Mária
-6 °C
-2 °C

A szegény és a gazdag tagállamokat állítja szembe a költségvetési vita

A következő év legizgalmasabb témája Brüsszelben a következő költségvetési időszak körül vita lesz. Az Európai Bizottság pénteken két héttel elhalasztotta javaslatait, amelyek alapján a tagállamok megkezdik a tárgyalásokat az EU 2007-tel kezdődő többéves büdzséjéről. A vita már hetek óta tart: a leggazdagabb tagállamok ugyanis jelentősen csökkenteni akarják a kiadásokat, amit persze a szegényebbek, így az újak is, hevesen elleneznek.
Az Európai Uniónak kétfajta költségvetése van. Egy rendes éves büdzsé, mint egy államnak, amit az Európai Parlament és a tagállamok közösen fogadnak el, valamint egy többéves. Ezt a keretköltségvetést, vagy pénzügyi időszakot, eddig mindig hét évre előre rajzolták fel. Most szó van róla, hogy csak ötéves lesz, de ez még nem dőlt el.

A vita első fordulója, mint minden uniós döntésben vagy jogalkotásban, a brüsszeli Európai Bizottság javaslata. A Bizottság már tavaly elkezdett piszmogni a javaslatokkal, amelyek egyelőre még nem tartalmaznának mást, csak keretszámokat. A vita ezen szakasza zárt ajtók mögött folyik: azután Brüsszel az Európai Parlament és a tagállamok elé terjeszti a javaslatokat. A költségvetési vita, ami hagyományosan nagyon heves és nehéz, mindig nagyon sokáig tart; most 2005-be fog nyúlni.

A bővítés bonyolítja a költségvetési alkut

A mostani költségvetési vitának főként az adja meg az alaphangot, hogy a következő pénzügyi időszakban az EU-nak már nem 15, hanem 25 tagja lesz, és az új tagállamok többsége elég elmaradott. Ők azt akarják, hogy a költségvetés minél vaskosabb legyen, hiszen az elsősorban a különböző mezőgazdasági és régiófejlesztési programokat finanszírozza. Az újak mellett így gondolkodnak a szintén kevésbé fejlett déli államok is, valamint a minél erősebb közösségi programokban gondolkodó Európai Bizottság is.

A probléma az, hogy a régi tagállamok egy csoportja, az úgynevezett nettó befizetők (akik többet fizetnek a büdzsébe, mint amennyit kivesznek belőle), máshogy gondolják. Különösen Németország unja, hogy az EU fejőstehenének használják már vagy ötven éve. Ennek legkézenfekvőbb oka a gazdasági válság: Németország tavaly, 1993 óta először, recesszióba süllyedt, a stagnálás pedig már évek óta tart. (Ha nagyobb ívű történelempszichológiai dimenziót akarunk adni a németek kedvetlenségének, akkor beszámíthatjuk a hivatalos szintre emelt háborús bűntudat lassú elmúlását, elkopását is.)

Mindenesetre hat nettó befizető ország még tavaly év végén levelet írt az Európai Bizottság elnökének, hogy ők a következő pénzügyi időszakban szerényebb költségvetést akarnak. Számszerűsítve: a közösségi büdzsé kiadási plafonja jelenlegi az Unió "nemzeti" összjövedelmének 1,24 százaléka. A Hatok azt akarják, hogy ez a szám csökkenjen 1 százalékra. Ez elég nagy csökkenés.

Erre persze élénken elutasító reakciók érkeztek a szegényebb országok és a Bizottság részéről. Utoljára Kovács László magyar külügyminiszter szállt be a ringbe, amikor a múlt héten azt mondta a Financial Timesnak, hogy jó lenne, ha a gazdag országok nagylelkűek lennének az újakkal szemben, mert különben félő, hogy a csatlakozó országok lakossága csalódottan fogja megélni az Unióba való belépést. Kovács a régiek szolidaritására blazírozik, ami nem teljesen elveszett stratégia, noha a nyugati államokból pont mostanában kezd picit kifogyni az egyébként valódi elkötelezettség az "ágrólszakadt" keletiekkel szemben. (Iszonyú sokáig húzódott ez a bővítés.) A költségvetési vitában mindenesetre minden egyes államnak vétója van.

Franz Fischler mezőgazdasági uniós biztos máshogy közelítette meg a problémát: azt mondta csütörtökön egy berlini konferencián, hogy nem megy az, hogy a tagállamok egyre több feladatot bíznak az EU-ra, aztán nem hajlandóak kifizetni a számlát. Fischler elsősorban a bővítésre, valamint egy sor államközi infrastruktúrafejlesztő beruházásra gondolt, amelyek iszonyú pénzt fognak felemészteni pont a következő időszakban. Az Európai Parlamentben is jelentékeny erők ellenzik a költségvetés lefaragását.

Kompromisszum

Az Európai Bizottság most két tűz között van. Hivatalos források élénken tagadták pénteken, de lehet, hogy pont ezért határozott úgy a brüsszeli testület, hogy két héttel elhalasztja a költségvetési javaslatok nyilvánosságra hozatalát. A január végi bemutató helyett február közepén terjesztik őket az Európai Parlament elé, a tagállamok pedig a február végi külügyminiszteri tanácson vitathatják meg őket először.

