További EU cikkek
A több millió euró elsikkasztásával járó botrány - amely már több magas rangú Eurostat-tisztviselő felfüggesztéséhez vezetett - politikailag már csak azért is rendkívül kínos a Bizottság számára, mert a jelenlegi, Romano Prodi vezette testület 1999-ben éppen azzal az ígérettel került hatalomra, hogy az előző, korrupciós ügyekbe belebukott Bizottság helyére átlátható és tiszta intézményt épít.
Az Európai Parlament, amely annak idején egy meglehetősen drámai összeütközés után megbuktatta a Bizottságot, vért szimatol. A liberális frakció már két hete annak a bizottsági tagnak a lemondását követelte, aki névleg felelős az Eurostatért. A szocialista és a konzervatív frakciók egyelőre megelégednek a fagyos hallgatással, de tudható, hogy a padsorok közt nagyon hasonló a hangulat, mint a liberálisoknál. A két jelentés napvilágra kerülése eldöntheti, hogy melyik irányba mozdul el a két nagy párt vezetőségének a hangulata.
A Bizottság felett politikai ellenőrzést gyakorló EP hangulata attól is függ, hogy Romano Prodi, az Európai Bizottság elnöke csütörtökön hogyan szerepel, amikor zárt ajtók mögött találkozik a frakcióvezetőkkel. Az olasz politikus, főleg 1999-es ígéretei miatt, igyekszik mindent megtenni (némi időhúzás és bénázás után), hogy senki se süthesse rá: megpróbálja eltussolni az affért. "Reméljük, hogy ezek a jelentések mindenkit meggyőznek majd, hogy nagyon komolyan vesszük ezt az ügyet" - mondta hétfőn egy bizottsági szóvivő.
Ki a felelős?
Arról persze szó sincs, hogy Romano Prodi vagy akár az Európai Bizottság bármelyik tagja érintett volna a sikkasztásban (ami egyébként elég mulatságos: még mindig nem tudni, mi lett a pénzzel, csak annyi biztos, hogy egy részét az Eurostat röplabdacsapatára költötték). A kérdés itt az, hogy kié a politikai felelősség - kinek kell lemondania (ha egyáltalán le kell valakinek). Az intézmények folyosóin hallható pletyka és a médiaspekuláció szerint a balhét Pedro Solbes gazdasági biztos, az Eurostatért elvileg felelős bizottsági tag fogja elvinni (a liberális parlamenti frakció konkrétan az ő fejét követeli).
Mások - például egy felmondott bizottsági illetékes - úgy vélik, hogy a komplex és decentralizált intézményi struktúrában a névleges felelősség nem sokat ér, már ha egyáltalán kimutatható. (Pedro Solbes emlékezetesen azt nyilatkozta, amikor az ügy kapcsán először elővették a képviselők: "Nem vonhatnak felelősségre olyasvalamiért, amiről nem tudtam.") Szerintük a korrupció a Bizottság munkakultúrájában, felépítésében gyökerezik. Ebben az esetben viszont talán az adminisztratív reformért felelős biztos, Neil Kinnock, kéne hogy távozzon? Vagy inkább Michaele Schreyer, a költségvetési ügyekért felelős biztos, aki évek óta semmi észlelhetőt nem tesz, hogy a Bizottság auditáló- és könyvelőrendszerét rendbehozza, noha azt külső és belső vizsgálatok egész sorozata, lemondott vagy felfüggesztett bizottsági tisztviselők kritizálták élesen újra és újra?
Farokbehúzás?
Valójában egy évvel a Bizottság mandátumának lejárta és fél évvel az EU első alkotmányának aláírása előtt senkinek nincs hangulata az igazán nagy botrányhoz. Ezt mutatja az is, hogy az Európai Parlament eddig elég óvatosan hallatta hangját az ügyben. A meghallgatásokat (azt a keveset) a költségvetési ellenőrzési bizottság végezte, és mind a három vizsgálat a Bizottság kebelén belül folyik. Az "eurohonatyák" várakozások szerint meg fognak elégedni egy biztos fejével, vagy talán annál is kevesebbel.
Megfigyelők szerint az EP-ben úgy kalkulálnak, hogy egy újabb korrupciós ügy és politikai botrány nem az ő helyzetüket erősítené, ahogy a korábbi Európai Bizottság megbuktatása tette, hanem az egész Európai Unióra ütne vissza. Ez még akár igaz is lehet, és a svédországi nemleges euróreferendum után, ami sokak szerint az egész európai projekt elutasítása volt a svéd többség részéről, érthető, hogy kicsit idegesek Brüsszelben. Nem kell még egy balhé, amire aztán azt mondhatják az emberek, hogy kell a fenének nekünk a "korrupt és bürokratikus Brüsszel". Pláne, hogy az előbb említett alkotmányt "sajnos" mind a 25 államnak ratifikálnia kell majd, és már páran szóltak, hogy népszavazást akarnak tartani az ügyben.