: hogy mennyire jó politikai machinátor. Borzalmas, így nem lehet erős elnököt választani."
Palmer szerint a döntést egyszerűen a politikai pártokra és az európai polgárokra kellene bízni, ahogyan egy államban szokás megválasztani a miniszterelnököt. "Legközelebb úgy kell csinálni - és a nemrég elfogadott alkotmány ezt lehetővé teszi -, hogy az európai politikai pártok az európai választások előtt jelöltet állítanak, és az a párt adja a Bizottság elnökét, amelyik megnyerte a választásokat."
Nehéz dolga lesz
Barrosónak, ha az Európai Parlament július 22-én megerősíti tisztségében, nagyon nehéz dolga lesz a következő öt évben. Az előző két, gyengekezű elnök - Jacques Santer és Romano Prodi - alatt a Bizottság demoralizálódott, politikai súlya csökkent.
Ez részben Santer és Prodi ügyetlenségének köszönhető. De nagyobb részt strukturális okai vannak. Az Európai Bizottság önmagában nem túlzottan erős testület, céljait és feladatait csak akkor tudja hatékonyan megvalósítani és ellátni, ha bírja a tagállamok támogatását.
Az elmúlt években azonban a tagállamok lelkesedése némileg csökkent az integráció iránt. Azokat a (főleg) francia és német vezetőket, akik a nyolcvanas, kilencvenes évek sikeres Bizottságait támogatták, olyanok váltották fel, akik Brüsszel meggyengítését tartják érdeküknek.
A következő egy-két évben ráadásul olyan kérdések fognak előtérbe kerülni az európai politikában, amelyek még jobban megoszthatják a tagállamokat és gyengíthetik az EU-t. Az egyik a következő hétéves uniós költségvetés. Ez hagyomány a legkényesebb téma az EU-ban és iszonyú vitákat szokott eredményezni.
A másik a nemrég elfogadott alkotmány ratifikálása. Az alaptörvényt minden egyes ország parlamentjének meg kell szavaznia, ráadásul egy csomó helyen népszavazás is lesz. Majdnem biztos, hogy valahol - például a kulcsállamnak tekintett, de nagyon euroszkeptikus Nagy-Britanniában - megbukik az alkotmány. Ez - a nemmel szavazó állam politikai súlyától függően - kolosszális politikai problémákat okozhat.