Ferenc, Olívia
-4 °C
4 °C

Magyarországnak nincs sok esélye

Magyarország az uniós alkotmányozás utolsó szakaszában el akarja érni, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségek kollektív jogait az Európai Unió új alaptörvénye védelmébe vegye.
Az Európai Unió alkotmányáról folytatott végső tárgyalások utolsó fázisában, amelynek harmadik fordulójára kerül sor csütörtökön Brüsszelben, Magyarországnak van egy sajátos követelése. A magyar kormány - az ellenzéktől támogatva - azt szeretné elérni, ha az alkotmány első részébe, ott is az EU alapértékeit felsoroló részbe, belekerüljenek a nemzeti és etnikai kisebbségek kollektív jogai.

A javaslat egyike azoknak a speciális követeléseknek, amelyekkel több állam is előállt, tovább zsúfolva az egyébként is túlterhelt menetrendet. A lengyelek és mások például ragaszkodnak ahhoz, hogy az alkotmányban említsék meg a kereszténységet. Az írek a nemzeti vétó miatt idegeskednek az adózás területén. A franciák a kultúránál húzták meg a vonalat, a "francia kivétel" miatt aggodalmaskodva.

Az, hogy a magyar kormány javasolt valamit, és az unió olasz elnöksége tudomásul vette, önmagában még nem jelent sokat. Egyrészt azért, mert a kisebbségi jog rendkívül speciális ügy, amely sehogyan nem illeszkedik az alkotmányos vita most zajló, utolsó fejezetébe. Az alkotmányozás fő szakasza már lezárult, a munka legnagyobb részét elvégezte az elmúlt másfél évben a Konvent. A most zajló kormányközi konferencia, amelyen már csak a külügyminiszterek és a kormányfők vesznek részt, pusztán néhány rendkívül érzékeny, főként az Unió intézményeinek működésével összefüggő, nyers hatalompolitikai kérdést vitat meg.

Se idő, se energia

Olyan témák vannak terítéken, mint hogy hogyan alakítsák át az iszonyú kínszenvedések árán összerakott szavazati rendszert, vagy hogyan reformálják meg az unió "kormányát", az Európai Bizottságot. A vitatott kérdések mind-mind a hatalomgyakorlás és az EU belső egyensúlyának alapjait érintik. Ezek között az olyan ügyek, mint hogy legyen-e utalás a kereszténységre vagy a nemzeti és etnikai kisebbségekre, gyakorlatilag csak zavaró tényezők, amikre se idő, se energia.

Ez azt jelenti, hogy a kisebbségi utalásnak a legtöbb elemző szerint nem hogy arra nincs esélye az alkotmányba kerülésre, de még arra se sok, hogy a napirendre felvegyék. Egyszerűen kevés mögötte az erő. Még azt sem volt könnyű kiharcolnia 15-17 államnak, hogy az Európai Bizottság reformját - amelyet elég sután zárt le a Konvent - napirendre vegye a kormányközi konferencia.

"A kisebbségi ügy csak egyetlen ország speciális igénye. Több más állam támogatása nélkül nem fog messzire jutni" - mondja Kirsty Hughes, a brüsszeli Európai Politikai Tanulmányok Központjának alkotmányügyi szakértője. A magyar kérést hivatalosan egyelőre csak Finnország és Ausztria támogatta, noha nem hivatalosan többen is jelezték, hogy nem ellenzik. De hogy a konferencia húsdarálójában, ahol az uniós hatalmi politika legalapvetőbb kérdései dőlnek el, közbe fognak-e lépni az érdekünkben, eléggé kétséges.

A kisebbségi ügy nyilvánvalóan belpolitikai indíttatású. Azért érdemes hangoztatni, mert jól cseng odahaza - ezt teszik a fideszes képviselők is az Európai Parlamentben, és tették korábban a Konventben. A baj az, hogy a nemzeti-etnikai kérdés Pandora szelencéje, amit senki nem akar kinyitni. Az ügy túlságosan érzékeny. "A magyarok így is elég sok fejfájást okoztak már a státustörvényükkel" - emlékeztet Kirsty Hughes, rámutatva, hogy a dolog valós értékétől függetlenül a legtöbb államnak elképzelhetetlen, hogy ilyesmivel foglalkozzon az alkotmányozás utolsó, döntő pillanataiban.

Mindezzel persze a Bem rakparton is tisztában vannak, ezért a magyar diplomácia célkitűzése a kormányközi konferencián nem is annyira a kisebbségi követelés megvalósítása, mint inkább a magyar érdekek védelme az uniós intézmények reformjában. Ez elsősorban azt jelenti, hogy Magyarország ragaszkodik ahhoz, hogy saját biztossal rendelkezzen az Európai Bizottságban, korlátozza az új uniós "szuperelnök" hatáskörét és megőrizze a rotációs elnökség rendszerét a különböző, törvényhozó miniszteri tanácsokban (amelyekben minden ország lesz időnként elnök).

A kormányközi konferencia külügyminiszteri szintű találkozókkal folytatódik, az év végén lesz még egy csúcstalálkozó. A várakozások szerint az alkotmányt az év végéig elfogadják a tagállamok, a tavaszi aláírás után pedig a nemzeti parlamenteknek kell ratifikálniuk a szöveget.