Ami a perspektívákat illeti: bizottsági illetékesek a múlt héten arról beszéltek, hogy nyilván majd megpróbálják valahova a nettó befizetők által akart 1 százalék és a kedvezményezett államok által óhajtott 1,24 százalék közé belőni a büdzsét. Tudható, hogy a biztosok többsége inkább többet akar. A Financial Times német kiadása pénteken megszellőztetett egy értesülést, ami szerint a frappáns megoldás az lesz, hogy az első évben a költségvetés szerény, 1 százalékos lesz, aztán fokozatosan nő, és a pénzügyi időszak végére eléri az 1,24 százalékot.

Kicsit túldimenzionálva

Érveit mindkét oldal túldimenzionálja egy kicsit. A Bizottságnak és a szegényebb államoknak nyilván igazuk van abban, hogy a sok feladatot csak sok pénzzel lehet megoldani. De a 2004-es, már szintén 25 tagállamra szóló költségvetés is csak 1 százalék körüli újraelosztással számol (ami egyébként elég jól mutatja, hogy a gazdagabb országok milyen olcsón megúszták a bővítést). Ez persze kétségkívül nőni fog, hiszen a csatlakozóknak juttatott pénzek az évek folyamán egyre magasabbak lesznek (ez volt a megállapodás annak idején), másrészt tényleg van egy-két masszív projekt a várólistán.

A másik oldalról nézve: teljesen érthető, hogy a gazdagabb országok nem akarnak olyan sokat fizetni a költségvetésbe. Az EU gazdasága stagnál, a szolidaritási kedv kifogyóban. Valójában azonban egyáltalán nincs olyan sok pénzről szó. Az Unió költségvetése kicsi: jelenleg alig százmilliárd euró, ami kevesebb mint harmincada az amerikai szövetségi költségvetésnek.

EU-adó?

A nyers pénzügyi kérdéseken kívül a költségvetési vitának egyébként van még egy-két érdekes eleme. A legizgalmasabb talán az, hogy legyen-e közvetlen uniós adó. A közösségi költségvetést jelenleg elsősorban a tagdíjakból és pár közvetett adófajtából finanszírozzák. Utóbbiak közé tartozik az ÁFA, a külső határon beszedett vám és még pár kisebb dolog, például a cukorilleték. Ezeket az államok automatikusan átutalják az Uniónak. De mégsem valódi uniós adók.

Pár ember Brüsszelben - például Michaele Schreyer költségvetési biztos - azzal érvelnek, hogy egy közvetlen uniós adó áttekinthetőbbé, világosabbá tenné a rendszert. Ráadásul, és ez a fontosabb, megnövelné Brüsszel költségvetési önállóságát, függetlenségét a zsugori tagállamoktól, akik csak kapni szeretnek, adni nem annyira. Lehet, hogy ez jobb, kiegyensúlyozottabb költségvetési politikához vezetne. (Az amerikai szövetségi költségvetést már a kezdetektől kizárólag a tagállamoktól független bevételi forrásokból finanszírozták.) Egyelőre nem tudni, erre mekkora esély van, de feltételezhető, hogy a tagországok nem akarják megadni az adókivetés jogát az EU-nak (amit akkor már tényleg nagyon nehezen lehetne megkülönböztetni egy államtól).

A vita mindenesetre iszonyú sokáig fog tartani és a végére mindenkinek elege lesz a másikból. Huszonöt taggal eleve nehezebb megegyezni, mint tizenöttel. A dolgok amúgy sem állnak olyan jól: a tagállamok közti bizalom és jóindulat talán évtizedes mélyponton. Ennek sok oka van, legújabban az alkotmányozás kudarca és az iraki háború. Utóbbin túllesznek, az előbbin nem: sokak várakozásai szerint a két dolog (alkotmány és költségvetés) kibogozhatatlanul összekeveredhet a következő évben, ahogy a tagállamok egymást zsarolják majd a két, párhuzamosan zajló dologgal. Ez még tovább nehezítheti a megegyezést. Vagy legalábbis a végeredményt igencsak eltorzíthatja.

Ki jár a legjobban és ki fizet a legtöbbet?
2002-ben a legnagyobb arányban - 20,9 százalékkal - Spanyolország részesedett a közös kasszából, elsősorban a felzárkóztatási alapok áldásainak köszönhetően. Őt követte - egymás között közel azonos szinten - Franciaország és Németország (16,2 és 15,9 százalékos részesedéssel: az előbbi főként az agráralapnak, az utóbbi részben a keleti tartományok felzárkóztatását segítő strukturális alapnak is köszönhetően). Rajtuk kívül Olaszország vett még igénybe a közös büdzsé 10 százalékát meghaladó hányadot, míg Nagy-Britannia 8,3 százalékban részesült.

A legkisebb mértékben a skandináv országok és Luxemburg használtak közösségi forrásokat (valamennyien a közösségi kifizetések 2 százaléka körül mozogtak (Luxemburgra csak 0,2 százalék jutott). A nemzeti össztermékhez (GNP) viszonyítva a görögöknél volt a legnagyobb az EU-finanszírozás szerepe.

A legtöbbet az öt legnagyobb állam, Németország, Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország és Spanyolország fizette a büdzsébe. Az ő hozzájárulásukból állt össze a közösségi költségvetés 80 százaléka. A tíz tagállamból tíz fizet be többet, mint amennyit kap, Finnország pedig nullszaldós.

Forrás: Bruxinfo

Varázslatos Szicília

Baboci2006 felhasználónk jóvoltából vadonatúj fotók segítségével visszatérhetsz a nyárba!

Oszd meg élményeidet!

Oszd meg nyári élményeidet más utazókkal is, tölts fel beszámolót, fotókat!