Új költségvetési javaslatokat nyújt be London

Az EU Tanács soros elnökségét betöltő Nagy-Britannia hétfőre új javaslatokat ígért az Európai Unió 2007-2013-as keretköltségvetéséről, miután a többi tagállam képviselője szerda délután Brüsszelben szinte egyhangúlag elutasította a hétfőn nyilvánosságra hozott elképzeléseket. Jack Straw brit külügyminiszter ugyanakkor leszögezte, hogy a mozgástér nagyon kicsi, így nagy változásokra semmi esetre sem lehet számítani.

Jelezve egyúttal, hogy az aktuális javaslat politikai szempontból korántsem olyan rossz, mint elsőre a legtöbben gondolták, viszonylag pozitív nyilatkozatokat lehetett hallani szerda este Hollandia, Svédország, Szlovénia, Csehország és Szlovákia részéről. Az első két ország csöndes támogatása azért kulcsfontosságú, mert nettó befizetők a büdzsébe és utoljára (júniusban) többek közt ők vétózták meg a megállapodást. Az utolsó kettőé pedig azért, mert visegrádi országok, amelyek pedig állítólag a legrosszabbul járnak a brit ajánlattal.

A lengyel képviselővel együtt elutasította a brit javaslatot a magyar delegációt vezető Baráth Etele európai ügyi miniszter is, mondván elfogadhatatlan az a brit "árukapcsolás", hogy a pénzek csökkentését (legalábbis az előző, luxemburgi ajánlathoz képest) a költekezési szabályok lazításával ellensúlyozzák. Baráth csalódott volt, hogy London az új tagállamokon akar spórolni (a régiek pénzéből kevesebbet venne el a brit javaslat), valamint elfogadhatatlannak minősítette azt is, hogy a 25 tagú EU költségvetése kisebb lesz, mint a 15 tagúé.

Lehet, hogy nem is olyan rossz a brit javaslat

Név nélkül nyilatkozó új tagállambeli illetékesek és a brit javaslat bizonyos olvasatai ugyanakkor azt sejtetik, hogy London elképzelése korántsem teljes katasztrófa, ami a kelet-európaiak pénzelését illeti. Elvesz ugyan vagy 14 milliárd eurót a luxemburgi javaslathoz képest és a csökkentés főleg a visegrádi országokat sújtja, számottevően megkönnyíti viszont a pénz elköltésének szabályait, ami az egyik legfontosabb követelés az újak részéről.

Magyarország abszolút mértékben sem járna olyan rosszul. A brit elnökség becslésein alapuló, a szerdai miniszteri találkozón nagyban osztogatott ábra szerint Magyarország egy főre jutó támogatása a negyedik legnagyobb lenne az egész Európai Unióban, ha a brit javaslatot vesszük alapul: 2007 és 2013 közt egy főre számolva az ország 3153 eurót kapna, amit csak Belgium, Görögország és Észtország előzne meg. Ugyanezen számítások alapján Magyarország nettó egyenlege a kilencedik legjobb lenne az EU-ban, a nemzeti összjövedelem 2,61 százalékával (ennyivel kapnánk többet, mint amennyit be kell fizetnünk).

Emlékeztetőül: a brit javaslat mintegy 21,6 milliárd eurót (mintegy 5500 milliárd forintot) juttatna Magyarországnak 2007 és 2013 közt. Ez 1,8 milliárddal kevesebb, mint amit a luxemburgiak ígértek júniusban. Ezt ellensúlyozandó London számos - a magyarok által korábban hangosan követelt - könnyítést is bevezet a pénz elköltésének szabályaiban: két év helyett három év állna rendelkezésre az egyes projektek végrehajtására, 20 százalékról 15 százalékra csökkenne az önrész aránya, valamint a támogatásokat panelház- és szociális lakásfelújítási projektek finanszírozásához is igénybe lehetne venni.

A brit javaslat ugyanakkor nem enged abban a másik magyar kulcskövetelésben, hogy közösségi társfinanszírozást lehessen kapni a vissza nem téríthető áfára - ez rossz hír az önkormányzatok számára, amelyeknek így jelentős megnő az önrésze az egyes projektek finanszírozásában.

Min múlik a megállapodás?

A büdzsévita egészében véve még mindig a hírhedt brit visszatérítés körül bonyolódik elsősorban. A támadást a brit költségvetési javaslat ellen szerdán a franciák vezették, akik szerint elfogadhatatlan, hogy London csak 8 milliárd euróról mond le rebattjából, ami abszolút értékben még így is növekedni fog 2007 után a jelenlegi helyzethez képest. Párizs további 6 milliárd eurót elvenne a brit visszatérítésből, amire Jack Straw annyit mondott szerda este nevetve, hogy "a franciák mindig is nagyon gálánsan bántak a mi pénzünkkel". London a visszatérítés csökkentéséért cserébe azt követeli, hogy a Párizs számára fontos közös mezőgazdasági politikát vizsgálják felül 2009-ben, de erre meg ők nem hajlandók.

Politikailag világosnak tűnik, hogy végeredményben a megegyezés elsősorban a francia-brit megállapodáson, valamint a többi nettó befizető állam (elsősorban Hollandia és Svédország, kisebb mértékben Németország) jóváhagyásán, nem annyira a viszonylag gyenge tárgyalási pozícióban lévő kelet-európaiakon múlik. A december megállapodás esélyét némileg növeli, hogy a jelenleginél nagyobb engedményekre a britek, a hollandok és a svédek részéről a következő, osztrák elnökség alatt sem igen lehet számítani, sőt talán még ennyire sem. Az új tagállamok viszont egyre jobban kétségbe fognak esni, ahogy múlik az idő. Számukra a legrosszabb az, ha nincs büdzsé, politikai helyzetük így viszonylag gyenge.