További EU cikkek
Növekszik az átlagéletkor
A statisztikai előrejelzések szerint az európai népesség 2050-ben a maihoz képest négy-öt évvel hosszabb ideig fog élni. A nők tekintetében európai listavezető Franciaországban egy 2002-ben világra jött leánycsecsemő 82,9 életévre számíthat, és a férfiak is kezdik behozni lemaradásukat: 75,6 év hosszúságú életet jósolnak nekik. Emiatt a jelenleg nyugdíjakra fordított kiadások 25-30 százalékos növekedésével kell számolni, aminek forrása még nincs biztosítva.
A nyugdíjak karbantartásához szükséges közkiadások a nemzeti össztermék 3-5 százalékával fognak növekedni a tagállamok többségében, vagyis az uniós átlag az eddigi 10,4 százalékról várhatóan 13,3 százalékra emelkedik. A nyugdíjrendszer kérdésében a tagállamok saját hatáskörükben döntenek, a közös probléma jelentkezése nyomán azonban a szervezeten belül megerősödtek az egyeztetési törekvések.
Egyre több nyugdíjas jut a keresőkre
Az uniós országokban jelenleg négy aktív tart el egy nyugdíjast, a század közepéig azonban a arány az említett folyamatok következményeként jelentősen módosul: 2050 körül már csak két munkaképes korú jut egy nyugdíjasra, azaz elkerülhetetlen a nyugdíjkorhatár és a nyugdíjjárulék egyidejű emelése.
Franciaország demográfiai szempontból a többi EU-tagállamnál kissé kedvezőbb helyzetben van: a születési ráta tekintetében mindkét nagy szomszédját, Németországot és Olaszországot is megelőzi.
Az uniós államokban nagy a szóródás a nyugdíjba vonulási életkort tekintve. Ausztriában a nők 57 éves a férfiak 59 éves kortól hagyják abba a munkát, Olaszországban mindkét nem 59,1 évesen, Németország nyugati részében a férfiak 62,8 , keleti felében 61,7 évtől, a nők a nyugati tartományokban 63,1 évtől a keletiekben 60,9 éves életkortól vonulnak vissza. Franciaországban 57,5 év a nyugdíjba menés átlagos életkora.
Tovább kell dolgozni
Az egyes tagállamok különböző szintű korhatár-emeléseket terveznek. Ausztriában mindkét nem számára 65 évnél akarják meghúzni a teljes értékű nyugdíjra jogosító életkori határt, Olaszországban 64,1 év, Németországban 67 évben kívánják egyesíteni a szintet, Franciaország rövid távon 60 éves korban, hosszabb távlatban szintén 65 éves korban szabja meg a határt.
Minden uniós tagállam arra törekszik, hogy az eddigi nyugdíjszisztémát alapjaiban megőrizve alakítsa működőképessé a rendszert. A járulékfizetési szintet maximálják ugyan, hogy ne növeljék túlságosan a terheket, a járulékfizetési időt viszont mindenütt növelni akarják a juttatások megkurtításával egy időben. Ez politikailag kockázatos, és súlyos szociális feszsültségeket teremt a reform bevezetését elkerülhetetlennek ítélő uniós államok többségében.
Az uniós elv: aktív öregedés
A lisszaboni és barcelonai csúcs óta megerősítették az uniós együttműködést az érintett tagállamok között. Brüsszeli elemzők véleménye szerint az EU-országok többségében a törvényben rögzített nyugdíjkorhatárnál előbb távoznak az aktív szférából az emberek. Ha átlagosan egy évvel sikerülne növelni a munkában töltött évek számát, az 2050-ig húsz százalékkal tudná csökkenteni azokat a többletkiadásokat, amelyeket a nyugdíjköltségekre kell fordítani.
Az unió tagállamai első lépésként a korkedvezményes nyugdíjba vonulást akarják késleltetni az "aktív öregedés" gyakorlatának támogatásával. Számos terv van arra, hogy a korhatár betöltése után munkában töltött éveket premizálják. A célkitűzés az, hogy a nyugdíjas korúak közül minden második maradjon aktív státusban (jelenleg ennek a korosztálynak 38 százaléka dolgozik tovább). Egységes elképzelés az is, hogy a nyugdíjkorhatárt 65 évre emelik.